Gore Verbinski 2002-es A kör című alkotása a mai napig egy kifejezetten megosztó filmnek számít, viszont azt talán mindenki belátja, hogy a horror zsáner modern képviselői között mindenképpen klasszikusnak számít. A kör hatását manapság is tetten érhetjük ezekben az ijesztő, sokszor talán kevésbé ijesztő filmekben, a közel sem akkora sikerű, de még így is korrektnek nevezhető második rész után a napokban trilógiává egészült ki a széria. Ez a felvonás viszont mások megihletése helyett inkább lop, szinte mindenhonnan, az igazi probléma mégis az, hogy a Körök annyira unalmas és semmilyen, hogy még filmnek sem lehet igazán nevezni.

A történet röviden: a legendás VHS kazi újból előkerül, egy egyetemi biológia professzor (aki mint a film során kiderült, a világon mindenhez ért) meg is nézi azt, jön a bizonyos "7 nap múlva megdöglesz" telefonhívás, ami elkerülhető azzal, ha a potenciális áldozat lemásolja a videót, és megnézeti valaki mással. Hasonló elven, mint ahogy az a Valami követben is működött. A Körök nagy találmánya az volt, hogy a közösségi oldalakat bevonva kialakul egy "követő rendszer", hogy a vírusként terjedő videót minél hatásosabban tudják tovább passzolni a megrémült balekok. Ezt az ötletet egyébként még sosem láthattuk így 2017-ig, szóval le a kalappal! Tizenöt év alatt Samarából egyébként valami hacker lett, vagy minimum profi vágó, ugyanis ESETLEGES SPOILER a "cselekmény" során kiderül, hogy a videó sokkal több annál, mint az elsőre látszik, így megint szerencsétlen kislány múltját igyekeznek feltárni főhőseink, kínzó unalmak közepette. SPOILER VÉGE

Az egy dolog, hogy a Körök teljességgel megbukik filmként működni, viszont az, hogy az átlagalatti, blőd jumpscare-ekkel teletömött horrorok szintjét sem éri el, de még megközelítőleg sem, őszintén megdöbbentett. Mondjuk tény, nem bízták a véletlenre, ugyanis F. Javier Gutiérrez rendező eddigi munkássága nem csak rendezőként, de összességében is csak egy filmre vezethető vissza. Nyilván én is támogatom azt, hogy még tapasztalatlan rendezők is lehetőséghez jussanak, viszont a Kör talán mégsem az a széria, ahol ezt meg kéne engedni, ugyanis a Körök egyértelműen a silány rendezői munka és egészen tragikus forgatókönyv áldozatául esett, amit egyébként hárman hoztak össze, köztük az Oscar-díjas Akiva Goldsmannel.

A Körök fantáziátlan, a Körök eseménytelen, a Körök megdöbbentően üres és egyetlen másodpercig sem fogja felgyorsítani a néző pulzusát. Most leszögezném, hogy Samara egyetlen egyszer jelenik meg a másfél órás szenvedés során, de még azt is sikerült úgy megoldani, hogy nagyjából olyan nyugalommal nézze az ember az egészet, mintha a szombat reggeli gyerekműsorok előtt ülne. Hangulat és feszültség, mint olyan, nem is létezik a Körök univerzumában: a film rendre azokkal a snittekkel van tele megállás nélkül, amit egy jobb horror a hatásosabb, rémisztő jelenetek után szokott alkalmazni, nyugtató szándékkal. A Körök ezzel szemben meg sem próbálja felborzolni a néző kedélyeit (legalábbis nem abban az értelemben, mint ahogy azt szeretnénk), egyszerűen csak úszik a dögunalom tengerében a maga indokolatlanul kitartott képeivel, amiket nagy ritkán, de a kelleténél még így is többször megszakítanak a két főhős, Julia és Holt fárasztóbbnál-fárasztóbb kliséi. A színészeket, Matilda Lutzot és Alex Roe-t elég igazságtalan lenne bántani, mert ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy Sherlockot megszégyenítően állapítsák meg egy üres sírról, hogy a "testet elvitték".

Én nem szeretek ilyen hangvételű kritikákat írni, de a Körök egyszerűen értékelhetetlen. A forgatókönyv nem csak egy minimálisan működő történet vászonra vitelében bukik meg teljesen, de alapvető, legalább B kategóriás sablonjeleneteket sem volt képes rendesen megírni. Az atmoszféra és izgalmak teljes hiánya mellett a Köröknek nincs egy tempója, ritmusa, ami szinte az összes hollywoodi filmben ott van, még az olyan minőségtelen produkciókban is, mint az új Underworld. Nyugodt szívvel jelentem ki, hogy még a legnagyobb trash horror rajongók is elképesztő csalódás részesei lesznek, ha akárminimális elvárással is ülnek be a Körökre.

Gyűlölök negatívan írni filmekről, de a Körök nem hagyott más választást. Életemben először érzem azt, hogy ebben a gyönyörű szakmában egy olyan produktum hagyja el a vágóasztalt, amiről egyszerűen nem lehet pozitívumot mondani, azon kívül, hogy véget ért. A minimális cselekmény egy már ezerszer megrágott történetet mesél el minél ingerszegényebben, Samara mint olyan teljesen megszűnt, inkább csak beszélni fognak róla, a film legnagyobb feszültségét és ijesztését pedig egy esernyő kinyitása okozza majd. Véletlenül sem azt vártam, hogy majd most feltámad a széria, de még így is elképesztő csalódás ez az egész…