A filmtörténet talán leghíresebb óriásszörnye távolabbról szemlélve talán nem tűnik többnek egy indokolatlanul nagyra nőtt óriásgyíknál, aki halált, rettegést és persze végtelen pusztulást hagy maga után. Márpedig a hangzatos sztereotípiákkal ellentétben Godzilla sokkal több ennél. Elvégre Godzilla önmagában testesíti meg az emberiség mindazon félelmeit, miszerint mi lenne, ha egyik napról a másikra a természet kegyetlenül visszakövetelne magának mindent, amit az ember nagy nehezen az uralma alá vont. A Gojira köré több évtized alatt kiépült kultusz ennek ellenére, a legtöbb esetben meglepő módon mégsem foglalkozott annyira behatóan Godzilla a természetre gyakorolt hatásaival, hiszen az emberek mégiscsak a gigantikus szörnybunyókra kíváncsiak, nem pedig mindenféle felesleges moralizálgatásokra.

Egy jó esetben maximum bő kétórás játékidővel bíró blockbuster esetében nyilvánvalóan öngyilkosság lenne kizárólag erre építkezni, így ilyenkor jön be a képbe az a megoldás, hogy hát akkor készítsünk sorozatot, vagyis pontosabban animét, ahol aztán úgy ábrázoljuk Gojirát, ahogyan csak szeretnénk. A Netflix közreműködésével készült tizenhárom epizódot számláló Godzilla: A kezdetek című anime amilyen ígéretesen kezdődik, olyan hamar rombolja le minden reményünket azzal kapcsolatosan, hogy a Monsterverses próbálkozásokkal ellentétben, itt végre tényleg sikerült megtalálni azt a bizonyos kényes egyensúlyt a mögöttes mondanivaló és a földrengető szörnybunyók közt. Ami nagy kár, mert a Godzilla: A kezdetek minden porcikájában hamisítatlanul japán anime, abból is a befogadhatóbb fajta, vagyis a szükségtelen humorizálás nincs túltolva, a kézzel rajzolt animációnak hála pedig egy pillanatra sem dob ki minket az élményből, még akkor sem, ha maga a történet egyébként igyekszik mindent elkövetni ezért.

Félreértés ne essék, a cselekmény önmagában véve egyáltalán nem rossz, sőt vannak nagyon is  érdekfeszítő, megkapó pillanatai, már amikor éppen nem bonyolódik bele indokolatlanul sokszor a legkülönfélébb metafizikai és ezzel kapcsolatos egyéb tudományos elméletekbe. Amiket aztán még meg is csavar párszor, hogy az utolsó néhány részre tényleg úgy érezzük magunkat, mint egy aprócska rovar, aki a pók hálójából próbál éppen keservesen kiszabadulni. Az amúgy ötletes koncepcióban rejlő legnagyobb probléma azonban csak valamikor az évad felénél mutatja meg magát teljes valójában, mikor is megérkezik végre Godzilla, csakhogy amilyen gyorsan jött, olyan hamar távozzon is a mellékszereplőknek fenntartott kispadra. Bizony a sorozat címszereplője szinte alig kap bármiféle játékidőt, mellyel egészen addig nem is lenne probléma, amíg a többi Kaiju képes lenne betölteni a szörnyek királyának hiányából keletkező űrt, csakhogy itt egyáltalán nem ez a helyzet.

Nincs mit szépíteni rajta, hogy a felbukkanó szörnyek nagy része is mindössze asszisztál az emberi szereplők mellett, ami azért is érthetetlen, mert a Kaijuk által okozott globális ökoszisztémát érintő katasztrófa újra és újra előkerül a tévés híradásoknak hála, ahol alig győzik minden egyes alkalommal elmondani, hogy éppen milyen ellentámadást igyekeznek foganatosítani a nem e világinak tartott rémek ellen. De részben vigasztaljon minket a tudat, miképp a 3D-s és a kézzel rajzolt animáció keverékeként életre keltett Toho szörnyek annak ellenére legalább piszok jól néznek ki, hogy amúgy Godzillához hasonlatosan őket sem fogjuk túl gyakran látni. Az apokalipszist elhozó katasztrófa árnyékát tehát folyamatosan meglebegtetik, viszont olyan igazán gigászi pusztítással Tokyo metropoliszát leszámítva szintúgy nem fogunk találkozni. Egyszóval megkapunk szinte mindent, ami egy valódi apokalipszishez szükséges lenne, csak közben az ebből eredő eseményeken való szörnyülködés marad el, hogy helyette az emberi szereplők okoskodjanak a világ egyik vagy másik részén arról, miféle módon lehetne megakadályozni valamit, mellyel kapcsolatban mi nézők maximum találgatni tudunk. Mert megérteni, netán megpillantani, na azt biztosan nem leszünk képesek.

Őszintén szólva a Godzilla: A kezdetek az ígéretes alapötlete ellenére a franchise pontosan azon gyenge pontjain bukik el, amelyeket szinte gyerekjáték lett volna korrigálni, pláne egy animációs sorozat formájában. Habár tökéletesen értem, hogy mi járhatott az alkotógárda fejében mikor szerették volna teljesen újragondolni a Godzilla mítoszt, azonban ahhoz, hogy merőben más oldaláról mutassunk be valamit, előtte talán nem ártana, ha a projektünk valódi sztárja legalább annyi odafigyelést, na meg játékidőt kapna, mint az ezt keretbe foglalni hivatott kissé túlbonyolított háttértörténet. Mert legyen bármennyire is érdekes a szingularitáspontok elmélete, biztosra veszem, hogy a nézők többsége inkább Godzilla híres-neves atom lehelete mellett tenné le a voksát. Pláne egy Godzilla nevével ellátott anime esetében.