Hirdetés

Sorozatkritika: A Király

|

Meztelen a király, avagy ilyen lett a Zámbó Jimmy életéről szóló sorozat.

Hirdetés

Kevésbé jellemző nemzetünkre az, hogy érdemben feldolgozzuk a múltunkat - akár a közel-, akár a régmúltról legyen is szó. Utóbbira most több kísérletet is fognak persze tenni az elkövetkezendő időszakban (Aranybulla, Most vagy soha), az viszont egyelőre még mindig ritkább, hogy egy popkulturális jelenséget mutassanak be kisképernyőn vagy nagyvásznon (bár volt egy Made in Hungáriánk is). Az, hogy tévésorozat formájában feldolgozást kapott Zámbó Jimmy élete, talán egy olyan irányt fog mutatni a magyar filmeseknek, melyet mernek majd követni. Irányt, ami megmutatja, hogy érdemes nem hogy úgy általában, de pici merészséggel hozzányúlni ilyen dolgokhoz. 

A Király arról a Zámbó Jimmy-ről szól, akinek hangjáért megőrült fél Magyarország és akinek halála azóta is az egyik legmeglepőbb halálesetként könyvelhető el. 2001 januárjában ugyanis golyó általi halál okozta a vesztét. Hogy saját kezűleg tette-e, véletlen volt-e, vagy épp szándékos, azt egyértelműen nem lehet megítélni (bár a nyomozás kizárta az idegenkezűséget), az odáig vezető út pedig volt annyira szélsőséges, ambivalens és izgalmas, hogy fel lehessen fűzni rá egy tíz epizódos sorozatot. 

Hirdetés

Habár alapvető tulajdonsága a sorozatnak, hogy az idősíkokat igen szabadosan kezeli, szerkezetileg két nagyobb részre oszthatjuk: egy fiatalabb és egy idősebb Jimmy pályáját, hétköznapjait bemutató szegmensre. Először Olasz Renátó alakításában láthatjuk az énekest. Renátó Jimmy-ként azt a karaktert ábrázolja, aki még csupán ismerkedik a szakmával, de aki saját tehetségétől és kisebb-nagyobb sikereitől megrészegülve egyre nagyobb és nagyobb kilengéseket tesz. Renátó alakítása egészen széles dimenziókat jár be. Játékában felfedezhető egyfajta zabolátlanság, ez a zabolátlanság pedig gyermekiből sokszor átmegy - a játékidő előrehaladtával egyre többször - kiszámíthatatlanul agresszív, maszkulin erőfitogtatásba.

Renátó még azonban egy kiforratlanabb, izgágább Jimmy-t tár elénk, akit még éppenhogy a szívünkbe tudunk zárni, míg Nagy Ervin megformálásában Jimmy már egy öntelt barom. Akinek vannak ugyan jó tulajdonságai, de van a megjelenésében valami, ami előrejelzi saját csúf végét. Renátóban több volt az energia, Ervinében a szórakoztató pökhendiség, mindketten pazar munkát végeztek. Ha választanom kellene, meglehet azonban Renátó felé húzna a szívem, de csak mert intenzívebbnek éreztem és ambivalensebbnek. Nagy Ervinnél többször láttam Nagy Ervint (de ez lehet azért van, mert az ő arca relatíve ismertebb).

