Idén 100 éves a Disney, épp ezért az idei produkcióik előtt általában levetítenek egy kisfilmet, amelyben a Disney korábbi emblematikus alkotásaiból láthatunk jeleneteket. A rövid imázsvideó fő üzenete, hogy a legendás cég álmok továbbadója, amely segít megőrizni azokat az értékeket, amelyek hozzájárulnak társadalmunk jobbá tételéhez.

A Kívánság című legújabb Disney animáció előtt ugyancsak levetítették ezt a kisfilmet, ám ekkor még nem tudhattuk, hogy a következő 95 percben - kis túlzással - ennek a bővített változatát fogjuk látni. 

Rosas varázslatos királyságában járunk, ahol mindent a jóságos Magnifico (Chris Pine) király irányít. Ebben a világban mindenkinek van lehetősége egyet kívánni, és az uralkodó minden hónapban teljesít ezen vágyak közül egyet. Asha (Ariana DeBose) a király segédje szeretne lenni, de ennél is fontosabb célja, hogy teljesítse családja kívánságait. Ám az uralkodóval való találkozó rádöbbenti arra, hogy Magnifico szándékai talán mégsem olyan nemesek, mint gondoltuk. 

A Kívánság legmeglepőbb vonása, hogy ez tulajdonképpen egy gyerekközönség igényeire hangolt tanmese a zsarnokságról. Magnifico a felszínen "a lehetséges világok legjobbikát" akarja létrehozni, de közben ádáz manipulációt folytat. Az alkotók remekül mutatják be, hogy egy diktatórikus rendszerben nem elsősorban a büntetések kötnek gúzsba, hanem az, hogy az állam meg akarja határozni, miről mit gondoljunk, sőt azt is, hogy miről gondolkodjunk egyáltalán. Magnifico begyűjti az emberek vágyait (egyszerűen szólva megígér mindent), de végül nem állja a szavát, mert csak azokat a kívánságokat teljesíti, amelyek a hatalmára nézve nem veszélyesek. 

Ráadásul a király azt szeretné, hogy felejtsük is el a vágyainkat, ám ehhez kapcsolódik a film egyik legszebb megfejtése is, ami épp arra mutat rá, hogy ezek a kívánságok szerves részeink, amik hozzátesznek a személyiségünkhöz. Egy embert leginkább annak nyomán lehet megérteni, hogy mit szeretne hátrahagyni a következő generációknak. 

Kifejezetten érdekes az is, hogy a Disney végül milyen megoldást kínál erre a problémára. Külön talán ki sem kell emelni, hogy a mesék és gyerekeknek szóló animációs filmek esetében mindig érdemes figyelni arra, hogy az adott alkotás milyen értékeket rendel a hősökhöz. A Kívánság felhívja a figyelmünket arra, hogy saját kezünkbe kell vennnünk az életünket, miközben az is fontos szerephez jut benne, hogy a nehéz helyzetekben bizony nagyon jól jön, ha számíthatunk barátainkra, tágabb környezetünkre. 

Ha az a kérdés, hogy a Kívánság beesik-e a két szék közé, azaz elbukik-e abban, hogy egyszerre szóljon a gyerekekhez és a felnőttekhez, minden bizonnyal igen a válasz, de ennél is nagyobb probléma, hogy egy viszonylag jól bújtatott, de végső soron elég egyértelmű reklámrétege is van ennek a filmnek.

Mert mik ezek a kívánságok, ha nem azok az ideák, amiket a bevezetőben említettünk? És ki terjeszti ezeket? Bizony a Disney. Ez tehát egy reflexív animációs film, amiben a gyerekek új  kedvence, a Valentino nevű kecske (Alan Tudyk) a Zootropolis világába vágyik, a főhős pedig mintha Demóna és Zordon keveréke lenne, de egy ponton még Mary Poppins és Pán Péter is előkerül! Ezek humoros kiszólások, ugyanakkor tényleg nehéz szemet hunnyi afelett, hogy összességében milyen üzenet irányába terelik a befogadót. 

Van tehát ebben a filmben egy pozitív, fontos, jól értelmezhető üzenet és egy elég erős reklámhangulat, de persze az is fontos kérdés, hogy a klasszikus Disney-fegyverzet hogy funkcionál. A válasz pedig, hogy korrekten, üzembiztosan. A látvány remek, ráadásul az animáció stílusa is kicsit más, mint az elmúlt évek Disney-alkotásiban, van néhány remek dal, egy kedves kecske és pár jó poén. Ugyanakkor a figurák nem túl árnyaltak és a forgatókönyv logikája is meg-megbicsaklik egyes pontokon, a kliséktől pedig nem igazán tudnak elszakadni az alkotók. 

Az egészen biztos, hogy nem született meg az új Agymanók vagy Az oroszlánkirály, de a Kívánság így is az ünnepi időszak slágere lehet, mert teljesíti, amit egy ilyen filmnek kell: látványos, kedves kaland, ami a család összes tagjához szól. Az ínyenceknek pedig ott vannak a reflexív pillanatok.