A 2022-ben debütált Star Wars: Jedihistóriák egy meglehetősen rövid, de összességében élvezetes műfajkísérlet volt, amely Ahsoka Tano és Dooku gróf életén keresztül vizsgálta, hogy hasonló tragédiák hogyan befolyásolhatják az embereket, közben mégis egészen eltérő utakra terelve őket. Bár rebesgették az antológiasorozat folytatását, ez végül nem egészen a várt módon valósult meg.
Dave Filoni csavart egyet a recepten, és ezúttal két olyan karaktert állított párhuzamba, akiket saját veszteségeik, nézeteik a Sötét oldal kísértése felé tereltek, méghozzá az újonnan kikiáltott Galaktikus Birodalom korában.
A Birodalmi históriák középpontjában a Mandoverzum sorozataiból ismert Morgan Elsbeth (Diana Lee Inosanto), valamint A klónok háborújában igen fontos szerepet kapó Barriss Offee (Meredith Salenger) állnak, kiknek sorsát nagyban befolyásolta a Köztársaság és a Független Rendszerek három éven át húzódó galaktikus háborúja. Elsbeth háttértörténetéről nem sokat lehetett tudni azon felül, hogy az éjnővérek klánjából származott, és valamilyen oknál fogva buzgó odaadással viseltet Thrawn főadmirális iránt. Barriss sorsáról viszont évek óta csak találgathattak a rajongók. Luminara Unduli egykori tanítványa úgy hitte, a Jedik letértek a helyes útról, mivel a béke megőrzése helyett hadviselésükkel aktív szerepet vállaltak az egyre súlyosbodó klónháborúban. Az árulása végül nemcsak a letartóztatásához vezetett, de annak következményeként vált ki Ahsoka is a Rendből. Mindkét karakter története hemzseg tehát a kitöltésre alkalmas hézagoktól, lássuk is, hogyan sikerült ezt abszolválni.
Elsbeth révén visszakanyarodunk A klónok háborúja egyik legsötétebb fejezetéhez, amikor Grievous tábornok - aki itt valóban félelmetes és könyörtelen gyilkológépként van ábrázolva - droidhadseregével kiírtotta az éjnővérek klánját a Dathomiron. Kiderül, hogyan élte túl az akkor még gyermek Morgan a népírtást, aki ugyan vissza nem térő lehetőséget kap egy új életre, a gyűlölete miatt mégis hajthatatlannak bizonyul, és a Galaktikus Birodalom szolgálatába kerül. Felnőttkorára azonban elidegenedik a Birodalomtól annak rövidlátó, hataloméhes bürokratái miatt, ráadásul a Calodan lakóival is összeszűri a levet, akik neheztelni kezdenek a magisztrátusra beváltatlan ígéretei miatt. Egyedül Thrawn veszi észre, hogy valami nagyobb hajtóerő mozgatja Elsbeth-et, az első beszélgetésük a Corvuson egyértelműen ott van az évad dinamikusabb pillanatai között.
Ezt a három epizódot átjárja egy vigasztalanul sötét hangulat, hiszen tanúi lehetünk, ahogy Elsbeth-et felemészti a bosszúvágy, miközben minden olyan lehetőséget visszautasít, ami más irányokba terelhetné a sorsát. Emellett üdvözlendő volt a Star Wars világának különböző szegleteiből ismert arcokat látni, mint a már említett Grievoust, Thrawnt vagy éppen Gilad Pellaeon tábornokot. Ami mégis inkább negatív szájízt hagyhat a nézőkben, az az epizódok rövidsége. Noha tisztán kirajzolódik Morgan fejlődése, az szinte egyik pillanatról a másikra megy végbe (a három rész három különböző érában játszódik, a klónháborútól a Birodalmon át egészen az Új Köztársaságig), emiatt nehéz volt bármilyen érzelmi kapcsolódást találni. Vagy talán be kell látni, hogy ez a karakter nem feltétlenül igényelt annál részletesebb eredettörténetet, mint ami a korábbiakban kiderült róla.
