Hirdetés

Évadkritika: Sherlock - 4. évad

|

Negyedszerre léphettünk be a Baker Street 221B ajtaján, de vajon megérte-e a szokottnál is hosszabb várakozás az új (meglehet, hogy az utolsó) szezonra?

Hirdetés

Figyelem! Spoileres írás!

Bár tavaly januárban kaptunk egy karácsonyi epizódot a 4. évad előtt, sajnos az pont arra volt elég, hogy igazából semmire. Egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, de valójában csak időhúzásnak szánt résszel leptek meg minket, ami azonban bőven elég volt ahhoz, hogy még jobban várjuk a folytatást. És miért ne tettük volna, hiszen 3 évvel ezelőtt egy hatalmas cliffhangerrel ért véget a 3. szezon: Anglia összes televíziójáról és kivetítőjéről Moriarty vigyorgó feje nézett ránk vissza a "Hiányoztam?" felirattal. Sokakban merülhetett fel a kérdés, hogy tényleg visszatért a halálból Sherlock legnagyobb nemezise? Ha igen, hogy sikerülhetett neki? És ha nem, akkor ki állhat az események mögött? Megannyi kérdés, melyre mind választ szerettünk volna kapni az új etaptól. És kaptunk is... De ne szaladjunk ennyire előre, induljunk onnan, ahol minden abbamaradt.

Hirdetés

4x1 - The Six Tatchers

Mert hogy az első rész is pontosan ott veszi fel a sztori fonalát. Ám aki azt hiszi, hogy a cliffhanger feloldásával kezdődik majd az évad, az bizony csalódni fog, ugyanis már a rész elején parkolópályára kerül a majdani főszál, és egy teljesen átlagosnak tűnő rész kezd el kibontakozni a szemünk előtt: ismét egy látszólag lehetetlen ügyben kéri a rendőrség Sherlock segítségét, aminek a szokottnál is gyorsabban történő megoldása közben főhősünk ismét valami nagyobb dologba botlik bele, melyhez Mary-nek ezúttal is több köze van, mint hinnénk…

Igen, újfent előtérbe került Watson felesége és annak rejtélyes múltja, amit ezúttal is Martin Freeman sínylett meg. A doktor ismét csak a kispadról szemléli végig az eseményeket, akinek sajnos több ízben is kimerül a szerepe abban, hogy vigyázzon az újszülött gyermekükre, míg Mary Sherlockkal karöltve igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyt. Amivel egyébként nem lenne baj, ha a karakter nem lenne teljesen fárasztó és érdektelen. Továbbra is érthetetlen, mit látnak az írók a karakterben, akit ezúttal is többet szerepeltetnek a kelleténél, és világosan látszik, hogy szerepe csak ahhoz kell, hogy megalapozzanak vele az utolsó percek meglepőnek szánt fordulatának (és John majdani karakterfejlődésének), ám pont ezzel tették kiszámíthatóvá, hogy hova fog kifutni az epizód. Elmaradt a drámai hatás és sokakat egyáltalán nem ért váratlanul Mary halála.

Annál megindítóbb volt John letargiába és már-már dühbe átforduló gyásza, valamint Sherlock megtört végjátéka, hiszen a detektív pontosan emlékszik rá: a szavát adta Watsonnak, hogy megvédi a családját, amit nem sikerült betartania, így nem csak Mary-t, de a legjobb barátját is elveszítette. Felettébb érdekes irányba mozdultak el tehát az események, melyben rengeteg potenciál rejtőzött. De vajon éltek-e a készítők a lehetőséggel?

4x2 - The Lying Detective

A válasz röviden: igen. A The Lying Detective teljesen ráépül az előző részre, ám teszi mindezt egy egészen más hangnemben, amellyel szinte azonnal beszippant a történetbe, ami ezúttal is tele van jobbnál jobb csavarokkal és megoldásokkal. De ami a legfontosabb: az egész kiválóan működik. 

Már a kezdő képsorok a teljes megtörtség és depresszió érzését közvetítik, hiszen mind Watson, mind Sherlock életük talán egyik legmélyebb szakaszában tengődnek, ráadásul külön-külön kell megbirkózniuk a helyzettel. Ebből az állapotból zökken ki Sherlock, akinek egy különös látogatója akad, a milliárdos üzletember Culverton Smith (Toby Jones) lánya, akinek meggyőződése, hogy apja gyilkosságra készül. A nő azonban nem emlékszik semmi másra, hiszen apja begyógyszerezte, mielőtt beavatta volna terveibe. Hamarosan pedig a sors (vagy épp Sherlock mesteri észjárása) újra összehozza a két főhőst, hogy közösen eredjenek a gyilkos nyomába.

Nagyszerű választás volt a gonosz szerepére Toby Jones, aki mesterien hozza az eszes, kicsit öntelt, ám nagylelkű üzletembert és a felszín alatt megbúvó sorozatgyilkos szerepét is. Üdítő volt nézni a közös perceit Cumberbatch-csel, aki ezúttal is megcsillogtatta színészi zsenialitásának hosszú skáláját, ám Martin Freeman ellopta a műsort mindkettőjük elől. Ő kapta most a legnehezebb szerepet, aki azonban remekül megbirkózik vele. Watson lelki kálváriáját szinte lehetetlen elérzékenyülés nélkül nézni, ám Mary-vel közös jelenetei azok, amik igazán beviszik a gyomrost (és jár a pacsi a készítőknek, amiért végre megfelelően tudták felhasználni a karaktert).

