Hirdetés

Fontos vagy nekem - Kritika

|

Törődök, de mégis kivel?

Hirdetés

Egy szervezett, profi csapdának nem nehéz bedőlni, főleg, ha a kapcsolati tőke a legfelsőbb körökig gyűrűzik, a hitelesség pedig látszólag megkérdőjelezhetetlen. Patikamérlegre tenni a pénzt és az életet nem újszerű, de a módszeres kizsákmányolás olyan vérlázító, hogy leginkább emiatt motoszkálhat az agyunk hátsó részében még egy ideig a Fontos vagy nekem.

Hirdetés

Míg Marla Grayson (Rosamund Pike) és partnere, Fran (Eiza González) kezdettől fogva azon mesterkednek, hogy jól felépített álcájuk mögött még több idős embert helyeztethessenek saját gondnokságuk alá, a nézők keze automatikusan ökölbe szorul - és a film végéig úgy is marad - az igazságtalanság és a kiszolgáltatottság láttán. Segítőtársaikkal idős emberekre vadásznak, hogy otthonba dugják őket, és kezeltjeik ingó és ingatlan értékeiken túladva meggazdagodjanak. Azonban Jennifer Peterson (Dianne Wiest) nem olyan gyámoltalan, mint amilyennek tűnik, és a veszélyes és befolyásos Roman Lunyov (Peter Dinklage) igyekszik a megsegítésére.

A Sundance Filmfesztiválon nagy sikert aratott a Fontos vagy nekem, a Netflix pedig egyből le is csapott rá, ami jól összefoglalja a film identitáskeresését. Mondhatni, az ellentétes pólusok találkozása: független film és konvencionális mainstream, cinikus felhangú szatíra és ölre menő gengszterfilm, hosszan kitartott súrlódások és autentikus zárlat jellemzi, ami miatt nem meglepő, hogy a nagyközönséget viszont megosztja.

A Fontos vagy nekem ugyanis kifordítja az átlagos nézői attitűdöt, és olyan főhőst kreál, akinek nem a győzelméért, hanem bukásáért izgulunk. A pörgős becserkészések alatt kompakt képet kapunk Marláról és a hálózatáról, a film első fele dinamikus, vicces és csípős, ötletes témával és a várakozással, hogy megbűnhődjön végre, aki megérdemli. A második etapra azonban alábbhagy a lendület, és bár a Pike-Dinklage páros kergetőzése kezdetben indokolt, a végére ellaposodik, fárasztóvá válik, amit egy feszesebb vágással ki lehetett volna küszöbölni. Ráadásul egymás levadászásából már hiányzik a korábbi pikírt humor, a problémák sűrűsödésével a könnyedség is eltűnik, ez a tónusváltás pedig azt az érzést kelti, mintha két külön produkciót néznénk. Nem beszélve a befejezésről, amely - személy szerint - ha a szívemre hallgatok, nagyon is kellett, hogy ne robbanjak fel a dühtől, de ha az eszemre hallgatok, hiába feszítették a végsőkig a húrt, bátortalan. Az Ígéretes fiatal nő lezárásához hasonlóan érthető, de kevéssé bevállalós Marla sorsa is, a nézők ilyen kiszolgálása pedig a fősodorbeli filmek felé terelgeti az egyébként egyedi hangvétellel induló fekete komédiát. Az arányok eltolása és a kiélezettség a szatíra sajátja, a mérleg nyelve azonban hangsúlyosan Marla hatalmának rossz felhasználása felé hajlik, így a bűnhődés tematika szinte elvárt, és épp ezért - vagy ennek ellenére - hasztalan. Érdekes, hogy a Netflixnek hogyan sikerült találnia egy független filmet, ami végső soron kifejezetten passzol a szolgáltató repertoárjába.

Az elektronikus zene abszolút illik Marla letisztult, hideg személyiségéhez, az éles, markáns szabású ruhák, a merev, határozott vonalú frizura és Pike játéka csodás összhangban vannak, ritkán érezni ennyire részletes és kerek kidolgozottságot. Ennél fogva kisugárzása nagyon erőteljes, és a többi színésznek nem sok esélye van: hiába jó önmagában Dinklage, González vagy Wiest, a közös jeleneteikben mindenki más csak statiszta lehet mellette. A Holtodiglan után itt sem lopja be magát az ember szívébe Pike karaktere, de ebben mutatkozik meg, színészként mennyire érti a dolgát (amit Golden Globe-jelölése is alátámaszt).

A Fontos vagy nekemet nem könnyű nézni, minden jóérzésű ember forrong tőle, és minden pozitívuma ellenére emlékezetessé gyakorlatilag csak ez a frusztráló érzés teszi. A hierarchiáról szóló történetek természetesen nem mehetnek el szó nélkül a férfi-női különbözőségek mellett sem, J Blakeson bemutat egy erős, önálló (ugyanakkor irritáló) női szereplőt, bekukucskál az emberi törtetés és manipuláció legszégyentelenebb bugyraiba, de minden valamirevaló témafelvetést túlságosan alárendel a szinte parttalan macska-egér harcnak és a ténynek, hogy Pike karaktere egy kérlelhetetlen ragadozó. Számos antihőssel ellentétben Marlában elvétve sem találni szerethető jellemvonást, a film pedig erre az utálatra épít, és elhanyagol minden áthallást vagy összetett koncepciót, amitől kiemelkedő lehetne.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Fontos vagy nekem

Kinek Ajánljuk
  • Akik nem bánják, hogy a film végére felforr a vérük a gonoszságtól
  • Akikben az együttérzés a nulla felé konvergál
Kinek Nem
  • Akik nem akarnak instant agyérgörcsöt
  • Minden normális értékrendű embernek, akit bosszant az igazságtalanság
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.