A nemzetközi terrorizmus születését egyértelműen 9/11-hez köti a legtöbb ember. A World Trade Center tragédiája mindent megváltoztatott, az emberek szívébe rettegés költözött, ez ellen pedig tenni kellett. Számos film készült már a terror elleni harcról, a The Report azonban egy kicsit más köntösbe bújtatja a témát.
Daniel Jones (Adam Driver) az Amerikai Szenátus alkalmazottja. Legújabb feladata, hogy kiderítse, a CIA miért semmisített meg bizonyítékokat a terroristák kihallgatásairól. Jones rájön, hogy szeretett kormánya messze nem olyan tiszta és feddhetetlen, mint ahogy gondolta.
Scott Z. Burns rendező nem fecsérli az időt felvezetéssel, rögtön a lovak közé csap. Az első negyed óra kissé kaotikus, iszonyatosan sok dolog történik, s úgy éreztem mintha egy rövidfilmet néznék, ami gyorsan össze akarja foglalni a téma főbb pontjait. A tempó brutális, rengeteg az információ, de szépen lassan felvesszük a cselekmény ritmusát és minden összeáll. Burns frappáns módon két szegmensre osztotta művét. Az első órában magára a nyomozásra, az elhallgatott információk felderítésére fókuszál, míg a másodikban az ügy következményeit, Jones felelősségét és küzdelmét mutatja be a felsőbb szervekkel. Ez előbbi egyértelműen a feszültebb, izgalmasabb, thrilleresebb rész, ugyanakkor a történet későbbi periódusai sem unalmasak. A The Report legnagyobb erénye a témája, s az ebből fakadó morális vesszőfutás. Néhány percenként hallunk olyan dialógusokat, illetve látunk olyan szituációkat, melyek lévén akaratlanul is kinyílik a bicska a zsebünkben. Mindezt úgy érve el, hogy aprólékosan és precízen körbejár egy témát, intelligens érveléssel rávilágítva egy módszer gyengeségeire.
Meghökkentő például az a jelenet, amikor a CIA fejeseit prezentációval győzködik az új, pszichológiailag megalapozott kihallgatási technikákról, de végtére is csak különféle kínzásokat adnak el "befogadhatóbb" névvel. Szintén pazar húzás, ahogy Burns bemutatja az FBI által használt hatásos eljárást, mellyel kulcsfontosságú információkra tettek szert, miközben a CIA egy helyben topog a jóval agresszívabb, s nem mellesleg törvénytelen stratégiával. Ne legyenek illúzióink, régóta tudva lévő, hogy nyugaton sem teasüteménnyel és borozgatással szereznek információkat, s a terroristák nem is érdemelnek jobb bánásmódot ugye? Nos, ez nem ilyen egyszerű, a The Report pedig erre szépen kitér. Nem szánalmat akar ébreszteni, szimplán feltárja, hogy mekkora különbség van a hatékony munka és az öncélú embertelenség közt. Nem mindegy, hogy egy valós fenyegetést akarunk-e meggátolni, vagy minden szembejövő arabot megkínzunk anélkül, hogy utánajártunk volna, mi is a szerepe ebben a pokoli játszmában. A pláne az egészben nem is a tortúra, hanem hogy mindez semmilyen eredményre nem vezetett. Holott a cél mindkét módszernél a nemzet biztonságának garantálása és minél több élet megmentése. Amerika a képmutatás melegágya, s ezt jelen esetben első kézből láthatjuk. Ők nem tárgyalnak terroristákkal, náluk nincs kínzás, ők különbek mindenkinél. Más kérdés, hogy ahhoz is kell gerinc, hogy elismerjük, ha hibáztunk, illetve próbáljunk szembenézni az igazsággal. Ebben rejlik az igazi nagyság.
Adam Driver idén két olyan műben is főszerepet játszott, amit viszont fogunk látni az év végi toplistákon. Azon se nagyon lepődjünk meg, ha végül Oscar-díjat zsebel be, s bár itt is remek, díjesőre a Házassági történetben nyújtott alakítása miatt számíthat.
A The Report 2019 egyik legfontosabb filmje. Aktuális, erőteljes, fajsúlyos politikai thriller, mely vitatémát szolgáltat és gondolkodóba ejt. Helyenként kissé hatásvadász, illetve szájbarágós, de a téma mondhatni megköveteli ezt a fajta elbeszélésmódot. Részletesen körbejár egy esetet, aminek nemcsak politikai, de társadalmi vonzata is van, és ami a legfontosabb, tanulni lehet belőle. Manapság pedig égető szükségünk van az efféle alkotásokra.
