Hirdetés

Némaság - Kritika

|

Scorsese több évtizede tervezett műve mélyen megrendítő és elgondolkodtató film, amely súlyos gondolatokkal hagyja magára a nézőt.

Hirdetés

Shūsaku Endō könyvének megfilmesítési jogára Scorsese már 1990-ben lecsapott, de számtalan különböző oknál fogva, a projekt egyre csak halasztódott. Bele lehetne menni a részletekbe, hogy mikor ki nem adott pénzt rá vagy hogy nem ért rá más filmek miatt a rendező, de a filmet látva azt gondolom, hogy a dolog kevéssé a véletlen műve. A 74 éves zseni katolikus családban nevelkedett, egy időben papnak is készült, de örökös válaszkeresésében Krisztus utolsó megkísértése című filmjével kis híján leszedték róla a keresztvizet is. Életében minden bizonnyal most ért el arra a pontra, amikor a legteljesebben tudta átadni élete legutóbbi harmadának meghatározó olvasmányélményét, olyan ötletekkel megoldva, amelyeket legalább ugyanolyan régóta érlel magában, mint a felvetülő filozófiai kérdéseket. 

Hirdetés

A 17. századi Japánban kíméletlen keresztényüldözés zajlik, hiszen fenyegetve érzik magukat a nyugati kultúra lassan beszivárgó befolyásától. A történet szerint a jezsuita Ferreira atya (Liam Neeson) volt az utolsó életben maradt pap az országban, de a róla érkező hírek szerint feladta vallását és japánként él. Két tanítványa, Rodrigues (Andrew Garfield) és Garupe (Adam Driver) eléri elöljárójuknál, hogy a rend ne mondjon még le a misszióról és a mesterükről, így Portugáliából elindulnak a Távol-Keletre megkeresni őt. Azon a ponton, amikor becsatlakozunk veszélyes vállalkozásukba, már több éves úton vannak túl, és nem kevésbé elkötelezettek céljuk teljesítésében. És bár találkoznak keresztények igen szűk csoportjával, akik a legnagyobb titokban gyakorolják vallásukat, a testi és lelki megpróbáltatásaik jóval meghaladják várakozásaikat. 

A film lassú. Rettentően lassú és látszólag eseménytelen - az első órában nem jutnak túl az első falun sem. De mindeközben, a két fiatal jezsuita hite és küldetéstudata a nézővel együtt kerül próbatételre. Az ő hónapokon át tartó bujkálásuk pedig még mindig szinte semmi a folyamatos fenyegetettségben élő helyi emberek kettős életéhez képest. A jelenlétük fontossága és a "hogyan tovább" feszül egymásnak, míg végül Rodrigues elszánja magát a következő lépésre. Azonban nem jár áldozat nélkül tette. Irgalmatlan kemény próbatétel végignéznie, ahogy érte - vagy Jézusért? - emberek áldozzák fel az életüket.

A japán inkvizítor pedig nem finomkodik, válogatott kínzásoknak vet alá mindenkit, mielőtt áldozatai elérhetnék a megváltó halált. Mindig felajánlja azonban, hogy aki látványosan megtagadja a hitét, az szabadon távozhat. Ezen kiskapu miatt válik igen izgalmassá Kicsidzsiro karaktere, aki újra és újra elbukik, azonban minduntalan bocsánatért esdekel. Ahogy fogalmaz: "Ha az üldözés előtt éltem volna, jó keresztényként halhattam volna meg…" Ez bizony tükör a hívő nézőknek, hiszen mi az, amit feladnának, és mi az, amit önzésükben mégsem tesznek meg. Képmutatás lenne újra és újra vétkezni majd meggyónni? A film nem mond ítéletet. Valódi hit-e az egyszerű embereké, akik megszállottan függenek a vallás tárgyi kinyilvánulásaitól és alig értenek a tanításból valamit? Van-e értelme egy olyan Istenhez imádkozni, aki néma marad? A kérdések felvetülnek, válaszokat azonban magunkban kell keresi.

Mi az igazi próbatétel, elviselni a testi szenvedést, vállalni a halált vagy lemondani magáról Istenről Istenért? Rodrigues lelki erejétől és megrendültségétől függően, ezek mind-mind folyamatosan változnak és értékelődnek át. Mindeközben a film legérdekesebb párbeszédei hangzanak el az önmagával is kemény csatákat vívó pap és a hazájuk érdekeit védő, végletekig kíméletlenül és logikusan cselekvő japánok között. Létezik-e olyan, hogy a mi igazságunk és a ti igazságotok? Ha igazságnak hívjuk, akkor az eleve nem zárja-e ki, hogy többféle létezzen belőle? Ha valakit meg akarunk győzni, nem kellene előbb meghallgatni, megismerni? Kérdések végtelen sora, amelyeknek egy része vagy akár mindegyike felvetül az emberek nagy részében. A film zsenialitása és hihetetlen önmérséklete, hogy nem akar meggyőzni semmiről. Olyannyira nem akar befolyásolni minket a rendező, hogy egyetlen árva jelenetben sincs egy klasszikus filmzenei motívum, ami a szánkba rágná, hogy hogyan is érezzünk. A "soundtrack" kizárólag a természet hangjaira, vagy legfeljebb a szereplők hangjára korlátozódik, ugyanez a minimalizmus mondható el a képi világról is. 

Mivel témáját tekintve lehetetlen elfogulatlan benyomást szerezni a filmről - egy párszor engem is ki- és befordított a gerincem mentén - roppant kíváncsi voltam, hogy különböző gondolkodású embereknek mit mond a film, mely aspektusait (hit, történelem, emberi kitartás) találja valaki érdekesnek. Számomra volt egy nagyon erős és személyes üzenete, de ahogy olvasgattam, másoknak más szemszögből is meg volt ugyanez az élmény. És ebben rejlik az ereje: az, hogy ez a film miről szól, szinte kizárólag a nézőn múlik. Kemény próba elé állítja az embert, de aki vállalja és átadja magát neki, sokat tanulhat az út során magáról és az emberiségről. 

Némaság

Kinek Ajánljuk
  • Akik nem félnek nehéz kérdések megfogalmazásától és az azokon való rágódástól.
  • Hívőknek és kételkedőknek.
  • Akiket érdekel a keleti és nyugati kultúra találkozása, valamint Japán történelme.
  • Scorsese rajongóknak.
Kinek Nem
  • Akik nem bírják elviselni a különösen kegyetlen kínzások látványát.
  • Akiknek a spiritualitás minden szinten teljességgel értelmezhetetlen.
  • Akik nem bírnak ki 161 percet pisiszünet nélkül.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.