Ahogy azt már jó ideje szokás, az új évet mindig egy horrorral indítjuk, melyek általában elég szép nézettséggel futnak a mozikban. Nem kivétel ez alól az egyik első 2023-as premier, a M3GAN sem.
Kreatív és hatásos marketingkampánya után egy hétvége alatt duplaannyit hozott, mint amennyibe került (30 millió dollárral indított), ráadásul azon ritka eset áll fent, hogy a nézők és a kritika is szereti. Minden pozitív előjel adott volt egy szuper élményhez, nekem mégis erős aggályaim voltak a filmmel kapcsolatban.
Gemma (Allison Williams) egy nagy játékcégnél dolgozik, legújabb projektje pedig minden eddiginél ambiciózusabb. Amikor családi tragédia miatt az unokahúga gyámja lesz, szeretne segíteni a magába forduló kislánynak, ezért megalkotja a M3GAN névre hallgató szuperintelligens robotot. A gondok akkor kezdődnek, amikor a "játék" elkezd önálló életet élni.
Mielőtt belevágnánk, visszatérnék a bevezetőhöz, illetve a fenntartásaimhoz, melyet a film előzetese idézett elő. Maga a koncepció sem új keletű, ezen felül semmiféle hangulatot nem sikerült építenie, holott egy kedvcsinálónak ez lenne a dolga, a hab a tortán pedig az ijesztőnek szánt négykézláb futós jelenet, amin konkrétan felnevettem kínomban.
Az Eleven kórt és a Horror parkot író Akela Cooper sem győzött meg, holott a rendező Gerard Johnstone személye némileg kompenzált, akinek legutóbbi filmjét, a Házi őrizetet nagyon szerettem anno. A sztoriba, illetve a produceri teendőkbe besegített még a modern kommersz horror egyik nagyágyúja, James Wan, de már az ő neve sem garancia a sikerre. No, de az előjelek és feltételezések mögött, milyen is lett a M3GAN? Mindenekelőtt erősen hullámzó. Az expozíció kifejezetten hosszú, de egyáltalán nem érdektelen. Tetszett ahogy Gemma munkájába betekintést nyerünk, megépíti a címszereplőt, aki folyamatosan tanul és egyre inkább átveszi a szülői szerepet a nőtől. Akad itt némi fricska az eldigitalizálódásról, az Istent játszó emberről, illetve egy nagy adag családi dráma, mely a végére teljesen kifordul magából.
Ez utóbbit leszámítva semmi új nincs a nap alatt, a szülői felelősség, szeretet, kötődés kérdéskör viszont nagyon groteszk formában nyilvánul meg. Még működhetne is, de Johnstone ezúttal nem találta meg a kontrasztot a műfajok közt és sokkal komolyabban veteti magát a kelleténél. Mondom ezt úgy, hogy a M3GAN szarkasztikus fekete humora abszolút működik, ám sokkal jobb lett volna, ha egy ízig-vérig horror-vígjátékot kapunk, mert a komolynak szánt jelenetek így szinte hatástalanok.
Még mindig nem lenne túl nagy probléma az összképpel, csakhogy a kulcsfontosságú horror elemek terén is került némi porszem a gépezetbe. Próbálkoznak olcsó jump scare-ekkel, ezerszer látott "felbukkan a hátad mögött" ijesztgetésekkel, mindhiába, plusz rettentően látszik, hogy ügyeltek a korhatár besorolásra, úgyhogy egy tisztességesen véres slasherben is kár reménykedni. A záróakkordnak végképp sikerült elvesztenie, itt már helyenként a fejemet fogtam a teljesen bagatell szituációktól, a sablonos befejező képsorokról nem is beszélve.
Lehet, hogy velem, vagy a felfogásommal van a baj, de egy b-filmnek el kell érnie, hogy b-filmnek tűnjön, a M3GAN pedig erre nem képes. Ez lehetne jó dolog is, jelen esetben mégsem ez áll fenn. Hiányzik az egységesség, a műfajok közti összhang, hogy aztán teljesen elengedjék a gyeplőt és valami eszement dolog szülessen. Helyette túl sok a komolykodás, a sablonok, s hiába működik a humor, ha lehetett volna még groteszkebb az egész felütés. Ebben a formában két szék közt a pad alá esett Johnstone műve, mely horrornak nem elég véres és ijesztő, drámának nem elég mély, vígjátéknak túl komolykodó, s ugyanezért nem tudtam egy szórakoztató b-filmként sem tekinteni rá.
