Hirdetés

Kate - Kritika

|

Mikor a Crank találkozik a John Wickkel.

Hirdetés

Mióta Keanu Reeves a John Wick filmekkel mondhatni egy teljesen új műfajt teremtett, azóta szinte nincs stúdió vagy épp streamingszolgáltató aki ne szeretne kiharapni magának egy szeletet abból a bizonyos tortából. Elvégre, ha közelebbről is megvizsgáljuk a John Wick receptjét, akkor rögtön felsejlik, hogy egy roppant egyszerű formuláról beszélünk, amit talán nem is olyan nehéz másoknak is sikerre vinnie. Abban az esetben legalábbis, amennyiben van elegendő saját ötletük ahhoz, hogy kellően felrázzanak egy ennyire jól működő receptet.

Hirdetés

Többek közt emiatt is reménykedtem abban, hogy a Netflix szimplán csak Kate címre keresztelt próbálkozása nem fog csúnyán elhasalni, mivel az előzetesek, ha mást nem is, abban nem hagytak kétségeket bennem, hogy a főhősnőt alakító Mary Elizabeth Winsteadnek bizony piszkosul jól áll, amikor válogatott módszerekkel szétrúgja az életére törő rosszarcúak hátsófelét. A nem igazán túlbonyolított történet szerint a bérgyilkosként dolgozó Kate Japánban tevékenykedik, ám egyik friss megbízatása alkalmával kételyek merülnek fel benne, hogy talán itt lenne az ideje végleg a falra akasztani a mesterlövész puskát és eddigi karrierjét feladva új életet kezdeni. Csakhogy még a visszavonulása előtt a Woody Harrelson alakította társa kedvéért bevállal még egy utolsó melót, ahol a célpont megszökik, ő pedig egy kórházban ébredve eszmél rá, hogy megmérgezték és mindössze 24 órája van hátra, mielőtt ő is alulról szagolná az ibolyát.

Így hát Kate minden maradék erejét összeszedve az idővel versenyt futva vérbosszút fogad, miközben megannyi hullát maga mögött hagyva igyekszik átverekedni magát a Japán alvilág apraja-nagyján. A neonfényekben úszó, egzotikusnak is nevezhető helyszínválasztásnak köszönhetően a részben a Jason Statham-féle Crankre hajazó koncepciót tekintve egy pillanatig sem volt különösebb panaszom, mivel a Japán éjszaka utánozhatatlan, vibráló hangulata sikerrel adott annyi egyediséget az innen-onnan összeszedett többi alkotóelemnek, hogy egészen a játékidő feléig - a teljesen érthetetlen módon CGI autósüldözést leszámítva -, ne kezdjem el mélységesen unni a képernyőn látottakat. Az igazán nagy probléma egyébként nem is azzal van, hogy innentől kezdve a fennmaradó körülbelül 45 percnyi játékidő borzasztóan kiszámíthatóvá válik - mert ezt még jóformán meg is bocsátanám neki, amennyiben a fennmaradó akciójelenetekben lenne annyi kreatív energia, hogy valahogyan legalább szinten tartsák az érdeklődésemet és ne egy épp végleg leereszteni készülő lufihoz hasonló hangot utánozva próbáljanak meggyőzni arról, hogy itt most már a drámán van a hangsúly, nem pedig a fékevesztett módon brutálisan ötletes bunyókon.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Mert a drámával Mary Elizabeth Winstead nagyszerű alakításának köszönhetően egy pillanatig sem volt különösebb probléma, hiszen a haldokló, konstans fájdalmakkal küzdő, de legvégsőkig, sőt még azon túl is kitartó Kate elkeseredett küzdelme az első pillanattól kezdve tökéletesen átjött, így tényleg nem értettem, mi szükség volt ezt feleslegesen tovább bonyolítani egy már ezerszer látott árulásos klisével. Pláne úgy, hogy a hátba szúrást elkövető színész kolléga olyan szinten tartaléklángnak sem nevezhető módon hozta a kötelező aljadék szerepét, hogy ennek a látványa már nekem is konkrét testi fájdalmakat okozott. Arról nem is beszélve, hogy a finálénak szánt végső leszámolásból annyira hiányzott a feszültség és az izgalom, ami még egy tipikus Netflixes minőséget képviselő mozi esetében is minimum szemöldök ráncolásra adhat nekünk okot. 

Összességében nincs könnyű dolgom a Kate-tel, mivel bármennyire is szeretném egyértelműen rossz filmnek kikiáltani, Winstead apait-anyait beleadó színészi teljesítményének köszönhetően ez az alig másfél órás újabb női John Wick klón a borzasztóan zavaró hiányosságai ellenére a műfaj szerelmesei számára egy egészen kellemes szórakozás lehet, már amennyiben hajlandóak vagyunk beletörődni abba, hogy egy tehetségesebb, netalántán pedig tapasztaltabb rendező kezei közül ebből akár még egy újabb Atomszőke is kisülhetett volna. 

Kate

Kinek Ajánljuk
  • Akik szerint Mary Elizabeth Winstead tényleg akcióhősnek született
  • Akik egy egzotikus környezetben játszódó akciófilmet keresnek
Kinek Nem
  • Akik már nagyon unják a tipikus Netflix minőséget képviselő mozikat
  • Akiket zavar, ha egy akciófilm pont az akcióból vesz vissza az utolsó harmadra
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.