Egy szervezett, profi csapdának nem nehéz bedőlni, főleg, ha a kapcsolati tőke a legfelsőbb körökig gyűrűzik, a hitelesség pedig látszólag megkérdőjelezhetetlen. Patikamérlegre tenni a pénzt és az életet nem újszerű, de a módszeres kizsákmányolás olyan vérlázító, hogy leginkább emiatt motoszkálhat az agyunk hátsó részében még egy ideig a Fontos vagy nekem.

Míg Marla Grayson (Rosamund Pike) és partnere, Fran (Eiza González) kezdettől fogva azon mesterkednek, hogy jól felépített álcájuk mögött még több idős embert helyeztethessenek saját gondnokságuk alá, a nézők keze automatikusan ökölbe szorul - és a film végéig úgy is marad - az igazságtalanság és a kiszolgáltatottság láttán. Segítőtársaikkal idős emberekre vadásznak, hogy otthonba dugják őket, és kezeltjeik ingó és ingatlan értékeiken túladva meggazdagodjanak. Azonban Jennifer Peterson (Dianne Wiest) nem olyan gyámoltalan, mint amilyennek tűnik, és a veszélyes és befolyásos Roman Lunyov (Peter Dinklage) igyekszik a megsegítésére.

A Sundance Filmfesztiválon nagy sikert aratott a Fontos vagy nekem, a Netflix pedig egyből le is csapott rá, ami jól összefoglalja a film identitáskeresését. Mondhatni, az ellentétes pólusok találkozása: független film és konvencionális mainstream, cinikus felhangú szatíra és ölre menő gengszterfilm, hosszan kitartott súrlódások és autentikus zárlat jellemzi, ami miatt nem meglepő, hogy a nagyközönséget viszont megosztja.

A Fontos vagy nekem ugyanis kifordítja az átlagos nézői attitűdöt, és olyan főhőst kreál, akinek nem a győzelméért, hanem bukásáért izgulunk. A pörgős becserkészések alatt kompakt képet kapunk Marláról és a hálózatáról, a film első fele dinamikus, vicces és csípős, ötletes témával és a várakozással, hogy megbűnhődjön végre, aki megérdemli. A második etapra azonban alábbhagy a lendület, és bár a Pike-Dinklage páros kergetőzése kezdetben indokolt, a végére ellaposodik, fárasztóvá válik, amit egy feszesebb vágással ki lehetett volna küszöbölni. Ráadásul egymás levadászásából már hiányzik a korábbi pikírt humor, a problémák sűrűsödésével a könnyedség is eltűnik, ez a tónusváltás pedig azt az érzést kelti, mintha két külön produkciót néznénk. Nem beszélve a befejezésről, amely - személy szerint - ha a szívemre hallgatok, nagyon is kellett, hogy ne robbanjak fel a dühtől, de ha az eszemre hallgatok, hiába feszítették a végsőkig a húrt, bátortalan. Az Ígéretes fiatal nő lezárásához hasonlóan érthető, de kevéssé bevállalós Marla sorsa is, a nézők ilyen kiszolgálása pedig a fősodorbeli filmek felé terelgeti az egyébként egyedi hangvétellel induló fekete komédiát. Az arányok eltolása és a kiélezettség a szatíra sajátja, a mérleg nyelve azonban hangsúlyosan Marla hatalmának rossz felhasználása felé hajlik, így a bűnhődés tematika szinte elvárt, és épp ezért - vagy ennek ellenére - hasztalan. Érdekes, hogy a Netflixnek hogyan sikerült találnia egy független filmet, ami végső soron kifejezetten passzol a szolgáltató repertoárjába.

Az elektronikus zene abszolút illik Marla letisztult, hideg személyiségéhez, az éles, markáns szabású ruhák, a merev, határozott vonalú frizura és Pike játéka csodás összhangban vannak, ritkán érezni ennyire részletes és kerek kidolgozottságot. Ennél fogva kisugárzása nagyon erőteljes, és a többi színésznek nem sok esélye van: hiába jó önmagában Dinklage, González vagy Wiest, a közös jeleneteikben mindenki más csak statiszta lehet mellette. A Holtodiglan után itt sem lopja be magát az ember szívébe Pike karaktere, de ebben mutatkozik meg, színészként mennyire érti a dolgát (amit Golden Globe-jelölése is alátámaszt).

A Fontos vagy nekemet nem könnyű nézni, minden jóérzésű ember forrong tőle, és minden pozitívuma ellenére emlékezetessé gyakorlatilag csak ez a frusztráló érzés teszi. A hierarchiáról szóló történetek természetesen nem mehetnek el szó nélkül a férfi-női különbözőségek mellett sem, J Blakeson bemutat egy erős, önálló (ugyanakkor irritáló) női szereplőt, bekukucskál az emberi törtetés és manipuláció legszégyentelenebb bugyraiba, de minden valamirevaló témafelvetést túlságosan alárendel a szinte parttalan macska-egér harcnak és a ténynek, hogy Pike karaktere egy kérlelhetetlen ragadozó. Számos antihőssel ellentétben Marlában elvétve sem találni szerethető jellemvonást, a film pedig erre az utálatra épít, és elhanyagol minden áthallást vagy összetett koncepciót, amitől kiemelkedő lehetne.