A valós eseményeken alapuló "oknyomozós" filmek rendre hiánypótló alkotások. Kevesen képesek érdekesen ábrázolni a zömmel adatokkal teli, száraz témákat, de égető szükség van a Sötét vizekenhez hasonló művekre, a mozgókép intézménye ugyanis egy remek katalizátor arra, hogy felnyissa sokak szemét, sőt életeket változtasson meg.

Rob Bilott (Mark Ruffalo) vállalati jogász, aki multi cégeket véd. Egy nap felkeresi egy farmer a szülővárosából, mondván a DuPont vegyipari vállalat szennyezi az ivóvizet, amivel mérgezi az állatokat, sőt az embereket is. Rob kezdeti szkeptikussága után kénytelen szembesülni azzal, hogy a fenyegetés igenis valós és rengeteg eltitkolt információ vár arra, hogy napvilágot lásson.

A Sötét vizeken azt a bevett formulát követi, amit a zsáner többi képviselője. Láthattuk ezt újságírók szemszögéből a Spotlightban, egy kormányember küzdelmén keresztül a The Reportban, most pedig egy ügyvéd szélmalomharcába nyerünk betekintést. A hatás szerencsére nem marad el, már csak a témából adódóan sem. Todd Haynes rendező egy több mint tíz évig húzódó ügyet ölel fel, fokozatosan világítva rá a háttérben megbúvó problémákra. A néző akarva akaratlanul is azonosul a főhőssel, aki minden erejével azon van, hogy segítsen a kisembernek a nagyvállalat ellen. Ez a konfliktus elcsépeltnek is hathatna, de a direktor nem akarja démonizálni a multikat, ellenben az igazság érdekében kíméletlenül kimondja a tényeket. Bilott a munkába temetkezik, s ez kihat az életére. Nem jut idő a családjára, a kollégái egyre inkább elfordulnak tőle, egészsége is megromlik, ám céltudatossága mit sem veszít erejéből. Az efféle drámához kicsit sekélyesen nyúl Haynes, néha előveszi, míg máskor nem foglalkozik vele. Természetesen az összképhez elengedhetetlen, de az élményhez túl sokat nem tesz hozzá.

A Sötét vizeken egyértelműen akkor van leginkább elemében, amikor szembesít. Remek dialógusokat hallunk és Bilott-tal egyetemben szörnyű a felismerés számunkra is, hogy mik folytak, illetve sajnos folynak a színfalak mögött. Az egy dolog, hogy egy cég folyamatosan mérgezi az élővilágot és a profit érdekében bármit megtesz, az egészen döbbenetes mégis az, ahogy ránk emberekre szimpla számadatként, statisztikaként tekintenek. Nem új keletű információ, de akárhányszor találkozunk vele, elkeserítő a felismerés. Persze örvendetes és biztató, hogy amíg vannak olyan emberek, mint Bilott, addig nincs minden veszve, de az elért eredményeket, kifizetett kártérítéseket kvázi meg sem érzi egy ekkora vállalat. A film végén kiírt 600 millió dolláros adat egy óriási bravúr, de ha megnézzük, hogy a DuPont éves bevétele, csak Amerikában közel négy milliárd dollár, az azért hagy némi keserű szájízt maga után.

A Sötét vizeken fontos, aktuális és erőteljes film, amit kár lenne kihagyni. Lassan hömpölygő, fájdalmasan őszinte látlelet, egy csúcsformában lévő Mark Ruffalóval. Teljes mértékben átélhető az itt látható elkeseredett küzdelem, ahol az idő nem a mi pártunkat fogja. Ez a bizonyos idő kicsit rányomja bélyegét a végeredményre, Haynes legalább két helyen lezárhatná művét, illetve bő negyed órát vághatott volna belőle. A megtekintéstől azonban ez ne riasszon el senkit, mert újfent bizonyságot nyert, hogy a kitartás igazságérzettel párosulva fel tudja bolygatni az igazságtalanság sötét vizeit.