Az egyik legemberibb érzés azon őrlődni, hogy amit csinálunk annak nincs semmi értelme és nem vezet sehová. Hiába dolgozunk keményen, hiába teszünk meg mindent a sikerért mindig lesz valaki, akinek látszólag az ölébe hullik minden. Ezt érzi Harold (David Oyelowo) is, akinek a főnöke egy igazi pöcs és semmibe veszi beosztottjait.
Az a kevéske reklámanyag, amit a Gringóval kapcsolatban láttam egy teljesen más filmet adott el, mint amit végeredményben kaptam. Agyatlan vígjáték helyett, amire első körben számítottam egy igazán drámai cselekmény kezd kibontakozni, amit csupán itt-ott enyhítenek humorral. Nem elég, hogy a reménytelenség érzése az egészen filmen át végigkíséri a főszereplőt, hanem azt egyre inkább fokozza is.
Kezdetben "csak" a megélhetése és jelenlegi életszínvonalának fenntartása forog kockán, de az események szerencsétlen fordulatának köszönhetően hamar az élete lesz a tét. Tovább rontja a helyzetet, hogy mindezt tőle teljesen független emberek cselekedetei idézik elő. Harold próbált a helyes úton járni, mind a magán, mind pedig a munkahelyi életében, de a lehető legrosszabb szituációban kötött ki. Protagonistánk balsorsához Joel Edgerton és Charlize Theron asszisztálnak a főnökök szerepében, akiket akár egymást is kijátszva csakis a pénz és a személyes hatalom gyarapítása motivál.
Habár karaktereik fontos elemei a történetnek, végső soron csupán egy apró kiáltással járulnak hozzá a lavina lezúdulásához, így picit elpazaroltnak érződik jelenlétük. Ha már egyszer van egy Charlize Theronunk, akkor többet szerettünk volna belőle látni egy középszerű mellékszereplőnél. David Oyelowo játéka azonban bőven kárpótol minket, aki szépen megbirkózik azon érzelmek sokaságával, amelyeken a karakterének át kell mennie. Ha kell együtt nevetünk vele, vagy éppen rajta, máskor pedig tökéletesen átérezzük, hogy milyen borzalmas passzban van.
A kicsapongó, több szálon futó cselekmény nála összpontosul és ekkor maximálisan rá tudunk hangolódni az alkotásra, amelynek mellékszálai már nem mondhatják el ugyanezt magukról. Ezeknek az adagolása viszonylag jó tempóban történik, így a film nézése közben nincs velük probléma, viszont mikor legördül a stáblista, akkor nem mondható el mindegyikükről, hogy érdemi, kielégítő lezárást kaptak volna. Fölöslegesnek tűnik hát a rájuk szánt, egyébként nem kevés idő.
A Gringo nem egy kiszámítható alkotás, bőven tartalmaz meglepetéseket, amelyek gördülékennyé teszik ezt a közel két órát. Komor üzenetét nem csak a jó ütemben adagolt humor, hanem a remény apró szilánkja is igyekszik elnyomni. Utóbbi Amanda Seyfried karakterében testesül meg, akit szerepéhez vágóan Sunnynak hívnak. Mellékszála elhanyagolhatónak tűnik ránézésre, de nagyon is kulcsfontosságú szerepet tölt be abban, hogy Harold ne adja fel a küzdelmet. A Gringo egy szórakoztató film, ami ugyan nem fogja megváltani a világot, de támaszpontot nyújthat azoknak, akik úgy gondolják, hogy nincs kiút egy kilátástalan helyzetből.