A Hívatlanok 10 évvel ezelőtt bár nem reformált zsánert, de kétségtelenül borzongató és feszült játékra invitálta a nézőket. Bár soha nem tartottam igazán jó filmnek, az tény, hogy a home invasion horror egyik zászlóshajójának számít. Az már más kérdés, hogy így 10 év távlatából szükség volt-e egy folytatásra.

A sztori végtelenül egyszerű, ezzel nincs is baj. Egy családot követünk, akik egy konténerházba költöznek rövid időre. Első este becsenget valaki, aztán jön a három maszkos idegen és kezdetét veszi az élet-halál harc. Felesleges belekötni a koncepcióba, ez a zsáner erről szól. Sokkal inkább azon múlik az összkép minősége, hogy miként tud játszani a nézők idegeivel Johannes Roberts rendező, aki legutóbb a 47 méter mélyent dirigálta. 

A felvezetés egyáltalán nem hosszú, rövid idő elteltével már indul is a buli, ami pedig még ütősebb, hogy a cselekmény nagyjából kétharmada egy éjszaka játszódik és egy macska-egér játéknak vagyunk tanúi szinte végig. Ami tetszett, hogy igyekeztek megidézni a 80-as évek hangulatát. Az aláfestő zenék, betétdalok, képi világ mind ezt hivatottak visszahozni, ami kifejezetten jó húzásnak bizonyult. Egy-egy jumpscare és a feszültséggel való játék is képes elérni a kívánt hatást, de akkor most be is fejezném a pozitívumok kiemelését, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs több. A Hívatlanok 2 egy igazi tucathorror, ami semmiben nem tűnik ki az egy kaptafára készülő művek közül. Az egy dolog, hogy nincs sztori, de a főszereplők háttere felszínes, kapunk valamiféle családi konfliktust, de annyira gagyin kivitelezve, hogy akár ki is hagyhatták volna.

Maradva a szereplőknél, egyikük sem szimpatikus, mi több olyan ostobák, hogy hozzájuk képest egy egysejtű Stephen Hawkingnak számít. Nevetséges döntéseket hoznak, nevetségesen viselkednek, ami egy idő után teljesen lezsibbasztotta az agyam. Az utolsó harmad aztán feltette az i-re a pontot. A teljesen korrekt medencés jelenet után, mintha átfordulna önmaga paródiájába a film, még több eszement marhaságnak vagyunk tanúi, a törhetetlen autótól kezdve, a röhejes motiváción át egészen a sekélyes zárásig. 

Fogalmam sincs mi szükség volt folytatni ennyi idő után egy alapvetően jó horrort, főleg, hogy a végeredmény a már ismert maszkos gyilkosok nélkül sem lenne rosszabb. Valószínűleg csak kellett egy bevált név, ami hoz pár milliót, ha már egyszer maga a film egy összeszedetlen, sablonos, ostoba tucattermék. És akkor még van merszük odaírni, hogy megtörtént események alapján. Ezúton küldök egy szép nagy virtuális középső ujjat az alkotóknak.