Duncan Jones, angol rendező a 2009-es Holddal hívta fel magára igazán a figyelmet, az ötletes sci-fit pedig a szintén elismert Forráskód követte. Két kifejezetten intelligens alkotás alapozta meg Jones ajánlólevelét, szóval valahol jogos feltételezés, hogy a rendező szimpatizánsai által már régóta várt Mute is hasonlóan okos, de legalább egy érdekesebb produkció lesz. Noha az idén bemutatott produkció sztorija egészen eredeti, a borzasztóan lassú tempó mellett a Mute - címéhez hűen - nem igazán mond semmit.

A nem olyan távoli, mégis meglehetősen idegennek ható jövőben járunk, Németországban. A történet főhőse egy amish férfi, aki gyerekkorában elvesztette hangját, lévén erősen vallásos szülei az isteni beavatkozásban bíztak inkább, mintsem egy rutinműtétben. Ha valaki esetleg még nem hallott volna az amishok relatíve kis létszámú csoportjáról, annak dióhéjban annyit érdemes tudnia, hogy egy olyan német eredetű, alapvetően keresztény vallású csoportról van szó, akik szándékosan száműznek mindenfajta modern, elektronikán alapuló eszközt az életükből. A jövőben ez persze még nehezebb feladat, mint most, de Leo (Alexander Skarsgard) is így éli életét. A szerelem egy titokzatos lány, Naadirah (Sayneb Saleh) formájában talál rá, aki olyan titkokat tart magában, melyek mind saját, mind Leo életét veszélybe sodorják. A cselekmény ettől fogva egy lassabb, olykor rendkívül nehezen követhető bosszúhadjáratba csap át, ami szinte maradéktalanul figyelmen kívül hagyta, vagy egyenesen tönkretette a film jobb ötleteit.

A Mute gyakorlatilag csak és kizárólag azért adott amish vonatkozást a protagonistának, hogy legyen valami frappáns előtörténete Leo némaságának. Az pedig, hogy Leo nem szól egy szót sem a játékidő alatt, azért fontos mert… na itt a probléma. A Mute cselekménye egy egész pazar felütést kap, ami a relatíve olcsó, összességében mégis jól működő látványvilággal képes felkelteni a néző figyelmét. Mindez aztán alapos csalódásokhoz vezet, lévén Duncan Jones karrierje talán legrosszabb forgatókönyvéből dolgozott. Az eltűnt Naadirah karaktere legjobb esetben is a "kidolgozatlan" jelzővel illetendő, ami a természetes együttérzésen túl nem igazán készteti aggodalomra a nézőt. Mindezt valahol megmenti Leo, akiről szintén nem fogunk túl sok mindent megtudni, Alexander Skarsgard érzelmes és kifejező játéka mégis közel hozza a konzervatív figurát a nézőhöz. A Mute elsősorban azt az alvilág szálat igyekszik feltárni, amiben Paul Rudd és Justin Theroux kissé kilengő alakításai messze a film egyetlen, érdemben izgalmas pontját képezték.

A thriller ráhatás összességében nem működik Jones filmjében, ami a súlytalan karakterek mellett egy épkézláb elrablós-sztorit képtelen lerakni az asztalra. Aki pörgős, akciójelenetekkel megspékelt, Liam Neeson-féle élményre vágyik, az a közelébe se menjen a Mute-nak. Nem az a probléma, hogy egy sci-fi thriller lassan építkezik, hanem az, hogy mindez nem lyukad ki sehova. Persze, egy filmnek abszolút nem kötelező végső tanulságokkal ellátnia a befogadót, de szoros értelemben véve még szólni sem muszáj valamiről. A Mute azonban a mérsékelten érdekes világon és Leo szeretettel teli, Skarsgard által érzelmekkel megtámogatott karakterén kívül egyszerűen nem nyújt semmi kézzel megfoghatót. A feltétlen szerelemtől kezdve az alvilági emberkereskedelmen át, egészen a pedofíliáig mindent bedobott a közösbe Jones, ezzel szemben legújabb produkciója köszönőviszonyban sincs korábbi filmjeinek összerakottságával. Mi több, a Mute legnagyobb baja, hogy ordít róla a befejezetlenség. Nem a cselekmény szempontjából, sokkalta inkább a koncepciót illetően. Látszik rajta, hogy adni akart valamit, viszont a nehezen követhető, néhol egyenesen érdektelenségbe fulladó sztori képtelen volt egyben tartani a filmet.

A Mute-ot lehet szeretni, mert van benne ötlet, a legendás Clint Mansell futurisztikus hangzású dallamainak is köszönhetően a hangulat képes valamelyest palástolni a Duncan Jones által vétett ordító hibákat. Az összkép mégis egy nyögvenyelős dráma képét festi, néhány elképesztően gyenge thrilleri vonatkozással nyakon öntve. Ez most sajnos félrement.