El sem hiszem, hogy 2022 márciusában végül írhatok a Morbiusról. Az első előzetest még 2020-ban láthattuk és azóta folyton a Covidra hivatkozva tologatták. Én viszont amondó vagyok, hogy amikor a producerek meglátták a filmet, annyira kínosnak érezték és túl drágának a helyrehozatalát, hogy inkább addig húzták, amíg már a kutyát nem fogja érdekelni a premier. A Sonynak volt egy ilyen nagyszabású terve, ami egy önálló Sinister Sixet jelentett volna, de ennek úgy néz ki, pontosan olyan csúnya vége lesz, mint a Universal filmes szörnyuniverzumának. Nem véletlen amúgy a párhuzam, bár azt nem Az ismeretlen Drakula állította teljesen a földbe, hanem a vállalhatatlan A múmia, viszont mintha onnan merítették volna az összes ötletet.

A történt szerint Dr. Michael Morbius egy zseniális orvos-tudós, aki egy ritka vérbetegségben szenved és mivel korán megmutatkozik a magas intelligenciája, arra teszi fel életét, hogy megmentse a hozzá hasonlókat. Annyira a sikerre koncentrál, hogy vissza is utasítja a Nobel-díjat, hisz a tökéletes mesterséges vér igazából csak balul elsült mellékterméke a kutatásának és így nem is érdemli meg igazán. (Nem mintha nem így született volna meg körülbelül az összes nagy feltalálás, lásd antibiotikum.) Tehát, ha nem lenne tiszta, Dr. Morbius úgy általánosságában nem a kedvességéről híres, de legalább a jószándék vezérli. Éppen ezért semmi sem szent számára, a cél szentesíti az eszközt és vérszívó denevér DNS-t ollóz a sajátjába. Aki pedig emlékszik a Jurassic World magyarázós jeleneteire, az már előre tudhatja, hogy nem lehet csak egy tulajdonságot átültetni egyik helyről a másikba. Nagyjából idáig egész korrektül van összerakva a film, persze azt leszámítva, hogy robog előre ezerrel. Ha nem Jared Leto játszotta volna a főszerepet valószínűleg még ennyit sem sikerül előadni, mert ő legalább abból a minimumból, amiből dolgoznia kellett ki tudott hozni egy elfogadható szintet. Azonban ez sem fog bekerülni a legjobb szerepei mellé.

A szomorú hír az, hogy a közel kétórás játékidőbe csak a főszereplő karakterépítése fért bele, senki másé nagyjából. Így az egész fő konfliktusnak gyakorlatilag nincs súlya, hiszen nem ismerjük meg őket, nem érezzük át a helyzetet. Egyszerűen semmit nem tesz a film azért, hogy legalább valamilyen szinten lekösse a nézőt, röviden bűnunalmas. Az éppen aktuális "lány a bajban" (Adria Arjona) karakterről pont annyit tudok elmondani, amit a külsejéről látni lehet. Orvos és nő. Valamiért mutatják a nyomozó rendőröket is, feltételezem az a célja ennek, hogy emeljék a téteket, így viszont Tyrese Gibson karakterének még a nevére sem emlékszem és társával csak elmondják, mit látunk épp a képernyőn.

A főgonoszról meg aztán tényleg senki nem tudja, hogy miért rossz, azon kívül, mert annak kell lennie egy prezentálható konfliktushoz. Ennek megfelelően Matt Smith-ből semmit nem láttunk. Sőt, az egyik legkínosabb jelenet is az övé, amin fájdalmamban inkább elnéztem. Nem csak rossz szöveget kapott, de az idő jelentős részében CGI mögé rejtik a tehetségét, konkrétan mintha végig egy papír maszk lenne az arca előtt. Ha már CGI, hol is kezdjem?

Hazugság lenne rossznak nevezni, mert azért látszott néhány helyen az idő meg a pénz, de az nagyjából csak azokat a jelenetek fedi le, amiben rázoomolnak Leto vámpír arcára és az echó lokációs szemére, mert az tényleg menőn nézett ki. Úgy összességében a hang visszaverődések szépek voltak, meg néhány szuperlassításban volt nagyobb munka. Van egy pont azonban a filmben, amikor Leto és Smith beszélgetnek és annyira rossz Smith CGI feje, hogy inkább lehúzzák a fókuszt róla és Leto vállát látjuk élesben, mert annyira rossz. El tudjátok képzelni mi vezethetett ide, ha még a rendező is azt mondja, hogy homályosítsuk el? A film végi csatajelenetben voltak olyan jelenetek, amikből nem lehetett látni semmit. Csak azért ment a kamerarázás, mert így legalább el lehetett fedni az ordító hibákat. Mindemellett a smink viszont kifejezetten igényes volt, Leto betegen ijesztőbb volt, mint vámpírként, lehet inkább a maszkmestereket kellett volna jobban megfizetni.

Félreértessék ne essék, nem azért fáj ez a film, mert rossz, mert egyértelműen nagyjából nulla értéket hordoz magában, hanem mert egy nagy kihagyott lehetőség. A film elején Morbius elmeséli a mellette lévő gyereknek, hogy nem érdekli a neve, mert Milónak fogja hívni. Előtte azonban már volt pár Milo, sőt az eredeti Milóra már nem is emlékszik. Tehát egy alig tizenéves forma gyerek már több közvetlen halált látott, mint a legtöbb ember egész életében. Mi ez ha nem egy tökéletes alap egy komplex karakternek? Az egész filmet meg lehetett volna oldani főgonosz nélkül, ha a konfliktus magja abban rejlik, vajon Morbius képes lesz-e uralkodni a vérszomján vagy embereket fog ölni és a legnagyobb ellensége az idő. Esetleg rámegy olyan kérdéskörökre, minthogy megéri-e fájdalomban leélni egy életet vagy van jogunk elvenni másét a sajátunk érdekében. Mert Morbius itt is elmondja, hogy a gyógyításnak nincs túl nagy ára. Persze ezek már elég sötét témák, nem fér bele a PG-13-ba, cserébe lehet kínosan rejtegetni a vért mindenhol, egy vámpírról szóló filmben.

Nagyon déjá vu érzésem van, mintha végig kellett volna ülnöm Az ismeretlen Drakulát még egyszer. Mert ez történt, valaki látta azt a filmet és azt mondta: "Nem baj, nekünk majd sikerülni fog". Hát, nem sikerült. Egy percet ne raboljon el senki életéből ez a film, mert az enyémből már megtette. Egy nagy káosz az egész, se füle, se farka és még csak nem is látványos, hogy elmenjen egy agyatlan csihi-puhinak. Ezért kár volt ellőni ezt a karaktert.