Ahogy haladunk előre az epizódokkal, a nőzés, az italozás, a hazudozás, a megcsalás, valamint az, hogy szociálisan mennyire érzéketlen volt, egyre szélsőségesebb formát öltenek. Ebben a tekintetben az alkotók nem szívbajosak, nem kívántak kesztyűs kézzel bánni a történtekkel és a főszereplővel, nem akartak glóriát, vagy épp koronát tenni Jimmy fejére, utóbbit amúgy is megtette saját maga (és a rajongók később). Ez a hozzáállás pedig utat nyitott afelé, hogy egy jóval komplexebb megvilágításban vizsgálják meg őt, mint jelenséget. Epizódról epizódra karrierjének és magánéletének más és más pontján látjuk őt, ez pedig lehetőséget ad arra, hogy stílusban, hangvételben kellően színes és pulzáló legyen az eredmény. A Király képes megejtően intim és megrázó lenni, ezeket a tulajdonságokat az alkotók a Háfra Mari-fémjelezte epizódban tudták igazán csúcsra járatni, ehhez pedig társult egy páratlanul szuggesztív, szép magyarosan fogalmazva, igazi star-making alakítás Bíró Panna Dominikától. De ugyanígy középpontba kerül Jimmy sofőrje (Szalay Bence), amit ugyan kevésbé tartottam érdekesnek (nem volt igazán súlya), de jól alátámasztotta Jimmy öntömjénező, nagyzoló viselkedését.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A drámai részeken túl jó érzékkel alkalmazta a humort a sorozat (hol a dialógusok szellemessége, hol pedig Jimmy otromba viselkedése adta ennek az alapot), ellensúlyozva a komolyabb szegmenseket, szórakoztatóvá téve az eredményt. Ami pedig a gerincét adja mindennek, az a családi szál, mely teret ad annak, hogy Schell Judit és Staub Viktória (Edit asszony, két színész alakításában) párjuk arroganciáját rendre eltűrő és elszenvedő feleségként asszisztáljanak a "királyi" létformához. Ehhez kapcsolódva, egyik legjobb és minimalista eszközzel legtöbbet kommunikáló rövidke jelenete a sorozatnak az, amikor az Egy jó asszony mindent megbocsát című dalt hallgatja otthon Edit asszony, azok után, hogy rájött: férje megint méltatlan módon kezelte őt. Nem baj, ő megbocsát, minden rendben van. Az erkölcsi fölény az övé, elvégre mégiscsak ő a feleség és ha éppen nem is azt érezteti a férje, csak ő neki a legfontosabb.

Hasonlóan megkapó és eltalált, ahogyan a gyerekével való viszonyát ábrázolja a sorozat. Krisztián (Georgita Máté Dezső sebezhető és nagyon jó) kétségbeesetten lázad alkohollal és drogokkal, egyszerre próbál megfelelni apjának és semmibe venni az akaratát. Míg Jimmy maga bármit és mindent megadna neki, hogy megtartsa őt. Kapcsolatuk zilált és ziláltságában már-már megható. Zomborácz Virág, aki a sorozat vezető írója egyébként már korábban is bizonyította az Utóélet című rendezésében, hogy ért a sajátos, szokatlan, súrlódásokkal tarkított családi viszonyok ábrázolásához, úgyhogy a terep ismerős lehetett neki. 

Másik nagy érdeméül szolgál az alkotásnak azon vállalkozása, hogy kicsit megmutassa az akkori Magyarországot popkulturális értelemben. Betekintést nyerhetünk az 1988-ban megrendezésre került Interpop fesztivál munkálataiba, a zeneiparon belüli súrlódásokba, míg egy másik epizódban már a Lagzi Lajcsi által vezetett Dáridóban vagyunk. Felbukkannak lépten-nyomon (néha csak említés szintjén) nagyobb, ismertebb nevek, úgy mint Pataky Attila (a vele való farokméregetés a sorozat csúcspontjai közé tartozik), Delhusa Gjon, vagy éppen Zoltán Erika. Nem viszi túlzásba a híres nevekkel való dobálózást a sorozat, valakit éppen csak úgy vonultat fel, hogy a nézőre bízza a felismerést, de akárhogy is, mindez adott egy bizonyos fajta pluszt a végeredménynek. Aki jelen van, annak van jelentősége Jimmy bemutatásának szempontjából. 

