A 2022-es év eleji horrorfilmfelhozatalból a Sikoly után a Stúdió 666 volt a legvárósabb projekt a részemről. A legendás együttes, a Foo Fighters egész estés horrorvígjátéka pont annak a bűnös élvezetnek ígérkezett a trailerek alapján, mint amiből már nagy hiány volt az elmúlt években - elvégre ki ne várna egy olyan horrort, amiben egy zenekar tagjai saját magukat alakítják?! A februári nemzetközi premier után alig másfél hónappal azonban Taylor Hawkins, a zenekar dobosa váratlanul elhalálozott, ami így a márciusban esedékes kritikát is elodázta egészen mostanáig.

Sajnos nem lehet a Stúdió 666-ról úgy írni és beszélni, hogy ne merülne fel az ominózus tragédia, és tekintve, hogy a film sem bánik kesztyűs kézzel a bandatagokkal, ezek után mindig is egyfajta keserédes aura fogja körbejárni a projektet. Ami már csak azért is sajnálatos, mert nagyon látszódik rajta, hogy ez Dave Grohlék igazi szerelemprojektje volt.

A Foo Fighters frontembere, Grohl a '90-es években a Nirvana dobosaként már átélt egy hasonló tragédiát Kurt Cobain halálával, ám a Stúdió 666 forgatásakor nyilván nem azzal számoltak, hogy hamarosan valóban megfogyatkozik a banda létszáma. Ennek megfelelően nem kímélték egymást, miközben önmaguk egy-egy túltolt paródiáját alakították.

A Stúdió 666 egy kreatív válságba csöppenő Foo Fighterst mutat be. Az ihlethiány leginkább Grohlt sújtja, aki nem képes megújulni a zenekar soron következő 10. albumára, és minden egyes új ötletről kiderül, hogy azt már a korábbi albumok egyikében sikeresen megkomponálta. A sors azonban kegyes lesz az együtteshez, mivel lehetőségük adódik beköltözni az Encino kúriába, amely épület igazi múzsaként hat Grohlra - azonban a többieknek már az elejétől fogva bűzlik az egész.

Ahogy arra a néző egy elátkozott kúriától számítana, annak rendje és módja szerint kezdenek megsokasodni a gyanús jelek, ami végül a frontember teljes jellembeli átváltozásában csúcsosodik ki. Onnantól pedig már a trailerek is elég sok mindent elárultak, mi is történik a bandatagokkal, úgyhogy ezeket nem is részletezném tovább.

Érdemes szem előtt tartani, hogy ez elsősorban egy Foo Fighters-projekt, még pontosabban egy kreatív gerillamarketing a valódi 10. album megjelenése előtt, és csak másodsorban érvényesülnek a horror műfaji sajátosságai. Mivel azonban a világon több a horror rajongó, mint a Foo Fighters követő, így gyaníthatóan sokan úgy ültek le a film elé, hogy vajmi keveset, netán semmit sem tudtak Dave Grohlékról. Ebből kifolyólag gyaníthatóan sokan élhették meg csalódásként a Stúdió 666-ot, mivel a bandára jellemző stílusban és humorral idézték meg a horrort.

A teljes filmélményhez a Foo Fighters ismeretén túl az sem árt, ha a rocktörténelemben is jártasak vagyunk, hiszen egészen sok kikacsintást és kiszólást kapunk. Tekintve azonban, hogy mennyire szerteágazó az amerikai rocktörténelem, ezért hazai néző legyen a talpán, aki minden egyes referenciát felismer és értékel.

Ha lehámozzuk a Foo Fighters adta rétegeket a Stúdió 666-ról, egy egyszerű tucatfilmet kapunk. Emberek a dicsőség, a hírnév reményében befáradnak egy elátkozott épületbe, ahol egyiküket megszállja egy gonosz szellem, majd következik az elkerülhetetlen leszámolás. A Stúdió 666 a már jól ismert formulán nem akar változtatni, helyette a saját szellemiségével, humorával, no meg a bandatagok jellemének kiforgatásával akarja feltölteni a hézagokat. Ez utóbbiban Grohl kíméletlenül bánt a filmbeli önmagával, hiszen pont egy vele teljesen ellentétes figurát láthatunk a filmvásznon, aki számára a cél elérése szentesít minden eszközt. Aki pedig volt valaha is Foo Fighters koncerten, vagy csak szimplán követi a banda életútját, az jól tudja, hogy Grohl alázata és tiszteletmutatása példaértékű.

Kérdés azonban, hogy ilyen háttérinfók nélkül is lehet-e élvezni egy olyan filmet, mely narratívájában semmi újat és váratlant nem tud villantani. Ezt viszont nem nekem kell megválaszolni, hiszen a Foo Fighterst a tinédzser éveim óta követem (igaz nem olyan közelről), úgyhogy ha nem is jött át az összes utalás és bennfentes poén, azért zömében értékelni tudtam a jeleneteket. Az viszont biztos, hogy a Stúdió 666-ra hosszú árnyékot fog vetni Taylor Hawkins halála. Ez lesz a film időtálló öröksége, ami egy horrorvígjáték esetében egy egészen bizarr filmélményt idéz elő.