Egy rövid bekezdés erejéig ki kell térnünk az operatőri munkára és a vizuális megoldásokra is. Kapunk ugyanis a főhős képzelgéseit bemutató jeleneteket, melyek nagyszerűen lettek kivitelezve, egyfajta misztikummal is ellátják a részt, ami sokat hozzátesz az élményhez.

Mindent egybevetve veszettül szórakoztató epizód lett tehát a The Lying Detective, remekül felépített sztorit kapunk, amely szinte elsöprő lendülettel ragadja magával a nézőt az elejétől a végéig. Méltán kerülhet fel a sorozat eddigi legjobb része mellé (mindenki tudja, melyik az), amely a végére újfent tartogatott egy fordulatot, a korábbi epizódban látottnál sokkal hatásosabb és váratlanabb tálalásban.

4x3 - The Final Problem

Már az évad előtt is nagyon vártuk ezt a részt, hiszen az előző szezonokban mindig az évadzáró ütötte a legnagyobbat, és a címből kiindulva most is valami ilyenre számítottunk, de a 2. rész stáblistájának lepörgése alatt az izgatottság mellett már egy kis félelem is társult. Hiszen egy ennyire jól tálalt epizód után mit tudnak még az írók elénk tenni, mit tudnak kezdeni a cliffhangerrel és annak feloldásával? Vajon megtudnak-e majd felelni az elvárásoknak és minden kérdésre kielégítő választ adni? Ezekkel a kérdésekkel (és egy nagy adag elvárással) ültünk le a finálé elé, mely elől sajnos csalódottan kellett felállnunk.

Az előző rész slusszpoénjából kiderült a tehát, hogy Sherlock eltitkolt fivére igazból egy nővér, Eurus, aki annak ellenére, hogy egy nagyon titkos börtönszigeten, Sherrinfordon raboskodik, valahogy mégis visszatért. Ez a rejtély nem hagyja nyugodni a párost, akik Mycrofttal kiegészülve eljutnak Sherrinfordra, ahol megkezdődik életük egyik legnagyobb próbatétele. Vagy mégsem.

Hogy mi volt a legnagyobb baja az évadzárónak? Hogy tele volt buta és dühítő megoldásokkal. Megint kiderült, hogy a háttérben egy hatalmas ördögi terv áll, amiben minden összefügg mindennel és mindenki csak egy madzagon rángatott báb. Frusztráló volt az is, hogy felvezetnek egy amúgy baromi érdekes és izgalmasnak tűnő drámai szálat, majd kiderül róla, hogy valakinek csak a képzeletében játszódik az egész. Ennél azért többre is képesek az írók.

Említhetném még Mycroft esetét is. Szegény karakter teljesen le lett butítva a 3. részre, olyan összefüggéseket nem ő vesz észre és olyan döntésekért felelős, ami kiábrándító.(Mert egy értelmes ember hogy engedheti azt meg, hogy a világ legveszedelmesebb elméje karácsonyi ajándékként eltölthet 5 percet a világ második legveszedelmesebb elméjével, kamerák és mikrofonok nélkül, egy szigorúan őrzött börtönben?)

Lehetne még sokáig sorolni a hibáit (hahó, volt-nincs börtönüveg!), de már így is túl nyújtottuk az írást. És hogy valami jót is írjunk a részről (mert egyébként voltak nagyszerű percei): a színészi játékra ismét nem lehetett panasz, mindenki megkapta saját perceit, az Eurust alakító Sian Brooke is hitelesen hozza a harmadik Holmes testvért, és volt egy nagy visszatérőnk is Moriarty személyében, aki még mindig zseniális Andrew Scott alakításában. Sherlock múltjába is nagyobb bepillantást nyertünk, melyben a bemutatott gyermekkori trauma kifejezetten erősre sikeredett, és végre az is kiderült, miért olyan fontos számára Watson barátsága.

Összességében egy túlgondolt, olcsó megoldásokkal operáló, feleslegesen bonyolított, sokszor még sherlocki mércével is hihetetlen dolgokkal felvértezett évadzárót kaptunk, ami ugyan végig szórakoztat, de amint befejeződik a rész, és van ideje átgondolkodnia a nézőnek a látottakat, máris kezd darabjaira hullani az egész (ez alól kivétel az utolsó 5 perc, mely olyan kínosra és összecsapottra sikeredett, hogy rossz volt nézni).

Összegzés:

Sajnos teljesen megfáradt a sorozat, melynek jelei már az előző évadban is mutatkoztak, ám akkor még reménykedhettünk benne, hogy az csak egy egyszeri botladozás lesz. A 4. szezon átlagos első és szenzációs második része után már épp kezdtük elhinni, hogy visszatértek a készítők a helyes útra, ám ezzel a fináléval akkorát akartak markolni, amely a vesztüket okozta. És hiába a 2. rész, összességében az eddigi leggyengébb évadot kaptuk. Ha tényleg ez lesz az utolsó rész és etap, egy régen dicső sorozat dicstelen bukásának lehettünk tanúi. Kár érte.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Sherlock 4. évad

Kinek Ajánljuk
  • A sorozat elvetemült rajongóinak
  • Aki imádja Cumberbatch és Freeman játékát
  • Aki szereti, ha a főhősök megjárják a poklok poklát
Kinek Nem
  • Akinek már a harmadik évad sem nyerte el maradéktalanul a tetszését
  • Aki a nyomozós, ügymegoldós részeket szeretik
  • Aki már Moriarty zsenialitását is soknak tartotta
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A Project029 Magyarország Kft. közleménye
Bezár