Lássuk be, hogy a szex érdemi átbeszélése manapság is úgy számít tabutémának, hogy közben a szexualitás ömlik a média minden területéről egy egyszerű mosóporreklámtól kezdve a pornóoldalakig. Ennek a problémának a kezdete pedig pont a tinédzserkorral veszi kezdetét. A szülők nem tudnak, nem mernek (vagy csak egyszerűen nem akarnak) a gyerekeikkel erről beszélni, hiszen az ő generációjukban, háztartásukban ez egyenesen tabutéma volt, mindemellett azzal is szembesülniük kell, hogy akinek kérdésük lenne ez irányban feléjük, az már nem ugyanaz a kis lurkó, aki egykor pár építőkockától extázisba került. Ehhez pedig vegyük hozzá, hogy pont eme ismerethiány, avagy a megfelelő nyelvezet, kommunikációs formák lévén az idősebb generációnak kínos az egész és ciki a téma a fiataloknak is, hiszen a szexuális felvilágosító óráktól pont ezért is tart mindkét fél annyira, mint Ördög a tömjénfüsttől. A Sex Education első évadának egyik legnagyobb erénye az volt, hogy ezt az örökösnek ható gordiuszi csomót rettentő szerethetően és intelligensen oldotta fel és szerencsére ebben a második szezon sem vall szégyent.

Ráadásul Otis, Maeve, Eric és a többiek felvilágosítása pont abból a hűvösnek gondolt Angliából jött, ahonnan elsőre nem gondolná az ember, pedig azok a fránya britek már nem először bizonyítják, hogy haladó szellemiséggel vannak megáldva. Mindezek tetejében a sorozat küllemében továbbra is kortalan és a ruhák, a típusfigurák tekintetében nehezen lehetne megmondani, hogy a 80-as évektől kezdve a jelen korig pontosan mikor is játszódik, ha olykor nem villanna fel egy-egy mobiltelefon. A sorozat ezzel továbbra is okosan húzza alá a szexualitással kapcsolatos kérdések, kétségek kortalanságát és ad azonosulási pontot a fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt. 

"Jó-jó, de most már rátérhetnénk az új évadra is?!" - kérdezhetitek, és részben joggal, ugyanakkor nagyon nehéz érdemi újdonsággal szolgálni, ugyanis a Sex Education majdhogynem minden erényét sikeresen tartotta meg az előző szezonnak úgy, hogy új karaktereket, új problémákat hozott be. És igen. Azért mégiscsak ott van az a majdhogynem, mivel a második szezon kevésbé fókuszáltabb, mint elődje volt, hovatovább picit az alapkoncepció is elsikkadni látszik. Ez viszont távolról sincs így.

Ami miatt kevésbé hathat átütőnek ez a szezon, az az, hogy most sokkalta lazábban kezeli az alapkoncepcióját. Ezúttal is körbejárnak a szexszel kapcsolatos témákat epizódonként éppúgy, mint az évadon végig vezetve, azonban a széria most kevésbé kötöttebb. Ugyan látszólag hiába áll vissza a jól ismert alaphelyzet az első részben, mely szerint Otisék suttyomban újfent szexuális tanácsokat adnak jó pénzért az iskolatársaiknak, amire bejön még konfliktusként, hogy a fiú anyját kinevezik az iskolában szexuális tanácsadónak, ezzel a konfliktussal, az ebből adódó helyzettel az évad sajnálatosan nem kezd semmit. Hovatovább Otis talán egyetlen érdemi tanácsot sem oszt ki a szezon alatt, mert az ő és a többiek, régi és új figurák érzelmei, egymás közti románcai nagyobb teret kapnak.

Azonban - és ez egy hangsúlyos azonban - ezek az érzelmi hullámzások nagyon is szorosan összefüggenek a szexualitással, annak megélésével, vagy éppen azzal, hogy ezt a szereplők - nem csupán a tinik, hanem a felnőttek is - hogyan kommunikálják egymásnak és önmaguknak. Az évad egyik semmiségnek induló kis konfliktusa (egy nyilvános önkielégítés) szépen, nem szájbarágósan, okosan megy végig a folyamatokon a tagadástól kezdve a traumatizáláson át egészen a nők tárgyiasításáig, ennek elfogadásáig, kényszerű beletörődéséig. De ezzel együtt is ott vannak az olyan témák, mint a fiatalok szexualitásának fel-, illetve a felnőttek részéről a szexualitás, a testiség újrafelfedezése. A sorozat az LMBTQ témával is kiemelten foglalkozik (két fő- történet és egy mellékszál), de mégsem kelt erőltetett hatást, szépen illeszkedik a nagy egészbe, habár a témától idegenkedőket garantáltan nem ez fogja meggyőzni. 

És ha a szex érdemleges kibeszélése, az azokban rejlő tévhitek, vagy az azokkal szembeni prüdéria nem lenne elég, akkor is itt vannak a remek karakterek. Otis, Maeve, Eric, vagy Adam mellett az újak, mint a már mesébe illően idealisztikus Rahim, az intelligenciája ellenére az érzelmi kifejezéssel hadilábon álló Viv, vagy a helyzetét szatirikus humorral kezelő Isaac mind-mind imádni való, frappáns figurák, akikkel törődünk, akikhez kötődünk - így a mondanivaló is könnyebben átjön - Gillian Anderson pedig most is beragyog minden jelenetet, amiben csak jelen van.

Nem is csoda, hogy a Netflix a sorozat közzététele előtt be is rendelte a harmadik szezont, hiszen a karakterek közti viszonyrendszer mellett a szexszel, a szexualitással, vágyakkal és a testiséggel kapcsolatban is bőven akad még felfedeznivaló a fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt. A következő évad számos szempontból izgalmas, új helyzetből indul, ami remélhetőleg koncentráltabb lesz, de ha mégsem, figurái és témája, kérdésfelvetései remélhetőleg bőven kielégítenek majd mindenkit így is.