Említettem már, hogy a Királyt egyáltalán nem tünteti fel a sorozat olyan fényben, mely imponáló lenne, de az is szimpatikus volt, hogy nem csinált poént se abból, hogy igenis sokak életének fontos részét képezte az ő zenéje. Egy epizódban ügyesen ütközteti az eltartott kisujjas, kritikusi attitűdöt az egyszerűbb hallgató rajongásával, mégpedig úgy, hogy kicsit mindkettőnek igazat ad. Alföldi Róbert cameója végletekig sznob újságíróként kíméletlen élességgel fogalmazza meg, hogy szerinte mennyire veti vissza a Zámbó-jelenség az országot kulturális értelemben (az említett jelenet egyébként zseniálisan kínos). Míg a spektrum túlsó végében ott van a Döbrösi Laura által játszott fiatal lány, akinek szobájának fala tele van az énekes posztereivel. Ki dönti hát el, hogy mi az érték és mi nem? Lehet-e teljes bizonyossággal megmondani, hogy valami értéktelen szar, ha vannak emberek, akiknek mindennél többet jelent egy-egy dal, egy-egy dalszöveg?

Okosnak, intelligensnek tartom, hogy behozták ezt az apró diskurzust a sorozatba, mindezen túl pedig adott egy kulcsot ahhoz is, hogy jobban megértsük Jimmy-t és az ő őrlődését. Egy olyan előadó, akit a közönség imád, de a szakma újra és újra kivet magából, és aki saját magát mindennél többre tartja, előbb-utóbb ellentmondásokba és komoly érzelmi válságba ütközik. Ez pedig potenciálisan kihat nem csupán a magánéletére, de arra is, hogy miként viszonyul a kollégáihoz. Az a bizonyos "lóbaszó" egója (ahogyan nagyon találón a Thuróczy Szabolcs által játszott menedzser fogalmaz) pedig legtöbbször csak tovább taszította abban a bizonyos egzisztenciális gödörben. 

Természetesen, hogy milyen volt pontosan Zámbó Jimmy, nem tudjuk. Nem is fogjuk megtudni. A sorozat is csupán kísérletet tesz arra, hogy megértse, bemutassa őt és az ő jelenségét, övezze azt bármennyi hazugság, képmutatás, megjátszás. Nyilván, teszi ezt beszámolók, személyes interjúk, beszélgetések alapján, de ahogyan azt a nyitó inzertben is megfogalmazza, ez a sorozat "Igaz történetek és hazugságok alapján" íródott, készült. A mérleg nyelve a morálisan megkérdőjelezhető dolgok felé billen a sorozatban, de ehhez képest is, ahol csak tudta, az alkotók igyekeztek megmutatni a humánumot is. Ha más formában nem is, abban biztosan, hogy Jimmy sokszor egy nagyra nőtt gyerekként tűnik fel, aki próbál megfelelni az anyukájának és aki igyekszik kivívni idegen emberek szeretetét. Akárhogy is, A Király egy olyan sorozat, amely megérdemli a figyelmet és a ráfordított időt.

Kendőzetlen stílusa, értő rendezése, profi színészei (a legtöbb ismertebb hazai színész felfedezhető benne és mindet nagyon jó volt látni, ahogy hosszabb-rövidebb ideig lubickoltak szerepeikben), ötletei és frappáns befejezése mind bizonyítékul szolgálnak arra, hogy igenis, van létjogosultsága ennek a műfajnak nálunk is. Ha értő kezek nyúlnak egy-egy témához, történéshez, igazi kincsesbányát tálalhatnak fel a nézők számára. 

Sorozatkritika: A Király

Kinek Ajánljuk
  • Akik kíváncsiak voltak, mi rejlik a Zámbó-jelenség mögött.
  • Akik szerettek volna látni végre egy izgalmas, magyar, zenés biopicet.
  • Akik nem bánják, ha nem bánnak kesztyűs kézzel egy sokak által kultivált figurával.
Kinek Nem
  • Elvakult Zámbó Jimmy-rajongóknak, akik csak jót akarnak hallani rajongásuk tárgyáról.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.