A 2009-es Az árva méltán örvend nagy népszerűségnek a horror és thriller rajongók körében. Remekül felépített, néhány hibától eltekintve kifejezetten okos zsánerfilmnek számított egy szuper fordulattal, az akkor 11 éves Isabelle Fuhrman pedig elképesztően nagyot alakított. Most megérkezett az előzmény, amiben az a pláne, hogy Fuhrman újfent eljátssza a főszereplő kislányt, hiába már 25 esztendős a színésznő. Hogy ez mennyire volt jó ötlet, az kicsit költői kérdés.
A kritika spoilereket tartalmaz a 2009-es Az árva című filmről, úgyhogy csak saját felelősségre olvass tovább!
Leena (Isabelle Fuhrman) megszökik egy észtországi elmegyógyintézetből és elkerül először Moszkvába, majd Amerikába, kiadva magát egy család hosszú évek óta eltűnt kislányának. Ördögi tervet eszel ki, mindent megtesz, hogy beilleszkedjen, ám a dolgok nem várt fordulatot vesznek.
Mivel az előd erőteljesen a végső fordulatra épített, ezért a First Kill nem működik önálló filmként. Persze ez nem főbenjáró bűn, csak aki ezt látja először, az pont a lényegről marad le. Mielőtt belevágnánk a cselekménybe, kicsit ki kell térni a főszereplőre. Már az előzetesben nagyon furcsán festett a 25 éves Fuhrman a főszerepben és ez a kész műben sincs másképp.
Hiába alacsonyították le és fiatalították meg az arcát, látszik, hogy nem egy 8-10 éves kislányról van szó, ami egyszerűen kidob az élményből. Erre persze rá lehet vágni, hogy Leena sem kislány, hanem felnőtt nő, de ez nem ilyen egyszerű. Az első részben volt magyarázat, sminkkel fedte el a ráncait, itt a műfogsoron és a szalagokon kívül semmi nincs, plusz mindenhogy látszik, hogy egy 20-as lányról van szó. Így nehéz kisgyermekként tekinteni rá, hiába tudjuk, hogy nem az. A másik rögtön feltűnő kérdőjel a cím. First Kill, magyarul első gyilkosság, de Leena a film kezdeténél már gyilkosként van nyilvántartva és a szökése során is szépen gyarapítja a hullák számát. Fogalmam sincs, hogy ennek így mi értelme volt, pláne, hogy egy ilyen címmel egy teljesen más film lehetősége körvonalazódik az emberben.
Sokkal jobban rámehettek volna az elmegyógyintézetes világra, majd az első örökbefogadó család tragédiáját is megismernénk, hogy tényleg azt láthassuk, ahogy Leena eljut az első gyilkosságáig. Nos, nem így lett, a szökés után pedig az elődben követett formula köszön vissza. A behízelgés, a kezdeti idill és az inkognitó megtartása. Majd szűk egy óra elteltével húznak egy merészet, melyen először masszívan kikerekedett a szemem. Elsőre nagyon tetszett ez a fajta csavar, teljesen más megvilágításba helyezi mind a főszereplőt, mind a konfliktust. Kellően elborult, kár, hogy ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy lesz egyre furcsább, sajnos nem a jó értelemben. Ellentmondásokat szül a korábbi döntések fényében, ám ami a legvisszásabb, az Leena szerepe. Morálisan erőteljesen megkérdőjelezhető, hogy kvázi áldozatot csinálnak belőle. Most akkor őt kéne sajnálni? Tudjuk miket tett, így ez esélytelen, ez a formula a Vaksötét második részénél sem működött.
Az árva előzmény koncepcionálisan sem volt épp a legészszerűbb projekt, legyen szó a láthatóan nem kislány főszereplőről vagy a komplett sztori által leírt ívről. Ettől függetlenül benne volt egy korrekt horror-thriller lehetősége, de az alkotók Leena karakterdrámája és mentális szétesése helyett egy klasszikusabb slasherben gondolkodtak. Nem volt jó csere, s noha a First Kill próbálkozik, időnként meg is tud lepni, de inkább csak saját magát gáncsolja ki a legtöbb helyen. Az első rész rajongóinak érdekes csemege lehet, de akkora durranásra kár számítani.
