Talán nem túlzás kijelenteni, hogy jelenleg nincs még egy annyira túlhasznált formula Hollywoodban - leszámítva a szuperhősöket -, mint a multiverzum. Ezt a végtelen lehetőséget (bocsi!) rejtő toposzt korábban is szerették elővenni a filmesek, de az elmúlt 6-8 évben már Dunát lehet rekeszteni az erre az egy motívumra épülő mozis és tévés címekkel.
Ebben rejlik a Blake Crouch 2016-ban megjelent, azonos című regénye alapján készült Apple TV+-os széria, a nemrég véget ért Dark Matter legnagyobb erőssége és gyengesége is: úgy próbál meg frissességet hozni egy agyonhasznált alműfajba, hogy közben ez már talán nem is lehetséges. Bár néhány megoldásával mégis győz, és minimálisan, de sikerül hozzátennie ehhez a túlzsúfolt zsánerhez, közben elköveti azt a hibát, amit sok más hasonló sorozatos társa: túl sokára tér a lényegre.
A történet középpontjában Jason Dessen (Joel Edgerton), a karrierje elején nagy dolgokra hivatott, de végül a sima tanári hivatást választó fizikaprofesszor áll, aki átlagos, visszafogott, de boldog házasságát éli feleségével, Danielával (Jennifer Connelly) és tizenéves fiukkal, Charlie-val (Oakes Fegley). Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy este elrabolják, majd miután magához tér, ráébred: nem csak egy teljesen másik világba került, ahol egy ünnepelt tudós, de konkrétan az itteni, az ambícióit sosem feladó Másik Jason rabolta el őt azzal a szándékkal, hogy helyet cseréljen vele, és ellopja az életét. Azt az életét, ami neki a saját döntése miatt nem adatott meg, de végül rájött, hogy mégis ez kell neki: család.
Ahogyan azt a pilotról szóló írásban említettem, a kezdés kifejezetten érdekesre és figyelemfelkeltőre sikeredett. Jól felvezették a karaktereket, bemutatták a világot és megágyaztak a konfliktusnak, amely nem tűnt világmegváltónak már akkor sem, de annyira mindenképp érdekes volt, hogy maradjak a továbbiakra. Innentől aztán viszont sajnos erős hullámvasút vette kezdetét mind minőségben, mind pedig a történet haladásának ütemében.
Egyrészt az állítólagosan okos és intelligens karakterek olyan cselekményelemeket próbálnak összerakni és megfejteni, amelyeknek nyilvánvalónak kellene lenniük számukra. Ehhez képest fájóan lassan derülnek ki számukra a dolgok. Ami nem lenne baj, de közben a néző számára elég hamar nyílvánvalóvá válnak a nagy megfejtések, amihez egyébként nem is kell feltétlenül okosnak lenni, elég, ha csak ismerünk az elmúlt évek nagy sikerű filmjeiből néhányat. Emiatt több rész, részlet iszonyú lassúnak és időhúzásnak érződik.
Ezekben a pillanatokban két dolog menti meg az egészet: a karakterek (ezekről később), és a két szálra bontott cselekmény. Az egyikben Másik Jason igyekszik beilleszkedni az ellopott új életbe, miközben ezzel párhuzamosan az Eredeti Jason kálváriáját is nézhetjük, ahogy kezdi összerakni a dolgokat, majd megpróbál hazajutni. Elég hamar kiderül, hogy egyik sem lesz egyszerű feladat. Látni fogjuk, ahogy Másik Jason küzd az új helyzettel, amibe talán nem is gondolt bele, mennyire nehéz lesz. Hiszen nem elég, hogy az olyan apróságokat sem tudja, hogy mi hol van a házban, de semmi közös emléke, tapasztalata sincs a családjával, vagy a közös barátaikkal. Ezekben a jelenetekben valóban rejlik feszültség, és minden alkalommal izgalmas nézni, mi következik ezután.
Ezzel párhuzamosan az Eredeti Jason mellé a kezdeti sokk után kapunk egy segítőtársat Amanda (Alice Braga) képében, akivel közösen indulnak útra a multiverzumba, és igyekeznek megtalálni a hazavezető utat. Amely, természetesen szintén nem egyszerű mutatvány, tekintve, hogy az utazásnak is megvannak a szabályai. Ennek megismerése, kitanulása során bejárjuk majd Chicago alternatív verzióit, a látványostól a hétköznapin át az apokaliptikusig. Ezek a jelenetek meglepően kreatívak és változatosak lettek, nem gondoltam volna, hogy ennyiféle világot kapunk majd. De kifejezetten jól állt a sorozatnak ez a fajta csavaros road trip. Az viszont már kevésbe tetszett, hogy Amanda karaktere - bármennyire is igyekeznek ezt leplezni a készítők - lényegében csak a dimenzióugrás működésének bemutatására szolgál, és csak nagyon későn és kevés időre mutatkozik meg benne bármiféle karakterfejlődésre utaló pillanat.
És akkor a karakterek. Nem olvastam a könyvet, így szigorúan csak a látottakra tudok hagyatkozni. Emiatt nem tudom, mi köszönhető a könyvnek, és mi kizárólag a sorozatnak (ezen a ponton azért meg kell jegyezni, hogy az író Blake Crouch volt a sorozat showrunnere is), de a főszereplő karakterek jól sikerültek. Edgerton például parádésan alakítja Jason mindkét változatát. A különbségek egyszerre apróak - épp csak egy mozdulat vagy szófordulat -, mégis elég jól elkülönülnek egymástól ahhoz, hogy könnyen meg lehessen különböztetni, éppen melyik Jasonről van szó. Emellett viselkedésben, és beszédben is egyszerre érződik ugyanannak és egy teljesen másik embernek a karakter, ez pedig mindenképp bravúr a részéről. Ahogyan Conelly is remekel az összes szerepben, amiben feltűnik, mindegyikben hoz valami egyediséget, emellett jó párost alkotnak Edgertonnal, amikor közösen szerepelnek. Legyen szó bármelyik Edgertonról.
Ám bármennyire is jól megírtak és érdekesek a főbb karakterek, a tudományos vonatkozások - különösen a multiverzumok közötti utazást biztosító géppel kapcsolatban - elveszik a történet lényegét. Mivel az ilyen sci-fi szakzsargon nem éppen emészthető az átlagnéző számára, a közönségnek többször is bemutatják ennek a szerkezetnek a belső működését, amitől szintén lomhának, valamint repetitívnek érződnek egyes fejezetek. Pedig ahogy ki van találva a szerkezet és annak szabályai, valamint a bemutatása még érdekes is, és ad valami frissességet a zsánerbe. De nem kellett volna ennyire átesni a ló túloldalára.
Sokáig tanakodtam, hogy milyen értékelést adjak rá. Végül úgy döntöttem, hogy nem leszek szőrösszívű, és ha csak egy hajszállal is, de megadom neki a jobbik plecsnit. Végtére is, igen, vannak hibái, vannak megkérdőjelezhető döntései, és a zsánerfáradtság erre is rányomta a bélyegét. De nem annyira, hogy ne lett volna a játékidő nagyobb részében szórakoztató a végeredmény.
És hogy lesz-e folytatás? Egyelőre nem tudni. Az Apple még nem kommunikált semmit ezzel kapcsolatban, mindenesetre a történet úgy lett lezárva, hogy simán lehet továbbvinni azt, sőt, akár több irányba is el lehet indulni. Szóval, innentől kezdve a streamingszolgáltató térfelén pattog a labda. Meglátjuk, kérnek-e még belőle.
