Ha megkérdeznék az utca emberét, hogy hallott-e már a Future Man című sorozatról, akkor elenyésző kisebbségben lennének a széria követői. Ez sajnos nemcsak itthon, hanem az USA-ban is érvényes lenne. A Future Man széles népességben való elterjedését és népszerűségét leginkább a megjelenési platform - a Hulu a Netflix, az Amazon Prime Video, a Disney+, illetve az Apple TV+ után kullog az előfizetések számát tekintve -, illetve a streaming szolgáltatók széles választéka akadályozta meg. Elvégre az átlag néző nem győz válogatni a különböző sci-fi sorozatok közül, és ha már valóban egy elborult sci-fi paródiára vágyik valaki, akkor az első számú hivatkozási pont a nemrégiben negyedik évadát is letudó Rick & Morty lesz.
Kozmetikázhatott volna a Hulu azzal, hogy jobban promotálja a saját sorozatát, de talán azzal számoltak, hogy ha bedobják Seth Rogen nevét, aki mint executive producer vett részt a munkálatokban (legalábbis az elején), az pont elég lesz, hiszen mostanra a nézők nagy többsége már el tudja dönteni, hogy Rogen és társainak humora mennyire hasonul az övével. Talán itt tévedtek a leginkább a Hulunál, mivel a sorozat a cselekmény előrehaladtával fokozatosan lépett túl a Rogenéktől megszokott fingós-nemiszerves-emberiváladékos poénokon, és váltott át intelligensebb karikatúrájává az időutazós filmek és sorozatok táborának.
A sorozatban rejlő humor evolúciójának lehetősége pedig már a címadásban is felsejlik, mivel a névjátékon alapuló viccek végigkísérik a három évadot. Josh Futturman (Josh Hutcherson) egy átlagember, aki mindennapjait gondnokként tölti egy laboratóriumban, ahol a herpesz ellenszerét kutatják. Szabadidejében egy nagyon kreatív névválasztás nyomán Future Manként a Bionic Wars című játékot igyekszik végigvinni, ám az utolsó szinten rendre elbukik. Végül egy váratlant húzva győzedelmeskedni tud, ami nem várt következményekkel jár: megjelenik a szobájában a játékból is ismert Tiger (Eliza Coupe) és Wolf (Derek Wilson), majd gyorsan kiderül, hogy ami a Bionic Warsban a borús történet gerincét képezi, az valójában maga a jövő. Tigerék végig csak arra vártak, hogy valaki végre sikerrel vegye a Bionic Warst, ami lényegében egy kiképzés szimuláció volt.
A Megmentő azonban Future Man személyében teljesen más lesz, mint akire Tigerék számítottak volna. Josh a kockaságán túl csak annyival tud hozzátenni a csapat teljesítményéhez, hogy közvetlen ismertségre tett szert a munkaadójával, Dr. Elias Kronish-sal, aki éppenséggel azt a szérumot fejleszti ki, mely révén bizonyos emberek végül mutánsokká válnak a jövőben. A személyes háttérinfóknak hála Josh több pontot is be tud határolni a történelemben, amikor ráhatással tudnának lenni Dr. Kronishra, hogy másféle utat válasszon a kutatómunkásság helyett.
Az első évad alaposan rájátszik a Vissza a jövőbe trilógia időutazásból fakadó kalamajkáira - minden egyes apró múltbeli változtatás következménye hatalmas hullámként csapódik le hőseink számára, amikor visszatérnek a jelenbe. Josh, aki időutazós expertként tekint magára a sok hasonló témájú mozgóképes tartalom elfogyasztása végett, igyekszik tanácsadóként felhívni Tigerék figyelmét ezekre a veszélyekre, aminek az lesz a vége, hogy legtöbbször ő maga lesz a felelős az alternatív valóságok létrejöttéért. Ahogy hiábavalóan próbálja elkerülni a múltba való komolyabb beleavatkozást, az számos gyöngyszemet produkál, főleg amikor szülei megismerkedésének estéjére mennek vissza.
