Mimi Cave néhány videóklip és rövidfilm után most bemutatkozhatott nagyjátékfilmes rendezőként, ráadásul az író, Lauryn Kahn is csak az Ibiza című tévéfilmet körmölte le eleddig. A Fresh tehát minden tekintetben eredeti ötlet alapján készült, Sebastian Stan személyében egy sztárt is találtak az egyik főszerepre, a végeredmény pedig egy igen groteszk alkotás, mely igazi ínyencfalat, de könnyen megakadhat a torkunkon.
Noa (Daisy Edgar-Jones) valahogy nem tudja megtalálni az igazit. A randiappok felszínes világa kiábrándítja, mígnem egy bevásárlás alkalmával találkozik a sármos Steve-vel (Sebastian Stan), akinek különc stílusa rögtön megtetszik a lánynak. Hamar összemelegednek és minden tökéletesnek tűnik, ám a férfinak igen sötét titkai vannak.
Ennél többet nem érdemes tudni a sztoriról, nem azért mert akkora meglepetéseket tartogatna, de vitathatatlan, hogy sokkal hatásosabb, ha nem sejtünk róla semmit vagy maximum egy előzetest nézünk meg. A felvezetés nem tartalmaz semmi extrát, mégis visz magával a lendület. Egy viccesen idegesítő találka után megismerjük a főhős mindennapjait. Aki a közelmúltban volt szingli, vagy jelenleg is az, pillanatok alatt képes lesz vele azonosulni. Teljesen megértjük, hogy miért van ki a hasonszőrű applikációktól, illetve mennyire fárasztják a kötelező körök egy beszélgetésben.
A Fresh ironikus és kissé bizarr módon metaforaként használja a mai randizási szokásokat, bemutatva, hogy a modern korban kvázi húspiaccá vált a partnerkeresés. Aztán érkezik Steve és megváltozik minden. Viszonylag gyorsan történnek a dolgok és nevezhetjük akár naivnak is Noát, de láthatóan ki van éhezve a szeretetre és a törődésre, így érthető, miért élvezi annyira a helyzetet. Fél óra elteltével érkezik egy éles váltás (itt kapjuk meg a stáblistát is) és a rózsaszín felhő rémálommá válik. Nem szeretném lelőni senki előtt, hogy miről van szó, de az nem titok, hogy Steve nem egy földre szállt angyal. A kezdeti romantikus felütés után horrorisztikus fordulatot vesz a cselekmény és úgy gondoltam, hogy egyfajta soft torture porn agymenésbe fog átmenni Cave műve.
Annyiban nem tévedtem, hogy akadnak bőven beteg szituációk, de nem veszik el a fanyar humor. Szó nincs róla, hogy horror-vígjátékot látnánk, mégis árad egyfajta könnyedség a Fresh hangulatából, még ha az események véresen komolyak is. Ez remekül áll az összképnek és olyan emlékezetes jeleneteket eredményeznek, mint Steve táncos montázsa. Szintén nagy erény, hogy bár nincsenek állejtő csavarok, a történet rendre meg tud újulni, noha nem mindig aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket. Hiányzott például a mélyebb karakterábrázolás, Steve viselkedésének, szokásainak alaposabb megismerése, illetve az egyik mellékalak motivációja felett is teljesen elsiklottak. Az utolsó harmad slasheres körítése sem tartogat túl sok meglepetést, a manapság pedig oly divatos "minden férfi rohadék" mentalitáson sem ártott volna némileg csiszolni.
Színészi fronton szerencsére kifogástalan a film, Daisy Edgar-Jones pazar, de a show-t egyértelműen Sebastian Stan lopja. A Marveles szerepei után kifejezetten üdítő volt egy ilyen figuraként látni és a Pam & Tommy mellett újfent megbizonyosodhattunk a tehetségéről.
Bőven vannak hibák a Fresh-ben, és a megtekintés után éreztem egy enyhe keserű szájízt, mondván mennyivel többet ki lehetett volna hozni ebből a remek sztoriból. Kicsit alaposabb motivációkkal, hátterekkel, árnyaltabb mondandóval sokkal nagyobb gyomrost adhatott volna. Cave persze vitán felül tehetséges filmes, képes feszültséget gerjeszteni, meglepni, remekül játszik a műfajokkal és egy olyan groteszk randira invitál minket, ahol a vacsoránál mindenféle ízű fogás vár ránk. Jó étvágyat hozzá.
