Hirdetés

Greenland - Az utolsó menedék - Kritika

|

Hollywoodi katasztrófa ennél rosszabbul sose végződjön.

Hirdetés

Mindig is egy érdekes anomáliának tartottam a főleg az amerikai filmgyártás területéről érkező katasztrófafilmeket, mert ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem sok olyan próbálkozást tudunk mondani, amik általánosságban pozitív fogadtatást kaptak volna. Természeti jelenségek, emberi gondatlanság vagy egy idegen civilizáció általi invázió - ez a zsáner nagyjából ezen a három alappilléren nyugszik, ami egyben azt is magával vonzza, hogy a cselekmény végkimenetele erősen bipoláris: valamilyen csoda folytán túlél az emberiség, vagy mind meghalunk. A tétek ilyen szempontból elég kiszámíthatók, ahogy a sokszor megmosolyogtatóan bugyuta, a tudományt figyelmen kívül hagyó blockbusterek sem tudnak számottevő újdonságot hozni a műfajba. Szerencsére egy Űrvihar vagy Törésvonal után be-becsúsznak olyan próbálkozások is, amik váratlant szintúgy nem akarnak húzni, helyette inkább már a meglévő, jól bejáratott paneleket fűzik ügyesen össze. Ilyen lett a Greenland - Az utolsó menedék is.

Hirdetés

Minden hírcsatorna attól a Clarke névre keresztelt üstököstől hangos, ami hamarosan annyira közel halad el a Föld mellett, hogy fényes nappal is jól látható lesz annak szuperhosszú csóvája. Pánikra persze semmi ok, épp megússzuk a kozmikus kézfogást - mondta a NASA, majd az üstökös egyik darabkája totálisan eltörölte Floridát a bolygó felszínéről. Eközben az építészmérnök John (Gerard Butler) telefonon keresztül kapja meg a kormány sürgős értesítését, miszerint családjával együtt kiválasztották őket a titkosított menedékhelyek egyikére. A káosz szinte azonnal eluralkodik világszerte, aminek közepette a Garrity család is elszakad egymástól. Az idő sem áll az oldalukon, hiszen szűk 48 órán belül egy olyan törmelékkel találkozik a Föld, ami globális kataklizmát fog előidézni.

Moziban végül nem sikerült elcsípni a Greenlandet, pedig szándékomban állt, mert valamilyen belső megérzésnek hála bíztam a visszafogott életművel bíró Ric Roman Waugh filmjében. Amire viszont nem számítottam, hogy még így is meg tud majd lepni Gerard Butler kalandja. Ezt főleg annak tudom be, hogy a Greenland elsősorban nem egy becsületesen megcsinált katasztrófafilm, hanem egy még annál is feszesebb, sőt, legjobb pillanataiban meglepően szívhez szóló családi dráma. Persze, akik eddig is odavoltak a Deep Impact vagy Armageddon típusú kisbolygós sztorikét, azok itt is bőven megkapják a magukét. Ám ahogy arra a felvezetőben is utaltam, ilyen téren érdemes helyén kezelnünk az elvárásainkat, a Greenland pedig valamelyest ennek megfelelően nem fő attrakcióként, hanem inkább a cselekmény katalizátoraként tekint az elkerülhetetlen kataklizmára. A becsapódásokat közepesen jól megcsinált jelenetekkel, néha inkább már kínosan hatásvadász hírblokkokkal, bejátszásokkal prezentálják - ezek a célnak megfelelnek, de a Greenlandben is jól látszik, hogy egy statikus CGI kőszikla az égen önmagában már nem elég a feszültségkeltéshez.

Waugh filmje szerencsére nem is ezekre az eszközökre, hanem a Garrity család három tagjára támaszkodik. Nemcsak a túlélésük a tét, hanem az az előzetes feszültség is feloldozásra vár, ami John és Allison (Morena Baccarin) házasságában van jelen. Újfent nem mondhatjuk azt, hogy katasztrófafilm ne próbálkozott volna már hasonló dramaturgiai fogásokkal, de a Greenland ha egyszerűen is, mégis jó érzékkel, ügyesen kezeli karaktereit. Az inkább a tettek, mintsem a szavak emberének számító John tönkrement házasságának és saját ballépéseinek súlyát is magán viseli, ami nem feltétlenül a részletekbe menő cselekménynek, hanem Gerard Butler egyszerre maszkulin és érzékeny játékának köszönhető. A főszerepen szinte egyenlő arányban osztozik Morena Baccarinnal, ám John elnyűhetetlen apai ösztöne és eltökéltsége, miszerint bármi áron megvédi a családját az, ami összefogja a Greenland drámáját. A kevésbé ismert, de hasonlóan erőteljes alakítást nyújtó Baccarin az, aki több közös jelenetet kapott a Garrity család hétéves gyerkőcével (Roger Dale Floyd). A film érzelmi csúcspontja pedig épp kettejükhöz köthető, ami egyben a cselekmény egy nagyon feszült pontját oldja fel, nem többel, mint egy öleléssel.

A Greenland abban okoz óriási meglepetést, hogy akár alapvető emberi gesztusoknak, mint amilyen az ölelés is, vagy jóval fajsúlyosabb tetteknek, mint a gyilkosság, tud olyan környezetet teremteni, amiben azok ereje és hatása felerősödik. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ezek a szegmensek később számottevően nem befolyásolják a történések folyását, ahogy maguk a karaktereknek sincs nagyon idejük visszatérni rájuk. Waugh rendezése inkább a pillanatok szintjén működik igazán, de úgy nagyon, aminek egyben kellemes mellékhatása az is, hogy a szűk kétórás film csak rövidebb időszakokra veszít a lendületéből. Egyszerű, jól kiszámítható cselekménnyel operál a Greenland, ami az eddigiek fényében viszont pont annyira és úgy szórakoztat, ahogy azt egy ilyen típusú produkciónak kell. A közvetlen zárás azonban épp a szöges ellentettje a film addigi értékeinek: szükségtelen és elkapkodott befejezés, ami a 2000-es évek legkínosabb hollywoodi katasztrófafilmjeit idéző giccses, lehangolóan műanyag képsorait idézi. Kár, mert előtte két perccel könnyedén beúszhatott volna a stáblista egy szinte tökéletes pillanatban.

A Greenland - Az utolsó menedék minden, a műfajra jellemző hiányosságával együtt is az év egyik legkellemesebb meglepetése, ami egy katasztrófafilmbe csomagolt drámaként tudott igazán érvényesülni. A két remek alakításnak és a sodró lendületű cselekménynek köszönhetően szinte garantált, hogy egy korrekt élményben legyen része a nézőnek. Főleg, ha az apró, de annál fontosabb, érzelmileg kifejezetten erős jelenetek is betalálnak. Soha rosszabbat!

Greenland - Az utolsó menedék

Kinek Ajánljuk
  • Azoknak, akik egy tisztességes, feszült katasztrófafilmre vágynak
  • Akik kíváncsiak egy lényegre törő, de hatásos drámára
  • Akik vevők két erős színészi alakításra
Kinek Nem
  • Azoknak, akik abban reménykednek, hogy lehet még újat mutatni a műfajban
  • Akik inkább magára a kataklizmára, mintsem egy család történetére kíváncsiak
  • Akik tudományos alaposságot várnak egy ilyen filmtől
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.