Hirdetés

Free Guy - Kritika

|

Free City és Guy élőbb, mint valaha.

Hirdetés

Biztos vagyok benne, hogy a Free Guyt legtöbben egyszerű, netalán bugyuta nyári limonádénak titulálták az előzetes alapján - én biztosan -, azonban üdítő meglepetés lehet azok számára, akik egy vicces, lendületes, lelkes és meglepő arányérzékkel rendelkező filmet keresnek.

Guy (Ryan Reynolds) annyira átlagos, amennyire lehetséges, ahogy azt az ő és barátja, Buddy neve is mutatja. És azon túl, hogy tökéletesen hétköznapiak, bármelyikünk a bőrükbe bújhatna, feltéve, ha a Free City nevű videojáték engedné. Ugyanis világuk pusztán virtuális, ők pedig még csak nem is választható skinek, amire Guy a szerelem erejétől jön rá, hogy aztán menő, napszemcsis fazonná váljon, aki előtt nincs akadály.

Hirdetés

A film a valóságosság definícióját firtatja, miközben maga is fikció, jelentőségteljessé teszi az érzelmeket anélkül, hogy saját paródiájává válna, valamint laza betekintést enged egy szubkultúrába, hogy azon keresztül közvetítsen örök igazságokat. Rég nem volt ilyen izgalmas az "az lehetsz, aki csak akarsz/valósítsd meg az álmaid/hatással vagy a körülötted élőkre/meg úgy általánosságban minden lehetséges" kvartett, mert bár ezekre épül a többi elem, Guy (szó szerinti) karakterfejlődése sokkal humorosabb, tartalmasabb és magával ragadóbb annál, minthogy azon rágódjunk, hol láttuk már ezeket a paneleket korábban. Free City és Guy kapcsolata kiváltképp érdekes: azon túl, hogy inspirál, hogy mindenhol találd meg a szépet, a szereplők mindennapi cselekedeteinek monotonitása a komfortos berögződés mellett a bűnözéssel szembeni érzéketlenséget, az erőszak hétköznapiságát, a szomorú belenyugvást is lefesti - noha történik még utalás ezen túl is az amerikai fegyverviselési szabályok hiányosságaira.

Annak ellenére, hogy belecsempésztek ezekhez hasonló kortárs reflexiókat, a Free Guy kifejezetten bohókás, és az általánosságban oly' népszerű altesti, obszcén, és béna faviccekből is visszavesz, és inkább a könnyed szájkarate, a szitkomok és videojáték specifikumaiból származó poénok érvényesülnek. A film kiegyensúlyozott elegye a humornak, a filozofálásnak, a kivételesen élvezetes és kreatív - és nem eszetlenül szétdarabolt - közelharcoknak, emiatt a románc sem lesz fárasztóan ügyetlen, inkább csak (a történet szerint) nélkülözhetetlen és kedves adalék. A kamera folyamatossága vagy az akciók olyan játékokat idéznek meg, mint a GTA, a Sleeping Dogs, de még a Just Cause is, ahol simán elképzelhető siklóruhás repülésből autóba érkezni. Szórakoztató az intertextualitás, ami a néző aha-élményén túl a humort és a konfliktust is szolgálja, hiszen kellemes és hasznos az NPC-kel (nem játékos karakterekkel) kibabrálni, de mit ér egy történet mellékszereplők nélkül? Nem véletlenül hasonlítják a Ready Player One-hoz: itt sem a cselekmény lesz naggyá, hanem ami körülveszi, a két film célja mégis egészen eltérő. Míg előbbi tárgyalja a függőség és a rajongás kettősségét, a Free Guy sokkal inkább a teremtés, az élet testreszabása szempontjából vizsgálja a videojáték alkotóit és használóit.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Ryan Reynolds saját maga legjobb oldalát nyújtja, Jodie Comer állhatatosan alakítja a naiva-beütésű szuperkatonát, Millie-t, és összességében a többiek sem lógnak ki a sorból. Talán egyedül Taika Waititi főgonoszának ábrázolása billen át néha az ismerősen csipkelődőből a zavarba ejtően szájbarágósig. Az általa alakított Antoine konkrétan a mesékben - és videojátékokban? - szereplő legidegesítőbb ellenségek karikatúrája. Vitathatatlanul eléri a célját a jellemrajz, de közben elég általánosító a zsarnoki hipszter főnök figurája.

Szokatlanul szellemes és közel sem együgyű, ugyanakkor nem mélyreható tanulmány, nem hátborzongató thriller vagy szívet tépő melodráma, de a műnemet adaptáló akció-vígjátékok sorában abszolút élvezetes a Free Guy. Üzenetében, struktúrájában, karaktereiben nem formabontó, viszont kellő öniróniája van, amit arra használ, hogy tisztelegjen a videojáték-kultúra előtt, és egyben ki is figurázza azt.

Free Guy

Kinek Ajánljuk
  • Akik egy igazán kellően komplex, de nem megterhelő filmre vágynak.
  • Akik egzisztenciális válságban vannak.
  • Akik szeretnék látni Ryan Reynoldsot. Duplán.
Kinek Nem
  • Akik nem szeretnének kellemesen szórakozni, és közben gondolkodni is.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.