Aneesh Chaganty első nagyjátékfilmjével, a Kereséssel hívta fel magára a figyelmet. A különleges koncepciójú thriller után magasan volt a mérce, de a rendező második műve, a Fuss sem okozott csalódást.

Diane (Sarah Paulson) egyedülálló anyaként neveli lányát, a 17 éves Chloet (Keira Allen), aki mozgássérült, asztmája van, cukorbeteg és még sorolhatnám. Az élet nem volt kegyes egyikükkel sem, de a tinédzser egyetemre szeretne menni, hogy végre kinyíljon előtte a világ. Amikor egy furcsa gyógyszert talál a szokásos napi adagja közt, kételyek kezdik gyötörni az anyjával kapcsolatban.

A Fuss a Kereséshez hasonlóan egyszerű ötletre épül, ereje a műfaji elemek tökéletesítésében, illetve azok kreatív használatában rejlik. A sztori korrekt, Chaganty ügyes arányérzékkel dolgozik, pont annyi időt szán mindenre, amennyit az összkép megkíván. A rövidke felvezetésben betekintést nyerünk hőseink cseppet sem egyszerű mindennapjaiba, majd a sokasodó baljós jelek megbolygatják az állóvizet.

Tudjuk, hogy valami nincs rendben és Diane titkol valamit, de Chloéval egyetemben csak a sötétben tapogatózunk. A fizikálisan korlátozott lányt szerencsére nem kell félteni, megvan a magához való esze, és kíváncsisága. Könnyű szimpatizálni vele, drukkolni neki, a válaszok utáni hajsza így még átélhetőbbé válik. A csavar, bár biztos sokakat meglephet, az ominózus gyógyszertáras jelenetnél legkésőbb világossá válik. Ettől függetlenül is hatásos, eléri a célját, csak a katartikus állapot marad el. Chaganty azonban van annyira profi, hogy ne csak a fordulatra hegyezze ki az élményt, a Fuss legnagyobb pozitívuma, hogy remekül működik thrillerként. A szűk másfél órás játékidő nagyjából kétharmada a házban játszódik, mégsem válik egy pillanatra sem unalmassá a film. Folyamatosan adagolja a feszültséget és az izgalmakat, amire rátesz egy lapáttal Chloe állapota.

Sokszor jutott eszembe a Stephen King regénye alapján készült Tortúra, melyben a balesetet szenvedett írónak kellett küzdenie az életéért, miután elmebeteg rajongója foglyul ejtette. Más a konfliktus, de eszköztárában és hatásában egyértelműen fellelhetők párhuzamok a két mű közt. Ez cseppet sem probléma, szó nincs másolásról, a Fuss van annyira egyedi, hogy megálljon a saját lábán. Kerek, egész történetet mesél el, tipikusan a zsánerre jellemző lezárással, ami pazarul áll neki, és garantálja, hogy egy kaján vigyorral az arcunkon álljunk fel a székünkből.

Chaganty bár nem robbantott akkorát, mint debütáló darabjával, így sincs oka szégyenkezni. Egy vegytiszta műfaji filmet hozott össze, melynek megvannak az apróbb hibái, de bőven kompenzál értük. Sarah Paulson sokszor bizonyított, most is remek, a show-t azonban Keira Allen lopja. Fantasztikus ez a lány, érdemes lesz rá odafigyelni a jövőben. A Fuss nem csak a thrillerek szerelmeseinek, hanem azoknak is erősen ajánlott, akik kedvelik a karfaszorongatóan feszült alkotásokat. A gyógyszeres dobozt meg ezek után igyekezzünk elkerülni.