Hirdetés

Monster Hunter - Kritika

|

Íme a bizonyíték, hogy Paul W.S. Anderson tud még nem katasztrofális filmeket is rendezni!

Hirdetés

Volt egy időszak, amikor nem a "remake", hanem a "játékadaptáció" számított szitokszónak a filmkedvelők körében. A múltidő nem azért van, mert Hollywoodban időközben elkezdték érteni a videójátékok vászonra vitelének mesterségét, hanem mert inkább abbahagyta azt - legalábbis jóval kisebb mennyiségben érkeznek a hasonló filmek. Paul W.S. Anderson is hozzátette a magáét, hiszen neki köszönhetjük a hírhedten félreértelmezett A kaptár-filmeket. Most egy újabb nagy múltú, egyben ma is népszerű japán játékfranchise került a kezei közé, és ugyan maradandó vagy kiemelkedő végtermékről semmilyen értelemben nem beszélhetünk, az előzetes várakozásainkkal szemben nem történt katasztrófa. Sőt!

Hirdetés

Megosztó téma, hogy miben rejlik a tisztességes vagy éppen hűséges adaptáció, ahogy az is, hogy milyen az az alapanyag, amiből érdemes egyáltalán filmfeldolgozást készíteni. Én a voksokat egyértelműen amellett teszem le, hogy a történet-, narratíva vezérelte játékok épp abban a formában jók, ahogy megszülettek, tehát nem érzem indokoltnak, hogy egy technikai értelemben véve behatároltabb médiumban gyakorlatilag újra elmeséljük ugyanazokat a sztorikat. Ellenben pl. a Monster Hunter-szériával, ami híresen nem törődött soha azzal, hogy a játékmenetnek megágyazó, roppant minimális és egyszerű cselekményen túl meséljen bármit is - az ilyen és ehhez hasonló világokat érdemes, de mindenképp könnyebb a vászonra adaptálni, hiszen adott a szabadság, hogy tartalommal töltsön fel az alkotó egy eredendően nem narratíva központú alapanyagot. Nos, Anderson ezzel egy percig sem próbálkozott a Monster Hunter esetében: a film cselekménye épp olyannyira egyszerű (vagy bugyuta, ahogy tetszik) mint az alapszériáé, ehelyett annak szellemiségére koncentrálva igyekezett egy látványos, pörgős szörnyfilmet összehozni.

Az előzetesek láttán a Monster Hunter-rajongók többsége valószínűleg azonnal temette a projektet, hiszen a játékok rendkívül színpompás, ingergazdag világához képest egy kietlen sivatagi szettingű, militarista filmet ígért az ízelítő. Mondanom sem kell, ez nem csak azért volt egy intő jel, mert az egésznek köze nincs a játékokhoz, hanem mert az ilyen típusú akciófilmekből valószínűleg már mindenkinek elege van valamilyen mértékben. A teljes film láttán pedig nem tudok minden szörnyvadászt megnyugtatni, mert Anderson valóban kukázta a Monster Hunter fantasy jellegének nagy részét (hogy ez mekkora baj, arról majd később), helyette egy olyan elgondolással indít, miszerint egy, a mi világunkból származó katonai osztag hirtelen egy másik, ismeretlen dimenzióban találja magát - ez a dimenzió pedig nem más, mint a Monster Hunter-játékok világa. Annak legalábbis egy jóval földhözragadtabb formája, ahol a földi osztag vezetője, Artemis kapitány (Milla Jovovich) igyekszik minden erejével hazajutni egy őshonos, az angol nyelvet nem beszélő Vadásszal (Tony Jaa) az oldalán.

Nem túl eredeti a felütés, de nem tudom azt mondani, hogy a célnak ne felelt volna meg. A cselekményt túlzás nélkül egy bővített mondattal könnyedén összegezni lehetne, ám ahogy a játékoknak, úgy a filmnek sem egy drámai történet előadása volt a célja. A lényeg a gigantikus szörnyeken és az elnagyolt, de mégis piszkosul menő harcjelenetekben leledzik, amit a film, ha nem is a legfantáziadúsabb megvalósításban, de többnyire szállított. A viszonylagosan alacsony költségvetés egyúttal azt is jelentette, hogy garantáltan nem fogunk olyan egzotikus és földöntúli megjelenésű tájakkal találkozni, mint amilyeneket akár a Monster Hunter: World során megismerhettünk. Ez így is lett, de mégis úgy sejtem, hogy a nyugati közönség valószínűleg nem is kifejezetten fogja hiányolni a játékok látványos, de a felszín alatt mégiscsak üres és generikus fantasy világát. Anderson feldolgozása ehelyett valamelyest checklist-szerűen pipálgatja ki azokat az apróságokat, amiknek köszönhetően a cím hiányában is ráismernénk arra, hogy mely játék világában járunk. Főleg a történések második felében kapunk jóval többet a "Monster Hunter-dolgokból", mint amire az előzetesek alapján számíthattunk. Ez pedig a kissé erőtlen nyitányt követően egy több oldalról is támadható, de végtére mégis egy tisztességesen összerakott, szórakoztató folytatást hozott.

