Hirdetés

Power Rangers - Kritika

|

Egy film, ami végig röhög önmagán, avagy láttuk az év egyik legkellemesebb meglepetését.

Hirdetés

Bődületesen pocsék előzetesek, vagy az alapkoncepció, amit habár imádtunk gyerekként, pontosan tudjuk, hogy a Power Rangers pusztán egy nagyon szerethető komolytalankodás. Nem túl jó előjelek. Ezt nagy költségvetésű, hollywoodi produkcióként piszkosul nehéz úgy elkészíteni és eladni, hogy ne egy kínos, infantilis förmedvény legyen a végeredmény. Meg merem kockáztatni, hogy sokan pontosan így fognak vélekedni a többünk gyerekkorát nagyban meghatározó televíziós széria 2017-es filmadaptációjáról, én viszont töredelmesen bevallom: nagyon rég kaptam már ilyen könnyed, önironikus szórakoztatást egy blockbusternek szánt produkciótól.

Hirdetés

Dean Israelite, kinek rendezői munkássága nagyrészt kimerül a 2015-ös Az Almanach-projektben, pontosan ugyanabból az alapból kellett, hogy valami értékelhetőt tegyen le az asztalra, amit már több mint húsz éve is láthattunk. Adott egy csapatnyi tinédzser, akik egy véletlennek köszönhetően rátalálnak öt "érmére", amik az ősi, egész univerzumunkat őrző Rangerek eszközei voltak. Most pedig a házi feladatok terhe mellé társul a tény, hogy erre az öt fiatalra nehezedik a Föld megóvásának súlya az egykori zöld Ranger, Rita pusztító haragja elől. Rég volt már, de ha jól rémlik, még óvodában hasonló kaliberű sztorikat találtam ki a kis barátaimmal, viszont badarság lett volna arra a számítani, hogy mindez 2017-ben mást irány vegyen, mivel a Power Rangers lelke mindnyájunk számára pontosan ebben a gyermeteg agymenésben rejlett. Merem állítani, hogy Israelite filmje az egyetlen járható utat választotta annak érdekében, hogy ez a modern feldolgozás élvezhető legyen még ma is: a Power Rangers féktelenül gúnyt űz nem csak saját, de a szuperhős filmek ordító ostobaságaiból is, teszi mindezt egy olyan laza könnyedséggel, ami egyszerűen végig egy lemoshatatlan, gyermeki mosolyt csalt az arcomra.

A Power Rangers cselekményében és technikai megvalósításában semmivel sem több, mint amire a nagyközönség előzetesen számíthatott. Amit viszont abszolút érdemes kiemelni, az a tény, hogy a film sci-fi akció létére kifejezetten lassan építkezik, az ikonikus Ranger páncélzatot nagyjából a film utolsó húsz percében válik kiérdemelté a tinédzserek által, ami eleinte rendkívül frusztrált. Ám mikor megtörténik a nagy átalakulás, a végig tomboló nosztalgia-faktornak is hála egy pillanat leforgása alatt éreztem magam újból gyereknek, ami nem történhetett volna meg, ha hőseink már a huszadik perctől a színes overálokban rohangálnak. Tudatos, lassú építkezés, ami tény, olykor el-el tud laposodni kisebb időszakokra, ám a zseniálisan könnyed humor és a karakterek közötti, eleinte kifejezetten mesterkéltnek ható, majd annál jobban működő kémia csodát tett. A fiatal színészek külön-külön nem nyújtanak emlékezeteset a kék Rangert alakító RJ Cylert leszámítva, aki a film végéig tett arról, hogy ne teljen el perc humor nélkül. Csapatként mégis nagyon tudott működni ez az egész, és hiába a teljesen sablonos alap, a Power Rangers képes volt önálló filmként is helytállni.

Az ügyeletes világpusztító, Rita (Elizabeth Banks) odaszólogatásaitól rendre hangosan felnevetett a terem nagyja, amik nem pusztán a tökéletes időzítések miatt ütöttek nagyot, de a Power Rangers mozifilm létezését is számos ízben legitimizálták azáltal, hogy jelezték nekünk, nézőknek a készítők: srácok, ezt mi sem gondoltuk komolyan. Tény, a Rangereknek hatalmas szükségük volt arra, hogy ennyire toppon legyen ez a produktum a humor és nosztalgiázás terén, lévén a CGI a viszonylag nagy költségvetéshez képest nem volt több mint egy korrekt iparos munka. Érdemi vizuális effektek a végső összecsapás során kaptak helyet a filmben, amik önmagukban még egy átlag látványfilm színvonalát is kissé döcögősen érik el. Aki viszont nem vár többet e téren, minthogy korszerű köntösben láthassa gyerekkorának oly kedves hőseit, az még így sem fog csalódni, lévén abszolút nem viszi túlzásba az akciózást a Power Rangers, ami annál értékesebbé teszi azon perceket, mikor zajlanak az események, amolyan "Michael Bayesen".

Dean Israelite filmje mindent megtesz annak érdekében, hogy újraélhessük gyerekkorunk egy szeletét, ez pedig olyannyira működik, hogy a Power Rangers az egyik legönfeledtebb szórakozást nyújtja műfajtársai között, amennyiben képesek vagyunk elfogadni, hogy mi is az, amit nézünk. Voltak, vannak és lesznek is olyan alapanyagok, amikből korunk legnagyobb filmes koponyái sem lesznek képesek többet kihozni anélkül, hogy ne nevezzék át a projektet valami teljesen mássá. A 2017-es Power Rangers egy dekával sem több, mint egy komolytalan, jó adag öniróniával megszórt sci-fi kaland, melynek könnyed humora követendő példaként kellene, hogy szolgáljon számos görcsösen sokoldalúnak és mélynek tűnni akaró műfajtársának. A franchise talán nem fog új rajongókat szerezni magának, ám akiknek ez a film szól, azok garantáltan elégedettek lesznek a végeredménnyel. Ha kell, tűzbe is megyek a szavamért.

Power Rangers

Kinek Ajánljuk
  • Rajongóknak!
  • A komolyságot teljesen nélkülöző filmek szerelmeseinek.
  • Aki még sosem látott egy Power Rangers epizódot sem, de szeretne belekóstolni mindabba, hogy mi is ez az egész.
  • Szuperhős filmek kedvelőinek.
Kinek Nem
  • Senkinek, aki minimálisan is kreatív történetre vágyik.
  • Azoknak, akiket idegesít, ha egy film hülyét csinál önmagából.
  • Azoknak, akik esélyt sem akarnak adni egy filmnek az előzetese miatt.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.