Kis hazánkban jócskán megszaporodtak a történelmi filmek az elmúlt években, eme trend pedig nem hagy alább, ahogy a tervezett produkciókra rátekintünk. Hogy ez a végtelenül gazdag múltunk ellenére miért inkább visszás és nem örvendetes, arra most nem térnék ki, de tény, hogy voltak korábban is olyan korszakok, amikor nagy hangsúlyt fektettünk erre a műfajra.

A 60-as, 70-es években sorra jöttek az olyan, ma klasszikusnak számító darabok, mint az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai, vagy Az aranyember, de a 90-es és a 2000-es évek elején is volt egy, már kevésbé színvonalas hullám a Honfoglalással, Sacra Coronával, netán a Hídemberrel.

Reménykedtem benne, hogy a Hadik, ellentétben mondjuk az Aranybullával képes lesz egy színvonalas, viszonylag hiteles és szórakoztató köntösben elmesélni a legnagyobb huszárcsíny történetét, ezzel is némileg hitelt adva annak, hogy szükségünk van ehhez hasonló alkotásokra.

Hadik András (Trill Zsolt) Mária Terézia (Horváth Lili) egyik leghűbb katonája. Bármikor vakon követi az uralkodót, így amikor az megkéri, hogy foglalja el és sarcolja meg Berlint, nem kérdez, hanem huszárjaival és néhány szász zsoldossal kiegészülve útnak indul.

A Hadik érdekes témaválasztás az alkotók szempontjából és kár lenne tagadni, hogy van benne potenciál egy remek kalandfilmhez. A hétéves háború idején járunk, a Porosz Királyság a virágkorát éli. II. Frigyes király a fronton tartózkodik, épp ezért merész és frappáns húzás bevonulni Berlinbe, mutatni egy kis fricskát, s természetesen az extra hozomány sem jön rosszul. A taktikai húzások, majd a város látványos bevétele mellett arra is ideális lehetett volna Szikora János műve, hogy kicsit meséljen Mária Terézia intézkedéseiről, az osztrák örökösödési, majd a hétéves háborúról. Hogy miért használtam a volna szócskát? Mert ezekből szinte semmit nem fogunk látni.

Persze lehet kontrázni, hogy egy kvázi Hadik életrajznál mi szükség van erre. Nos, egyrészt lenne helye a történetben, másfelől az edukációs jelleg kreatívan elbeszélve sosem hátrány. Rendben, akkor egy történelmi film ne legyen történelmi, helyette helyezze a kalandra a fókuszt. Ebben nincs hiány, csak éppen olyan kaotikusan értelmetlen és tét nélküli minden, ami itt történik, hogy azt szavakkal nehéz kifejezni. Már az első negyed órában csak kapkodjuk a fejünket a csatajelenetet nézve. Heroikus küzdelem, lényegtelen, hogy a vágás miatt az egészből alig látunk valamit, annyi azonban kiderül, hogy a magyar huszárok feddhetetlen terminátorok, az élen a címszereplővel.

Majd érkezik a kisebb pihenő, a családi idill, hogy aztán a királynő újfent hadba hívja hősünket. Menetelés, harc, menetelés, harc váltogatják egymást, de egyik konfliktusnak sincs súlya és minden mozzanat előre kikövetkeztethető. A karakterek teljesen jellegtelenek, viszont a legkisebb szerepekre is híres magyar színészeket nyertek meg, ezzel próbálva kompenzálni (sikertelenül), hogy egyeseknek még neve sincs, nemhogy jelleme. Talán a fiatal Gvadányi József (Molnár Áron) kapitány lehetne érdekes, benne van is potenciál, de Kis-Szabó Márk író az ő figurájával sem tudott sok mindent kezdeni. Ahogy a dialógusokkal sem, olyannyira, hogy helyenként egészen röhejesnek hatnak a szereplők szájába adott szövegek. Mondjuk Kis-Szabó legutóbb a förtelmes Pesti balhét körmölte, az után sajnos nem ért meglepetésként, hogy itt sem futotta többre.

Technikailag is borzasztó a színvonal, néhány szép totált leszámítva semmi erénnyel nem büszkélkedhet. A vágásról már beszéltem, hogy mennyire kapkodó, de olyan apróságokra sem figyeltek, hogy ne látszódjon, ha életlen kardokkal küzdenek. Egy elvileg értő és profi stáb dolgozott a filmen és látszik, hogy élvezték a forgatást, de olyan érzésem volt, mintha tehetségtelen, a szakmáról vajmi keveset tudó lelkes, ám gazdag amatőrök elszabadultak volna, hogy készítsenek egy huszáros mozit, amire verhetik a mellüket.

Kár kertelni, a Hadik borzalmas lett. Egy gyenge 80-as évekbeli akciófilmre és egy még gyengébb 90-es évekbeli szuperhős produkcióra emlékeztet, ami tele van közhelyekkel és próbálja majmolni a nagyokat, mint A Gyűrűk Ura vagy a Trónok harca, de ezzel csak önmaga paródiájává válik. És nem azzal van a baj, hogy történelmi filmeket gyártanak, hanem hogy a Hadik-féle méregdrága, mégis olcsónak ható gagyik helyett valóban tehetséges alkotók ötleteit kaszálják el, mondvacsinált indokokkal. Ha ez a jövő (márpedig úgy tűnik), akkor nagy bajok vannak, s bár a magyar film még nem halott, nagyon erősen ássa a saját sírját, elsősorban olyanok miatt, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne a szakmában.