Barriss története ezzel szemben egy fokkal érdekesebb, és a címnek megfelelően valóban végig a birodalmi rezsim adja az események hátterét. Az ex Jedi-lovag a 66-os parancsot követően elsők között lép be az Inkvizítorok Rendjébe, és bár a program korai éveibe több mű is betekintést engedett már (Charles Soule Darth Vader-képregényeitől kezdve a tavalyi Inkvizítor-regényig), határozottan izgalmas volt ebben a médiumban is belelátni az Inkvizítorok működésébe a kezdetek kezdetén. Itt Barriss egyfajta sötét tükörképe lesz az Obi-Wan Kenobi sorozatból is ismert Negyedik Nővér, Lyn Rakish, aki látszólag elvakult fanatizmussal és hidegvérrel teljesít bármilyen parancsot. Ezzel szemben Barriss, habár elvesztette hitét az egykori rendszerben, kénytelen megkérdőjelezni az aktuális hatalmat is, miután első kézből szembesül annak könyörtelenségével.
Morgan történetéhez hasonlóan ezekre az epizódokra is a játékidő nyomta rá a bélyegét, hiszen újfent izgalmas ötleteknek és dilemmáknak lehettünk tanúi, elkapkodott kivitelezéssel. Nem azt állítom, hogy órás epizódokat kellett volna Barriss történetének szentelni, de erősebb hatást válthatott volna ki, ha nem tíz perc leforgása alatt kerül sor sorsfordító eseményekre. Kicsit több kontextussal bizonyára jobban működött volna Barriss és Lyn dinamikája, de nagyobb súlyt adhatott volna Barriss döntéseinek az is, ha többet látunk abból, hogy miken kellett keresztülmennie a Sötét oldal szolgálatában, milyen potenciális szörnyűségeket kellett végrehajtania. A zárórész viszont kellemes meglepetést hozott a keményvonalas rajongóknak, és a vártnál nyitottabb befejezés sem okozott csalódást.
A sorozat vizuálisan lenyűgöző, hűen megidézi a Star Wars univerzum ikonikus látványvilágát és hangulatát. Az animáció talán még sosem volt ennyire gyönyörű és részletgazdag, legyen szó a háttértextúrákról, a karakterdizájnokról vagy nemes egyszerűen arról, ahogyan egy fénykard pengéje megvillan a különböző felületeken. Az akciójelenetek gyorsak és lendületesek, a fénykard párbajok pedig különösen gyönyörködtetik a szemet.
A Jedihistóriákhoz hasonlóan a Birodalmi históriák is szórakoztató csemege a régi rajongók számára, akik vevők minden apró adalékra, és szívesen elmélyednek erre a szűk másfél órára kedvenc univerzumukban. Ha valaki nem követi kitüntetett figyelemmel a Star Wars televíziós - különösen animációs - produkcióit, vagy csak elvétve látott epizódokat A klónok háborújából, talán kevesebb aspektusát tudja majd értékelni ezeknek a rövid, ugyanakkor kompakt egészet alkotó szösszeneteknek. A Históriák alapkoncepciója továbbra is nagyszerű, a formán azonban lenne mit csiszolni, például kibővíteni az epizód hosszokat a rendezettebb történetmeséléshez. Mindezek ellenére dicséretet érdemel a Lucasfilm animációs csapata, akik továbbra is képesek olyan minőséget szállítani, hogy a hullámzó színvonalú élőszereplős tartalmak ellenére nehéz nem izgatottan várni egy új animációs Star Wars-projektet. Ha a Disney kicsit kilépne a komfortzónájából Az akolitus után, akár egy érettebb hangvételű Köztársaság Fénykora animációs sorozat is terítékre kerülhetne.
Hallgass meg egy másik véleményt is:
