A koronavírus, illetve az általa okozott karanténhelyzet nagyjából kinyírta az idei filmpiacot, még ha azért szerencsére nem is maradtunk teljesen újdonságok nélkül. Ám Rob Savage rendezőt ez sem gátolta meg abban, hogy készítsen egy afféle karanténhorrort.

Néhány barát otthon vagy épp a családjánál tölti a fertőzés miatti kényszerszünetet és eltervezik, hogy tartanak egy szellemidéző szeánszot virtuálisan, egy konferenciabeszélgetés keretein belül. Röhejesnek hangzik és kezdetben szépen el is poénkodnak rajta, de a komolytalan játszogatás közben valami átjön a túlvilágról és a szándékai nem éppen békések.

A Host már csak azért is említésre méltó alkotás, mert több szempontból különleges. Eleve roppant aktuális, ahogy a vírushelyzetre reflektálnak hőseink, így mi nézők is könnyen bele tudjuk élni magunkat a szituációba. A másik érdekesség, hogy a cselekmény egy képernyőn játszódik, ahogy azt már láthattuk a két Unfriended film vagy a Keresés esetében. Nem egyedi koncepció, de megfelelő kezekben képes hatásos lenni, Savage pedig igyekszik élni a lehetőséggel. A történet végtelenül egyszerű, a szereplők elkezdik a szellemidézést, majd érkezik a démoni entitás, hogy mindenkire a frászt hozza. Nincs motiváció, se magyarázat, a Host kvázi teljesen légből kapott ötletekkel dobálózik, mondanivaló és érdemi tartalom nélkül. Mégsem áll neki rosszul, többek közt azért, mert az egész film 57 perces, stáblistával együtt. Ez a rövidség remekül áll neki, noha szó sincs arról, hogy egy non-stop horrorhoz lenne szerencsénk. Megkapjuk a felvezetést, ráadásul sokáig csak a szkeptikus poénok és a szeánsz fricskázása megy. Majd érkeznek a jelek, az egyre drasztikusabb dolgok, hogy aztán az utolsó negyed órára teljesen elszabaduljon a pokol.

Savage nem talált fel semmi újat, műve centire kiszámítható, a hangulat bár korrekt, de az ijesztések szinte egytől-egyik kikövetkeztethetők. Pont ezért óriási bravúr, hogy a Host még így is képes kiugrasztani a gatyánkból. Sok az olcsó jump scare, a leeső tárgyak, becsapódó ajtók és van, hogy csak legyintünk ezekre, itt mégis számos esetben működnek az elcsépeltnek vélt képi és hanghatások. Talán az egyszerűsége okán, talán a színvonal csökkent ennyire a zsánerben, de örültem neki, hogy végre meg tudtak ijeszteni.

Szinte semmi eredeti nincs benne, felfedezhetjük benne a műfaj többi képviselőjének kézlenyomatát, illetve az egész kivitelezés nagyon szimplára sikeredett, a Host mégis üdítő színfolt a kommersz horrorok közt. Rövidsége, egyszerűsége segítik a hatásosságát, nem vállalja túl magát, amit eltervez, azt pedig sikerrel véghez is viszi. Nincs új a nap alatt, de olykor jól esik csak egyszerűen borzongani egyet.