A 2021-ben bemutatott Godzilla Kong ellen a javában tomboló koronavírus-járvány és az akkori Warner-vezetés két fronton (moziban és streamingen) zajló forgalmazási stratégiája ellenére is szépen teljesített anyagilag, a stúdió részéről tehát nemigen volt kérdés, hogy folytatódnia kell a gigászi szörnyharcnak. A várakozás ezennel véget ért, az idei év egyik kiemelt blockbustereként megérkezett ugyanis a mindent romba döntő (ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja) crossover második felvonása, amely a viszonyrendszer megváltozását sejtető Godzilla x Kong: Az új birodalom címet kapta.
Néhány évvel azután, hogy a két legendás szörnykolosszus, Godzilla és Kong összemérte az erejét, majd közösen megfékezte a Mechagodzilla mindent elsöprő pusztítását, viszonylagos béke uralkodik az Üreges Föld világában és a felszínen egyaránt. A magányos Kong azóta reménytelenül ugyan, de saját fajának tagjait keresi új otthonában, a Földön maradt Godzilla pedig ismét mozgásba lendül, mert a mélyből valamilyen vészjelzés érkezik. A Monarch vezető tudósa, Dr. Ilene Andrews (Rebecca Hall) megindul hát csapatával - köztük örökbefogadott lányával, Jiával (Kaylee Hottle), az egyetlen emberrel, akire Kong hallgat - az Üreges Föld felé, hogy kiderítsék az üzenet forrását és jelentését. Ám az, amit ott találnak, elkerülhetetlenné teszi, hogy a két titán újra találkozzon. Vajon ezúttal tényleg végeznek egymással, vagy a minden eddiginél nagyobb fenyegetés képes lesz rábírni őket az összefogásra?
A Legendary szörnyuniverzumának ötödik filmje pontosan annyival látványosabb és brutálisabb, ahogyan azt egy ilyen "folytatástól" elvárja a néző. Az idézőjel ugyanakkor azért is indokolt, mert a Godzilla x Kong: Az új birodalom semmivel nem nyújt többet vagy egyedibb élményt, ha láttuk az összes előzményét. Én speciel a nagy összecsapás első etapját közvetlenül az új rész előtt pótoltam csak be - mint kiderült, teljesen feleslegesen. Nem azért, mert az alkotók gondosan összegzik nekünk az eddigi történéseket a főcím alatt, hanem mert a sztori végig magasról tesz arra, mi volt korábban. Egyetlen szó sem esik arról, mi lett például Millie Bobby Brown vagy Alexander Skarsgård karakterének a sorsa, s bár tény, hogy minket sem ez érdekel igazán, csak így meg érthetetlen, miért kell mindenáron valami emberi kerettörténetet kanyarítani a közkedvelt monstrumok viadalja köré.
Pláne, hogy a Godzilla x Kong már vállaltan nem akar több lenni egy nagybetűs látványfilmnél. A közel kétórás játékidő során hosszú szekvenciák telnek el emberi beszéd nélkül (van a filmben egy tízperces jelenet, aminek az a lényege, hogy Kong és a többi majom próbálja túllicitálni egymást üvöltésben), az elhangzó dialógusok pedig javarészt abban merülnek ki, hogy a szereplők hangosan kommentálják, ami közvetlenül velük, de legalábbis a szemük láttára történik. Érezhetően van valamiféle koncepció, gondolat amögött, ahogyan a készítők kibővítették az Üreges Föld világát, illetve annak misztikumát, ám az érzékszerveink szó szerinti megerőszakolásán túl ennek sincs érdemi funkciója, hiszen a forgatókönyv inkább a Marveltől átvett, végtelenül erőltetett és kínos poénkodást részesíti előnyben a tudományos magyarázatokkal szemben.
Az egyetlen érv, ami amellett szól, hogy ezt a filmszörnyet (és direkt nem szörnyfilmet írtam) a lehető legnagyobb vásznon, a lehető legdurvább hangrendszerrel megspékelve érdemes megnézni, az természetesen nem más, mint a látványvilág. Persze ez is nézőpont kérdése, hiszen a másik oldalon ott tündököl a relatíve aprópénzből forgatott Godzilla Minus One, aminek Oscar-díjat nyert vizuális effektjei mellett az utóbbi évek valamennyi hollywoodi blockbustere elbújhat, ám ettől még a Godzilla x Kong totálisan fékevesztett CGI-pornója is rendkívül szórakoztató. A végső ütközet konkrétan annyira eltúlzott látványorgia ebben az audiovizuális őrületben, hogy az még egy teljesen érzéstelenített kritikusból is kihozza a gyermeki lelkesedést.
Egészen friss hír, hogy a crossover mindkét filmjét rendező Adam Wingard trilógiává szeretné bővíteni Godzilla és Kong közös mozis kalandjait, így a legújabb "műre" tekinthetünk akár középrészként is. Egy lehetséges harmadik epizódnak elsősorban persze az az előfeltétele, hogy jól teljesítsen majd (jól fog) a kasszáknál Az új birodalom alcímet viselő fejezet, jelen pillanatban viszont a legmerészebb fantáziáink is kevésnek tűnnek ahhoz, hogy megjósoljuk, hová lehet fokozni még ezt az agyatlan érzékszervi stimulálást.
A Godzilla x Kong: Az új birodalom egyszerre mozgalmasabb és élvezetesebb elődjénél, de ez a pozitív tulajdonsága a legkevésbé sem az elmesélt sztorinak köszönhető. Ezen a ponton már kár azon keseregni, hová tűnt a két legendás kaidzsúhoz kötődő archetipikus, metaforikus jelentésréteg, illetve mindazon társadalmi frusztrációk és félelmek, amelyek egykoron ezeknek a karaktereknek a megalkotásához vezettek. Hollywood szemében ezek a bestiák immáron csak eszközök a minél elborultabb CGI-pusztításhoz, aminek a filmkészítők fájóan érdektelen, egyenesen nevetséges emberi szálakkal igyekeznek mélységet adni. Nem biztos, hogy ily módon van értelme kipréselni még a maradék szuszt is ezekből a régi jó franchise-okból.
Hallgass meg egy másik véleményt is:
