Hirdetés

Mi - Kritika

|

A Tűnj el! rendezője bebizonyítja, hogy önmagunk legnagyobb ellenségei Mi vagyunk.

Hirdetés

Jordan Peele nevét korábban többnyire különböző tévésorozatok által ismerhette a nagy közönség, ha egyáltalán, majd 2017-ben gyakorlatilag a semmiből tett le egy olyan, manapság talán konvencionálisnak sem feltétlen nevezhető horrort az asztalra, ami új lendületet hozott a műfajba. A Tűnj el! darabjaira szedve egy meglehetősen furcsa, ám legalább annyira sokoldalú produkció, ami igazi zsenialitását valószínűleg csak többedik nézésre fedi fel, az első találkozás viszont egy egészen felejthetetlen filmélményként maradt meg az emlékezetemben. A szemtelenül megírt, feszültséggel és az apróbb jelekkel mesterien játszadozó alkotás után úgy vártam Peele következő dobását, mint a Messiást, főleg a Mi szürreálisan hangulatos előzetese után. A végeredményt minden igyekezetemmel együtt sem tudtam (eddig) igazán megszeretni, pedig most sem egy a mai biztonsági játékot űző horrorok egyikéről beszélünk.

Hirdetés

A Mi alapvetően a klasszikus horrorok "home invasion" alfajával és annak eszközeivel rántja be a nézőt a cselekménybe, ám nagyon hamar csavar egyet a dolgokon - méghozzá egy jó alaposat. A Mi egy egyszerű, de legalább annyira szerethető családot helyez az események középpontjában, ahol a Lupita Nyong'o által megformált édesanyát egy gyerekkori trauma egész élete át árnyékként kíséri végig. Mindez egy nyaralás éjszakája során csúcsosodik ki, ahol a négytagú család otthonára tör néhány egészen furcsa alak, az igazán nagy parát mégis a felismerés okozza: nem holmi idegenekkel, hanem önmagukkal kell szembenézniük. Nem átvitt értelemben is. Ha tehetném, visszapörgetném az időt, és gondosan ügyelnék arra, hogy egy képkockát se lássak a Miből a bemutatóig, mivel Peele alkotásának a Tűnj el!-hez hasonlóan az egyik legnagyobb erénye, hogy a nézőnek fogalma, halványlila gőze sincs arról, mi is történik éppen a vásznon. A Mi előzetese, ha nem is szembetűnően, de piszkosul spoileres a teljes filmre nézve, ami akarva akaratlanul, de merőben rombolta számomra az élményt.

Nem tagadom, váratlan csalódottsággal álltam fel a Mi után, amiből ugyan még most is maradt bőven a film néhány kirívóan felületes és átgondolatlan húzása után. Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljünk arról, Jordan Peele második alkotása hogyan és milyen formában ad friss, az elmúlt évek horrortermésére nem igen jellemző impulzusokat a nézőnek. A Tűnj el!-lel ellentétben a Mi nem lassabb építkezéssel és megfontolt, finom sejtetésekkel próbál meg hatni ránk, hanem szinte kirántja mind a néző, mind a karakterek alól a szőnyeget. Ez leginkább a film első harmadában érhető tetten, ami magasan a cselekmény legcsiszoltabb és jobban átgondolt időszaka is, ahol olyan képekkel és szituációkkal találjuk szemben magunkat, hogy végig egy olyan érzés motoszkál bennünk: itt tényleg bármi megtörténhet. A piros ruhába öltözött "hasonmások" mozgása, vagy ahogyan kommunikálnak a maguk eltérő eszközeivel garantáltan okozni fognak néhány, vagy inkább hosszú perceken át tartó kellemetlen pillanatokat.

Ugyan Peele előző alkotásában is jelen volt a humor, a Mi határozottan eggyel magasabb szintre emeli azt, a mennyiséget nézve mindenképpen. A legkiélezettebb szituációkban is képes megmosolyogtatni a nézőt, olykor néha még magán, vagy inkább a műfaj néhány elengedhetetlen ökörségén is viccelődve. Ezeket a "lazító" szegmenseket többnyire a családfőt alakító Winston Duke szállítja, aki Lupita Nyong'o bitang erős játéka miatt szép fokozatosan fog a háttérbe szorulni a cselekmény előrehaladtával. Olykor picit furcsa volt ez a fajta egyveleg, lévén a Mi humora nem mindig hatott természetesnek, de még így is azt mondanám, hogy ez a kettősség karaktert adott Peele filmjének. Tagadhatatlan, nagy szükség volt a humorra és az elvontabb megoldásokra, mert amennyire megjósolhatatlan, hogy éppen mi vár ránk a következő snittben, a Mi főbb eszközei mind a történetmesélést, mind az atmoszférateremtést illetően egyre kiszámíthatóbbá és kevésbé hatásossá váltak a két órás játékidő során.

Néha egy gyönyörűen megkomponált, mély művészfilmet, máskor pedig egy B kategóriás slasher horror olcsóbb pillanatát fogjuk viszontlátni a Miben. Ez sokszor érezhetően egy tudatos játék Peele részéről, ám többször is mintha átesne a ló túloldalára az egész. Főként arra gondolok, hogy piszkosul szeretne mondani valamit a film, de tényleg, érezzük, hogy nagyon, nagyon ki akar bújni belőle egy hasonlóan szellemes és velős társadalomkritika, mint amit a Tűnj el!-ben is láthattunk. A problémám az, hogy bármennyire is figyeltem minden apró részletre, egyszerűen nem történik meg a katarzis, képtelen megszületni az a gondolat, amiért a Mi elsősorban elkészülhetett. Egyedül a közhelyek és néhány a szokottnál eltérőbben tálalt összeesküvéselmélet bújik meg a sorok között anélkül, hogy különösebb belemagyarázáshoz kellene nyúlnunk. A művészi szándék engem alig-alig tudott megfogni, és persze, ez abszolút szubjektív, valamiért mégis úgy érzem, hogy a Mi vall kudarcot szándékai és üzenete közvetítésében - még akkor is, ha egy kifejezetten szuggesztív élményről beszélünk.  Látom, sőt, érzem, hogy egy nemes cél vezéreli Peele alkotását, de annak narratív eszközei és néha döbbenetes logikátlanságai, vagy épp nehezen megbocsátható önellentmondásai ellehetetlenítették ezt a folyamatot.

A Mi fordulata, csattanója, fináléja - nevezzük bárhogyan is - számomra megbocsáthatatlan volt, és talán amiatt is éltem meg csalódásként az amúgy számos erénnyel bíró horrort. Az egy dolog, hogy a film előzetese le is lövi azt, ami nagyjából a cselekmény felétől már világossá válik, és zavaróan kiszámíthatóvá teszi azt, hogy hova is szeretne kilyukadni a Mi - annak ellenére, hogy egy végig roppant izgalmas produkcióról beszélünk, ahol tűkön ülve várjuk a konklúziót. Azt talán még el is lehetne nézni, hogy a filmvégi fordulat kiábrándítóan elcsépelt, viszont a tény, hogy a cselekmény gyakorlatilag kiveti magából azt, hiszen mind jeleneteiben, mind a karakterek motivációit illetően tökéletes ellentmondásba kerül magával, már nem igazán lehet mivel magyarázni. Ezért pedig hajlandó lennék tűzbe is menni, főleg úgy, hogy a műfajtársaknak sokkal kisebb logikai és dramaturgiai hiányosságokat is nem egyszer elnéztünk meg. A Tűnj el! után ez hidegzuhanyként ért Peeletől, főleg, hogy most nem véltem felfedezni azt a rendezői attitűdöt és megfontoltságot, ami miatt még mindig reménykedem benne, hogy ő lehet a műfaj jelenkori nagymestere.

Személyes csalódottságomat viszont nem szeretném a Mi kárára kiélni, mert tagadhatatlan, hogy egy olyan horrorról beszélünk, ami szeretne, és tud is más lenni. Lupita Nyong'o már önmagában megér egy misét és egy nézést egyaránt, hiszen az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő színésznő karrierje legösszetettebb és erőteljesebb alakítását tudhatja maga mögött, amit tényleg öröm és élmény nézni. A Mi továbbá kísérletezik bőven a műfaj eszközeivel, amikor pedig minden klappol, akkor olyan gyönyörűen fényképezett és megkoreografált jelenetek születnek, mint Nyong'o tánca önmagával az 'I Got 5 On It' frenetikusan menő és zseniális feldolgozására. Sajnálom, hogy mindezek ellenére is egy kissé elbizakodott és kevésbé letisztult film született meg a Mi formájában, amit már most rengetegen imádnak, ám ahogy bennem is vegyes érzések kavarodnak, úgy abban is biztos vagyok, hogy a nagyközönség is két táborra fog oszlani.

Jordan Peele nagyon furcsa horrorja egy igazi jelenség, ami már önmagában ezerszer jobb, mint a középszerűség. Bízom benne, hogy mindig hasonlóképp nyilatkozhatunk az Oscar-díjas rendezőről, mert a Mi összességében, ha nem is drasztikusan, de elbizonytalanított kissé.

Mi

Kinek Ajánljuk
  • Annak, aki egy különleges, furcsa horrorra szomjazik.
  • Aki szereti az elvont, humorral és egy jó adag vérrel leöntött alkotásokat.
  • Akit érdekel Lupita Nyong’o parádés alakítása.
Kinek Nem
  • Annak, akit zavarnak a logikátlanságok és önellentmondások.
  • Aki egy végig komoly, drámában is erős horrorra számítana.
  • Aki nem díjazza, ha egy film tudatosan a művésziességre törekszik kellő mélység hiányában.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.