Hirdetés

Godzilla: Planet of the Monsters - Kritika

|

Godzilla animációs formában terrorizálja a Föld lakosságát, mi pedig kielemeztük eme friss trilógiának az első darabját.

1954-es debütálása óta Godzilla rengeteg formában hozta már ránk a frászt és itatta belénk azt a gondolatot, hogy mennyire kiszolgáltatottak lennénk egy olyan monstrummal szemben, akinek a szemében csupán játékkatonák vagyunk. Adta magát az ötlet, hogy a szörnyeteg a japán eredetű anime műfajában is megelevenedjen, ezért kissé meglepő, hogy egészen eddig kellett várnunk rá. A szigetország ügyes animátorai szerencsére nem pazarolták el az ölükbe hullott lehetőséget és videojátékokat idéző 3D stílusban alkották meg a Godzilla által őskorivá pusztított Földet.

Hirdetés

A trilógiának szánt franchise első filmje nem untatja sokáig nézőjét a bevezetéssel, amelynek tartalma tulajdonképpen a korábbi szörnyfilmek teljes játékidejét tette ki. Hatalmas méretű és pusztítóerejű lények kezdik ellepni a bolygót, mígnem felbukkan mind közül a legveszedelmesebb, az, aki szörnynek és embernek egyaránt farkasa, Godzilla. A Föld lakossága tehetetlen vele szemben, sorra pusztulnak el a városok és velük együtt csökken a népesség száma. Reménytelennek tűnik minden, mígnem egyszer csak megérkezik a segítség, az űrből. Két idegen faj érkezik a bolygóra, az Exifek és a Bilusaludok. Előbbi hittérítő célzattal érkezik, míg a másik új hazát keres a Földön, melyért cserébe felajánlják Godzilla elpusztítását. Sajnos próbálkozásuk kudarcot vall, így az emberiség megmaradt részével egy több fényévnyire található űrállomásra vonulnak vissza.

Történetünk itt, és még pontosabban 20 évvel később veszi fel a fonalat, amikor a kolónia készen áll arra, hogy visszatérjenek a Földre. Az események kibontakozását a fiatal és lázadó szellemű Haruo Sakaki kapitányon keresztül ismerjük meg, akinél klisésebb főszereplőt nem is kaphattunk volna. Egy bajkeverő, akinek helyén van a szíve. A családja elvesztése miatt minden oka megvan rá, hogy extra zabos legyen Godzillára és bármennyire is engedetlen és látszólag inkompetens egy vezetői pozícióra, végül mindenki zokszó nélkül hallgat rá és bízik benne, függetlenül attól, hogy adott-e okot arra, hogy bárki is így tegyen. Ha rá azt mondom, hogy egyszerű karakter, akkor még inkább nehezemre esik a mellékszereplőkre illő jelzőt találnom. Szimplán sótlanok, egy percig sem aggódunk értük, sőt nem is igazán tudjuk, hogy kiért kellene, mert a viszonylag rövid játékidő alatt egyiküket sem sikerül igazán jól megismernünk és egyikük sem érződik túlontúl fontosnak. Ennek pedig az a következménye, hogy olykor teljesen értelmetlen lépésekkel találjuk magunkat szemben, például egy makacs és harcolni egyáltalán nem akaró vezető egyszer csak feláldozza magát. Ha mélyebben felfedezzük karakterének hátterét, akkor lehetett volna okot találni az önfeláldozásra, de így teljesen érzelemmentesen megy végbe a tragikus cselekvés. Ahogyan már mondtam, rövid a játékidő, de ezt a 88 percet mégis sikerült teletömni egyre unalmasabbá váló taktikai és harcászati beszéddel, aminek legalább a felét szívesen felcseréltem volna valamiféle karakterfejlesztéssel.

Amikor nem a dumáé a főszerep, akkor jöhet az akció és ezt bizony nagyon eltalálták. A földönkívüliek vagány technológiákkal ruházták fel az embereket, így a bolygón megmaradt szörnyek elleni harcok igazán szemkápráztatóak. De hol marad a film címszereplője, aki miatt mindenki itt van? Hol a fenében van már Godzilla? Míg a 2014-es élőszereplős Godzilla filmnek sokan felrótták, hogy alig van benne a szörnyeteg, addig ennek az animének kifejezetten jól áll, hogy sokáig rejtegeti őt. A fent említett problémák folyamatosan fenyegetik a filmet az ellaposodással, de a Godzilla hiányából fakadó bizonytalanság (vajon hol bujkál? talán már meghalt?) fenntartja az izgalmat és az érdeklődést. Mikor végre felbukkan a szörnyeteg, akkor igazán beindul a látványos zúzda és noha továbbra is spórolnak a teljes felfedésével, ez segít abban, hogy megmaradjon rejtélyessége.

A film végéhez érve pedig még egy pont fog szólni amellett, hogy többnyire csak részlegesen láthattuk a szörnyet, ez pedig többről szól annál, minthogy úgyis lesz folytatás, arra is muszáj hagyni valamit. A Godzilla: Planet of the Monsters egy egészen új szemszögből közelíti meg az ikonikus szörny köré épült mitológiát és egy olyan történetet tár elénk, ami szakít a klasszikus formátummal. Noha karakterekben gyenge, de koncepcióban mégis van annyira erős a film, hogy kíváncsiságom fennmaradjon és várjam a folytatást, amiben több kérdés is megválaszolásra kerülhet.

Godzilla: Monster Planet

Kinek ajánljuk
  • Anime és Godzilla rajongóknak
  • Akik egy látványos animációs filmre vágynak
  • Poszt-apokaliptikus filmek kedvelőinek
Kinek nem
  • Akik csak a szörnyre és a harcokra kíváncsiak
  • Akik nem elégszenek meg a sótlan karakterekkel
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.