A Spierig tesók az Időhurokkal és a Daybreakersszel bizonyították, hogy nem rossz rendezők, tavaly azonban becsúszott az újraélesztett Fűrész, ami egy izzadtságszagú és pocsék folytatás lett. Most újfent a horror zsánerhez nyúltak és reméltem, hogy ezúttal kicsit nagyobb műgonddal.
Sarah Winchester (Helen Mirren) az 1800-as évek végén azzal vált híressé, hogy korának egyik leggazdagabb asszonya volt. Az ő birtokában volt a hatalmas Winchester kúria, ahol az a hiedelem járta, hogy a ház átkozott és eltévedt lelkek lakják. A szellem járta ház zsánerben nagyon nehéz újat mutatni, noha a téma kiapadhatatlan, kevés a friss alkotás. Ellenben a stílus és a kivitelezés sokat dobhat az élményen, ezt többek közt James Wan járatta csúcsra a Démonok közöttben.
A sztori jelen esetben is igaz történeten alapul, de ez manapság minden, csak nem garancia a sikerre. A film főhőse nem az asszony, hanem az ő elmeállapotát vizsgáló orvos, Eric Price (Jason Clarke), aki maga sem szent. A múlt démonaival küszködik és gyógyszerfüggőségben szenved. Spierigék nem igazán szórakoznak, rögtön belecsapnak a dolgok közé, magyarázattal csak jóval később szolgálnak, ezzel pedig nincs is semmi gond. A szellemek háza nem árul zsákbamacskát, azt adja, amit a magyar cím sejtet. Egy hatalmas komplexumot, ami tele van szellemekkel. Végigjárja a bevett sablonokat, az árnyak motivációját, a főhős kálváriáját. Próbálkoznak tisztességgel, kisebb nagyobb csavarokkal, folyamatos feszültségkeltéssel és hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikertelenül, ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy a Szellemek házában semmi eredetiség nincs. A cselekmény pörög, de érdektelen, súlytalan, csak egy újabb szellemes sztori, amit millió alkalommal láttunk már. Igyekszik nagyon ijesztő lenni, minden második-harmadik jelenetben ránk hozzák a frászt, ami eredményez néhány kifejezetten parás pillanatot, egy idő után azonban már nem üti meg az ingerküszöbünket a folyamatosan felugró árny, kinyíló ajtó vagy leeső tárgy.
Aki ismeri Winchesterék történetét, tudni fogja mi igaz, mi nem, mindenesetre a történelmi hitelességből vajmi keveset látunk. A főhős függősége, az idős asszony megszállottsága is jóval nagyobb teret kaphatott volna, ami egy komor pszichológiai horrort eredményezhetett volna, de inkább megmaradtak a folyamatos jumpscare-ek mellett.
A Szellemek háza egyszerű stílusgyakorlat, ami nem szolgál semmi extrával, de a hibák ellenére sem vagyok csalódott, noha ebben nagy szerepe van annak, hogy semmiféle elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban. A kitűzött célt teljesítette, néhányszor sikerült megijesztenie és a kosztümös horrorok rajongói is kedvükre csemegézhetnek. Kár, hogy a közhelyesség és a millió jumpscare mellett sokra másra nem futotta.