Karácsonyi szerelmes filmekkel tele van már a padlás, és mikor látszólag egy sokadik ilyen darab érkezik a mozikba azzal a reklámszöveggel, hogy egy George Michael szám ihlette a történetet, és a szerző dalai szolgáltatják majd az aláfestést a filmhez, a tapasztalt filmnéző önkéntelenül is bekategorizálja az alkotást. Mondván ugyanolyan giccses, nyálas, szentimentális, egy kaptafára készült cucc lesz ez, ami ugyanazzal a tanulsággal szolgál majd: a karácsony varázsával elegyített szerelem megváltja a béna életünket. A Múlt karácsony nem a kitaposott ösvényt választotta, de ennek ellenére, vagy pont emiatt nem igazán tudom hova tenni.

Varázslatos téli mesénk ezúttal London tündérmesés macskaköves városkájában játszódik, ahol főhősünk, Kate már jó ideje képtelen magát összeszedni és talpra állni: nincs albérlete, barátainál szállásolja el magát, amíg azok meg nem elégelik jelenlétét, jó ideje egy karácsonyi ajándékboltban dolgozik, miközben családjával se igazán jön ki. Álma, hogy énekes váljék belőle, de még a meghallgatásokra se jut el időben. Gyorskajákon él, vedeli az alkoholt és rendszertelenül alszik, miközben orvosa szerint ezeket pont el kéne kerülnie. Karácsonyhoz közeledve fut össze főhősünk Tommal, egy bájos, humoros, kicsit fura sráccal, akinek kiegyensúlyozott és nemes jelleme nem csak abban segít Kate-nek, hogy rendbe rakja életét, de abban is, hogy jobb emberré váljon.

Paul Feig rendezői munkásságára az utóbbi években jellemző a női főszereplős filmek, említhetnénk akár a Női szerveket, a A kémet, az új Szellemirtókat, avagy az Egy kis szívességet. A többségében vígjátékokat jegyző Feig stílusától nem is áll ilyen szempontból messze egy laza, karácsonyi romantikus vígjáték, ami az ünnepekhez közeledvén a női szinglilét vicces- és árnyoldalaival házalna az Igazából szerelmet tucatszor látott közönségnek. A Múlt karácsony egyszerű, mégsem az ezerszer látott sablonokra épülő alkotás, amiről igazán nehéz beszélni anélkül, hogy ne spoilerezzem el, miben más ez a film a többi karácsonyos mézeskalács-moziélménytől, ezért kezdeném valami kézzelfoghatóbbal a dolgot.

Emilia Clarke probléma nélkül hozza a kissé a szerencsétlen, cinikus, érzelmileg instabil bolti eladót, aki elragadó cukiságot áraszt az undok manó küllemével, amin a többi szereplő is előszeretettel viccelődik. Ő és Henry Golding között működik a kémia, a két eltérő jellem közötti súrlódásokat jó volt nézni, én teljes szívemből tudtam szorítani, hogy végül alakuljon jól ez a kapcsolat. Emellett a humor is teljesen a helyén volt, többségében megmosolyogtató családbarát poénok repkednek, és a mellékszereplők többségében mind jópofák (annak ellenére, hogy két lábon járó sztereotípiák mind), kezdve a Télapónak nevezett kínai üzlettulajdonossal, egészen a horvát akcentusú anyukáig.

Szerencsére a film enyhén reflektál is a maga karácsonyi giccsességére, külön emlékezetes jelenetek, mikor a karácsonyi ajándékbolt legízléstelenebb tárgyaival kapcsolatban poénkodnak. A Múlt karácsony inkább épít a főhősünk egzisztencialista drámájára, az örök érvényű elveszettség érzetére, identitás-keresésre, ami a film elején kisebb, a végére viszont egyre nagyobb jelentőséget kap. A Brexit témája is felbukkan egy kikacsintás erejéig, de sikerült ízlésesen és humorosan kezelni. Ahogy említettem a felvezetésben, a Múlt karácsony konklúziója (legnagyobb örömömre) nem a szerelem általi boldogság, hanem valóban ez a bizonyos életválság áll a középpontban, ami a vége felé válik hangsúlyosabbá, amikor új irányt is vesz a film addigi kiszámíthatónak tetszelgő cselekménye. Gyanakodtam egy ponton, hogy meglépik, de aztán azzal hessegettem el, hogy fura lenne, aztán meglépték és fura volt, nem magyarázták túl, és azóta is ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Ezzel együtt sem lesz mélyebb, vagy igazán elgondolkodtató a Múlt karácsony az olyan elkoptatott tanulságaival, minthogy ne legyünk önzőek és gondoljuk másokra. Vagyis egy ugyanolyan sekélyes limonádé marad minden szegmensével együtt, de számomra mindenképpen plusz szórakoztató faktor ez az irány, amit tudtam értékelni.

Egy kellemes hangulatú, jópofa karakterekkel megtűzdelt ünnepekre szánt film a Múlt karácsony, ami a saját giccsességét is némi humorral kezeli. Akármennyire is nehezen tudok mit kezdeni a végkifejlettel, hiszen nem igazán áll össze, legalább érdekesebb és kevésbé káros, mint a karácsonyfa alant beteljesülő szerelem megváltásának élethazugsága. Ha kedved támad a karácsonyi varázsra kiéhezve beülni valamire az ünnepek közeledtével, de tele van a hócipőd a túlontúl nyálas történetekkel, és még az elvárásaidat is alacsonyan tudod tartani, akkor szánkózz be az egyik moziba a Múlt karácsonyra jegyet váltani.