Szerencsére jó filmről nehéz és nem is feltétlenül érdemes sokat írni. Volt valami megmagyarázhatatlan optimizmusom az Imádlak utálni kapcsán és szerencsére azon ritka alkalmak egyikét élhettem át, amikor ez valóra is válhatott. Kicsit érthetetlenül is állok a negatívabb hangvételű kritikák előtt, én személy szerint piszok jól szórakoztam az odakint R-besorolást kapó romantikus vígjátékon.
A nem-túl-bonyolult történet szerint Bea (Sydney Sweeney) és Ben (Glen Powell) egy remekül eltöltött közös este után ilyen-olyan félreértések miatt megsértik a másikat és eltávolódnak egymástól. Amikor azonban pár hónappal később Ben jó barátja, Claudia (Alexandra Shipp) összemelegszik Bea hugával, Halle-vel (Hadley Robinson), a két főhős útjai újra keresztezik egymást és kénytelenek elviselni a másik társaságát. Főleg amikor Claudia és Halle úgy döntenek, hogy összeházasodnak, az Ausztráliában megtartott egész hétvégés esküvőre pedig természetesen Bea és Ben is hivatalosak. A kavaró szülők, barátnők és exek tengerében a két civakodó fél úgy dönt, hogy egy párnak adják ki magukat, remélve, hogy így békében tölthetik el ezt a hétvégét. Aztán gondolom senkit sem lep meg, hogy rövidesen kiderül, mennyire is a "nagy ötlet" kategória Bea és Ben elképzelése.
Azt azért szeretném leszögezi, hogy sem az alapszituáció, sem pedig a finálé (AMI NA VAJON MI LEHET) nem túlzottan izgalmas vagy eredeti. Viszont nem is igazán törődünk ezekkel a zsánerből fakadó, legyünk őszinték, faék egyszerű megoldásokkal - ugyanis az Imádlak utálni kapcsán a legfontosabb üzenet vagy a lényeg "fogyasztói szemmel" nem az, hogy hová érkezünk meg egy romkom esetén… hanem a közben bejárt út.
Ennek a filmnek a sikere két faktoron állt vagy bukott és szerény véleményem szerint mindkettőben maximálisan helytállt a Könnyű nőcskét és a Barátság extrákkalt is rendező Will Gluck legújabb filmje. Az egyik a főszereplő páros, azaz Sweeney és Powell kémiája, a másik pedig a poénok. Előbbi kapcsán rég éreztem magamat ennyire "kihagyva" a legtöbb kritikus tömegében, számomra izzott a két főhős között a levegő. Az is tetszett, hogy mindkettő sebezhetőségével és hibájával is érdemben foglalkozott a történet, nemcsak két nagyon szép ember oda-vissza csipkelődését néztük végig, hanem az életkorukban- és helyzetükben jellemző őrlődés is végig jelen volt, ami nyilván kihatott a szerelmi életükre is. Külön pirospont, hogy a többi karakterét is remekül használja a film, jó pár bevett archetípussal találkozunk majd, de mégsem a megszokott karakterdinamikákat erőlteti a film. Gondolok itt főleg Bea exére, Johnathanre (Darren Barnet), vagy a szörfös "Pöcs Hemsworth"-ra - nem azok a megszokott klisék kerülnek velük kapcsolatban elő, amiktől tartanánk vagy elsőre godolnánk.
A humor is telitalálat végig, a közönség, akivel néztem a filmet, sírva röhögte végig a bő másfél órát. Néhány kifejezetten eredeti poént pont elégszer dobtak fel és csavartak meg a film során (gondolok itt a "hangos suttogókra" például), valamint nem éreztem kínosnak egyáltalán a főleg helyzetkomikummal operáló humor jellegét és stílusát sem - ami azért, lássuk be, modern vígjátékoknál elég ritka. Powell komikus oldaláról nem is tudtam korábban, hogy létezik, de elképesztően karizmatikus a színész ilyen szerepben is, ami a Top Gun: Maverick után számomra kifejezetten pozitív meglepetésként szolgált. Sydney Sweeney ilyen téren a drámai oldalának megvillantásában erősebb, neki a sebezhetősége és egy-egy szomorúbb pillanata sokkal jobban működött és - gyanítom tudatosan - nagyobb hangsúlyt is kapott. Jópofa a TikTokon vagy Instán már agyonpörgetett "Feel the rain on your skin" használata is, de én bárgyú vigyorral figyeltem Ben utolsó őrült, romantikus gesztusát is.
Kritikában nem szokásom, de mindenképp érdemes megemlíteni a bevételi számait is. Az USA-ban már december 22. óta vetített, 25 millió dollárból készült film jelen sorok írásakor (január 18-án) világszinten már 80 millió dollárnál jár. Roppantul ritka ráadásul, hogy a nyitóhétvégéje után egy film felfelé kúszik, az Imádlak utálni viszont már 2x is megtette ezt a decemberi premierje óta. Ha a Sony-nak van esze, minimális pénzt és energiát rááldozva Valentin-nap előtt elkezdi megtolni a marketinget.
És miért is ne tennék: jópofa, vicces, belevaló romkom így január elejére, még több ilyen kis-közepes költségvetésű filmet a mozikba! Pároknak különösen ajánlom, mindenképp tegyetek vele egy próbát.