A film sem CGI tekintetében, sem az akciójelenetek koreográfiáját nézve, de még a szörnyek dizájnjában sem fog újat mutatni - utóbbi egyébként kifejezetten fájó, és az alapművet figyelembe véve magasan a legkomolyabb mellélövés. Anderson sem szokott le a gyakori és kissé kapkodó vágásokról, de itt mégis összeálltak ezek a kvázi "nagyvásznas" bossharcok, melyekből egy picit többet is el tudtam volna viselni, de az meg könnyen lehet, hogy a film amúgy kifejezetten jó tempóval bíró folyására hatott volna negatívan - nézeti magát, ahogy mondani szokták. Milla Jovovich és Tony Jaa az Activity partijátékot idéző bohóckodása amúgy jópofa és szerethető, ami egyúttal egy pofátlan, de mégis stílszerű megkerülése annak, hogy Andersonnak épkézláb párbeszédeket kelljen írni. Különösen vicces volt, hogy Jovovich karaktere nagyjából 2 perc alatt feledkezett meg a még a cselekmény elején eltűnt osztagáról, akikről a későbbiek során sem fogunk már hallani. Annak ellenére sem, hogy a film erősen úgy indított, hogy a katonai összetartás itt bizony fontos lesz, Artemis kapitány mindenesetre magasról ejtett a srácokra utána. A Monster Hunter abszolút nem mentes az ilyen butaságoktól, sőt, egy pillanatig sem akarok egyetlen filmet sem felmenteni az ostoba narratíva vagy logikai bukfencek alól, pusztán azért, mert az elvárásaink már az előzetes előtt is a 0-hoz konvergáltak.

A lényeg - mondhatják félig-meddig jogosan a szörnyfilmek szerelmesei - azonban működik. Mi több, ez a produkció az ékes bizonyítéka annak, hogy ma már a B-filmes vonal is képes olyan látványt és akciókat kiszuszakolni magából, ami bőven megüti a néző ingerküszöbét, ezért nem is érzi elpazarolt időnek ezeket a bő másfél órákat. A Monster Hunter kapcsán pedig azt érzem, hogy egy szettingjében közel sem, ám szellemiségében mégis hű adaptációt kaptunk, ami főleg a cselekmény második felére veszi fel igazán a fonalat. Akkor kezdi el adagolni azokat az apróságokat is, melyekkel egyébként már az elejétől fogva bátrabban kellett volna bánnia Andersonnak. Gondolok itt akár a szándékosan elnagyolt, "nagyon japán" zárójelenetre, ahol először megjelenik az annak forgatóját a levegőbe repítő pallos - hát miért kellett erre ennyit várni?! Az igazság pedig az, hogy ez a megmosolyogtató, teljes mellbedobással B-filmes és elrugaszkodott szegmens épp az, ami maga a Monster Hunter is. Mindez korábban is tetten érhető a filmben, ám inkább csak nyomokban, mintha Anderson nem merte volna kellőképp feltekerni a "japán-csúszkát". A tisztességes látvány mellé társult egy olyan zenei aláfestés is, amit internet szerte rengetegen inkább egy Transformers-film soundtrackjének tituláltak - jöhet az újabb kőzápor, mert én teljesen illőnek találtam Paul Haslinger erősen szintis dallamait a látottakhoz. Jogos, hogy a játékok ikonikusabb zenéi nem csendültek fel, ám azok nem is illettek volna az Anderson-féle újragondoláshoz, míg Haslinger velős, elektronikus hangzása jól szolgálta a film "másvilági" felütését.

Nyilván átszűrődik, hogy a Monster Hunters hibáit és alapvető hiányosságait látva is jól szórakoztam Anderson rendezésén. A legnagyobb pozitívum, amit elmondhatok, hogy a kezdeti érdektelenségem jelenleg ott tart, hogy ha bejelentenék a zárás során erősen belebegtetett folytatást, akkor bizakodnék, vagy legalábbis látnék esélyt arra, hogy szülessen egy kifejezetten erős Monster Hunter-film. Valószínűleg hangsúlyosabb japán közreműködéssel lenne érdemes, de a nyugati közönség számára úgy érzem, valóban ilyen oldalról lehet érdemes megfogni az alapanyagot. Ez kezdésnek, és egy szórakoztató, önfeledt akciófilmnek bizony nem is lett rossz.

Monster Hunter

Kinek Ajánljuk
  • A szörnyfilmek szerelmeseinek.
  • Annak, aki nem bánja, ha a látvány felülírja a cselekményt.
  • Monster Hunter rajongóknak!...
Kinek Nem
  • … és szintúgy Monster Hunter rajongóknak. Megosztó lesz.
  • Annak, aki képtelen élvezni filmet, ha az egydimenziós történettel bír.
  • Aki nem díjazza a B-filmes, megmosolyogtató jeleneteket.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.