Ismét az agytekervényeinket igyekszik megmozgatni az Apple legújabb sci-fi thriller sorozatával, a Dark Matterrel, amely Blake Crouch 2016-ban megjelent azonos című regénye alapján készült, és amelyet maga Crouch vállalt el, hogy sorozat formájában adaptál a képernyőkre. A történet rögtön duplarésszel indult útjára, amelyről egy dolog már most kiderült: az érdekes és izgalmas alapötlet legalább annyira lesz hátránya, mint az előnye a szériának.
A történet szerint Jason Dessen (Joel Edgerton), a korábban nagy dolgokra hivatott, de végül az átlagos tanári hivatást választó fizikaprofesszor éli visszafogott, de boldog életét feleségével, Danielával (Jennifer Connelly) és tizenéves fiukkal, Charlie-val (Oakes Fegley). Egy éjszakai buli után, ahol barátja, Ryan (Jimmi Simpson) rangos tudományos díját ünnepelték, Jasont a hazafelé tartó úton megverik, elrabolják, és mikor magához tér, megdöbbentő felfedezést tesz: valahogy egy párhuzamos világba került, ahol ünnepelt és nagymenő fizikusként szakmailag és pénzügyileg is a csúcson van, egy igazi híresség. Hamarosan azonban kiderül, hogy nem csak ebben változott meg a világ, és sokkal több forog kockán, mint gondolná...
Azért mertem ennyit ellőni a történetről, mert erről az előzetes sem árult zsákbamacskát, és a pilotban is relatíve hamar kiderül, miről van szó. A további fordulatokat és csavarokat - merthogy már ebben a két részben is volt nem egy - viszont szándékosan kerültem, és kerülöm, mivel ezek tényleg hozzáadnak majd az élményhez annak, aki belevág a sorozatba. Meg eleve egy rejtélyközpontú sztoriról van szó, felesleges és visszás lenne mindent ellőni. Pláne, hogy jól indult a Dark Matter.
A rejtély érdekesen és izgalmasan van tálalva, ügyesen adagolják a részleteket és infókat. A duplarész alatt egyszer sem ült le a tempó, és bár nem egy pörgős darabról beszélünk, van egyfajta sajátos dinamikája és hangulata az egésznek, ami viszi magával a nézőt a történetben. A karakterekről egyelőre nem lehet sok mindent mondani nyilván, de mind Edgerton, mind pedig Connelly jók a szerepben, és jól kiegészítik egymást. Jimmi Simpson eddig nem sokat szerepelt, de érezhetően neki is fontos szerep jut majd a továbbiakban.
Ami problémát viszont a bevezetőben elhintettem, azt sajnos mindenképp ki kell fejtenem. Ami nem is a sorozat hibája, hanem sokkal inkább a körülményeké. Amikor Crouch közel egy évtizeddel ezelőtt kiadta a regényét, még jóval kevesebb olyan film és sorozat létezett, amelyek középpontjában a multiverzum, az alternatív világok és valóságok álltak. Azóta viszont - főleg az elmúlt 5 évben - megfordult a trend, és eljutottunk oda, hogy durván kezdik túlhasználni a formulát. A Marvel és a DC gyakorlatilag egymaguk felelnek ezért a sok-sok ilyen produkciójukkal, és akkor a többit nem is említettem (pl.: a Minden, mindenhol, mindenkor; a Starzon futó a Képmás; a szintén Apple-s Constellation, és lehetne még sorolni).
Ez pedig könnyen betehet majd a sorozatnak hosszú távon, ha nem lesz elég érdekes a történet megvalósítása. Hiszen tudjuk, milyen gyorsan ráunnak az emberek dolgokra, ha túltolják őket. És már itt is fennáll a veszély, hogy sokan már ezután a nyitány után úgy döntenek, inkább nem folytatják a sorozatot, ami csak egy újabb multiverzumos sztori. Ami teljesen érthető lépés lesz mindenki részéről, aki így tesz. De hogy valóban ez lesz-e a jó döntés, az majd csak az évad végén derül ki, amikor összeáll a történet.