Hirdetés

Okja - Kritika

|

Történet egy óriásmalacról és egy kislányról.

Amikor Mija, a film tizenéves főszereplője tudomására jut, hogy imádott házikedvencét elvitték és soha nem kaphatja vissza - mi több, az élelmiszeripar húsdarálójában végezheti, pakolni kezd. Előveszi a malacperselyét, összepakolja az úthoz szükséges holmikat, majd dacolva nagyapja marasztaló szándékával, útnak indul. Ahelyett, hogy kétségbe esne és magába roskadna, elhatározza, hogy bármi áron, de visszaszerzi Okját, hiszen Okja több mint barát: Okja szinte családtag. Mija mindenre elszántan, ablaküveget áttörve, kamion tetején meghúzódva egy autós üldözés kellős közepette is célorientált marad. Célkitűzése egyszerű, de sokatmondó, a puszta szeretetet és törődés vezérli - nem érdeklik a miértek és nem érdeklik a hogyanok, szimplán tudja, hogy Okjának mellette a helye. Szándékai azonban szemben állnak egy hatalmas élelmiszeripari cég intencióival. Míg egyikük egy élőlényt lát benne, aki érez, aki az életét is áldozná érte, addig a másik csupán azt látja, hányfelé lehet majd elvágni és eladni. Talán felesleges mondani, egy ilyen küzdelemnek a kimenetele már jó, ha döntetlen - azt már fél sikernek lehet elkönyvelni.

Hirdetés

Bong Joon-ho újabb filmjével első blikkre más területre tévedt előző munkáihoz képest, ez pedig már az első, Mija és Okja bensőséges kapcsolatát prezentáló percekben szembetűnő. Aranyos, már-már gyermekfilmbe illő pillanatoknak lehetünk szemtanúi, amelyek helyet követelhetnének maguknak bármelyik korhatár nélküli amerikai, kisállatos-kislányos filmben. Azzal a különbséggel, hogy a soron következő jelenetek elég éles váltást tesznek és az őszinte cukiskodást felváltja egy nagy adag társadalomkritika, némi cinizmussal  és környezettudatossággal nyakon öntve. Mija hegyvidéki, erdőkkel körülölelt környezetből való áttérése a nagyvárosba ugyanis jól szimbolizálja a film azon törekvését, hogy két világot ütköztessen egymással. A könyörtelen élelmiszeripart és a természetet. A profitorientáltságot és a tiszta szeretet vezérelveit. Az pedig, hogy útközben egy radikális állatvédő szervezet tagjai is tiszteletüket tehetik, csak még jobban árnyalja a képet. 

Az Okja cuki gyerekfilmből megy át társadalomkritikus szatírába, miközben arra is hagy magának időt, hogy kicsit kifigurázza az érem mindkét oldalát (az állatvédőket és az ipari mészárosokat) és egy köztes, semleges terület felé billentse a mérleg nyelvét. Mija ugyanis - szemben a körülötte hadaskodó két csoporttal - nem kőbe vésett, sziklaszilárd elvek szerint cselekszik, hanem csak teszi, amit a szíve diktál. Míg mind az ALF (Animal Liberation Front), mind a Mirando Corporation számára Okja egyfajta arctalan, személytelen cél, addig Mija az, aki ott volt mellette születésétől kezdve és akivel szoros barátságot ápol. Fontos és nem elhanyagolható szempont ez és nem utolsó sorban ez az, ami igazi, dobogó szívet kölcsönöz a műnek, mely szív picit megtörik és megszakad az utolsó, könyörtelenül józan perceiben. Bong, aki előző filmjeiben is előszeretettel lavírozott egyik tónustól és egyik műfajtól a másikig, itt sem hazudtolja meg magát: a záró képsorok egyszerre optimisták és beismerően szomorúak. A pénz nagy úr, legyen szó akármilyen életről. Egy ilyen háborút, mint amilyet hőseink vívnak egykönnyen nem lehet megnyerni, ha már kompromisszumot tudnak kötni és csatát nyerni, azzal nagyon jól járnak. 

Hollywoodi társaihoz képest Bong filmje keserűbb és egyben harsányabb, mely utóbbi javarészt a színészi alakításokban mutatható ki. Két példa: Tilda Swinton excentrikus, enyhén pszichotikus Mirando-ja újabb lehetőség arra, hogy a színésznő egy különc szerepben tündököljön (rögtön duplán, mert a karakternek ikertestvére is van), Jake Gyllenhaal pedig szintúgy megmutathatta (ismét), hogy ha kell, teljesen ki tud vetkezni magából és képes megszemélyesíteni egy végletekig visszataszító, szánalmas figurát. Nagy kár, hogy alakítását élvezni nemigen lehet, mert olyan szinten túltolja, hogy nehéz elviselni játékát heves idegrángások nélkül. Vernyákoló hangjánál már csak az volna idegesítőbb, ha egy iskolai táblán valaki a körmét csikorgatná. Mellettük Paul Dano már haloványabb extremitás terén, de nem marad ő sem lehetőségek nélkül arra vonatkozólag, hogy az általa megformált figura sötétebbik oldalát is megvillantsa az egyértelmű erények mellett. A show-t azonban Swinton mellett egyértelműen Ahn Seo-Hyeon viszi, aki Mija szerepében egyszerre képes hozni a szerephez szükséges gyermeki ártatlanságot és naivitást, valamint azt az acélos bátorságot és talpraesettséget, ami ahhoz kell, hogy ilyen nagy hatalommal szembemenjen az ember. Hű társa Okja pedig a számítógépek mögött ügyködő szakemberek keze munkájának igazi büszkesége - élettel, érzelmekkel teli tekintetét elnézve egyszerűen nehéz elhinni, hogy nem egy létező lénnyel állunk szemben.

 

A Netflix által forgalmazott Okja úgy hat az érzelmekre, hogy közben nem maszatolja el a valóságot és ha olykor túlzásba is viszi a brutalitást (egy erőszakjelenet is becsúszott), valahogy az az érzésünk, hogy a cél szentesítette az eszközt. Bátran, őszintén és szívvel-lélekkel nyúlt bele a témába a rendező és bár az eredmény nem lett olyan műfaji bravúr, mint amilyen A gazdatest volt, így is javallott a megtekintése azok számára, akik egy ismert sémának egy a szokványtól eltérő abszolválását szeretnék látni. 

Okja

Kinek Ajánljuk
  • Az állatok szerelmeseinek.
  • Vegetáriánusoknak.
  • A rendező műfajkeverési zsenijének.
Kinek Nem
  • Akik nem tűrik meg a túl éles tónus-ingadozásokat.
  • Akik alapból nem kedvelik Jake Gyllenhaal-t.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.