A rengeteg popkulturális utalás, a sok "mi-lett-volna-ha?" forgatókönyv körbejárása mind-mind kreatívan és olykor formabontóan van kivitelezve, ám a sorozat erőssége mégsem ebben a klasszikus időutazós puskaporban rejlik, hanem a rendkívüli kémiában a három főszereplő között. Tigerről és Wolfról már az első felbukkanásuk után elhisszük, hogy évek óta ismerik egymást, és sok közös élményen átestek. A két színész már a kezdetektől úgy brillírozik egymás mellett, ami más sorozatokban csak évadok múltával tud kialakulni a főbb szereplők között. Josh Hutchersonnal kiegészülve pedig egy igen különleges, de szórakoztató dinamika valósul meg a képernyőn. Nem meglepő módon, a sorozat legerősebb és legemlékezetesebb jelenetei rendre azok lesznek, amikor mindhárman együtt vannak, az ilyen példákból pedig bőven akad az első évadban.
Éppen ezért is éreztem a második évadot gyengébbnek, vagy mindenesetre furának, mivel a készítők külön utakra terelték az előzményben megszeretett figurákat. Karakterfejlődés szempontjából persze volt létjogosultsága ennek a forgatókönyvírói húzásnak, de az évad első feléből kifejezetten hiányzott az a szereplők közti kémia, ami az elsőt oly élvezetessé tette. Kétségtelen azonban, hogy a készítők ezzel együtt az őrület faktorát is hatványára emelték a folytatásra, és olyan disztopikusan utópisztikus jövőképet mutatnak be, mely ismerős lesz más történetekből, de mégis tele lesz rengeteg alternatívával, melyek rásegítenek az önfeledt kacarászásokra. A második évad másik nagy erőssége, hogy itt kezdett el megjelenni az egyre szofisztikáltabb humor is, és kezdte el végleg levedleni magáról a korábban már említett klasszikus Rogen-féle humorforrás triumvirátust.
A második évad nagy csavarja után kétség sem fért hozzá, hogy az utolsó felvonás minden addiginál őrültebb lesz, arra viszont kevésbé lehetett számítani, hogy vajon sikerül-e kerek egészként lezárni a történetet. A helyzetet súlyosbítja a tény, hogy a harmadik szezon kevesebb epizódszámot is tartalmaz, mint elődei. A történet keszekuszaságából és a kevesebb játékidőből fakadó hátrány ellenére a készítők gyönyörű munkát végeztek, és sikerült méltó módon pontot tenni eme nem mindennapi kaland végére.
Nemcsak abban tér vissza a sorozat a gyökereihez, hogy időutazó sci-fi tartalmaknak újabb és újabb gyomrost visz be, hanem abban is, hogy több történelmi korszakot bejárva érkezünk meg végül a fináléig. Az utolsó 8 részbe még az is belefér, hogy a főszereplőink eltűnődjenek az időutazók felelősségvállalásáról, és verdiktet mondjanak magáról az időutazásról is - humorosan, de mégis komoly üzenetet hordozva. Amikor pedig a záró jelenetsorok láttán meghatódna a néző, hogy milyen okosan felépített karakterfejlődést követhetett végig három évadon keresztül, a stáblistás jelenet még utoljára a padlóra küldi az embert a nevetéstől. Hiába, a készítők tudják, hogy lehet fokozni a hülyeséget.
A Future Man-t lehet szeretni a karaktereiért, a humoráért, de leginkább amiatti merészsége miatt tűnik ki a palettából, hogy időutazós sci-fi létére nyíltan nettó baromságnak tartja az időutazást. Eme attitűdből kifolyólag nem is lehetett volna szebb végkifejletet kitalálni ennek a történetnek, mint amit megkapunk a fináléban. Lehet némileg bánkódni, hogy csak három évadot kapott, míg más kevésbé merész és minőségi sorozatok már bőven túl vannak ezen a mérföldkövön, de sokkal értékesebb az, hogy egy kerek történettel tudtak minket megajándékozni a készítők. Az biztos, hogy a jövő időutazós sorozatainak egy új mércét állított fel a Future Man, amit nagyon nehéz lesz megugrani.