Hatalmas rajongója vagyok a filmklasszikusoknak, ám rendre belefutok olyan darabokba, melyeknek habár a filmtörténetben betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlen, a mai technikai sztenderdekhez képest is eljárt felettük az idő, hovatovább, néhányan talán azt mondanánk: élvezhetetlenné tette őket a kor. Nem kell persze ilyen szélsőségeket állítani, az viszont tény, hogy az idő az emlékeket igen, magukat a filmeket nem feltétlen szépíti meg. Huszonhat évvel a premier után a legendás James Cameron úgy döntött, hogy a Titanic után elkészíti a '90-es évek talán legnagyobb akciófilmjének a 3D-s felújítását. A Terminátor 2. - Az ítélet napja pedig 2017-ben újra bebizonyította, hogy nem csak a műfaj, de a filmművészet valaha készült egyik legtökéletesebb alkotása.
Mielőtt a lényegre térnék, ejtenék pár szót a díszbemutatón levetített húsz perces exkluzív interjúról, ami a Berlini Filmfesztiválon készült, és természetesen a rendező, James Cameron volt az alanya. A háromszoros Oscar-díjas szakember többek között szót ejtett a filmet körülvevő kultuszról, annak a filmkészítésre kifejtett hatásairól, arról, hogy az elkövetkezendő kétszázötven évben Avatar filmeket fog készíteni, és természetesen magáról a film 4K-s alapú konverziós munkálatairól. Számomra kissé furcsa, hogy Cameron milyen rajongással van a 3D-s technológia iránt, azonban ő maga is megemlítette, amiért elsődlegesen fontos, hogy ez az örökérvényű klasszikus kapott egy ráncfelvarrást: az újabb generációnak is meg kell tapasztalnia ezt a filmet a nagyvásznon. Lehet, furcsának hathat, azonban én rég vártam olyan gyermeki izgatottsággal mozizást, mint most a T2 vetítését, hiába láttam már legalább tízszer Schwarzenegger legnagyobb alakítását. Kijelenthetem: ez az alkotás nem öregszik, hanem nemesedik.
Magam is azt a véleményt osztom, miszerint a 3D technika filmélményhez még nem tett hozzá, és a T2 2017-es kiadása sem változtat ezen, ám itt sokkal többről van szó, mint egy sima konverziós munkáról. A filmet képkockáról-képkockára alkották-, vagy fogalmazhatunk úgy is: fényezték újra, melyekre egyesével maga Cameron bólintott rá. A térmélységbeli munkálatok meglepően sokszor megmutatkoznak, konkrétan még a mostani percig fáj az orrom Linda Hamilton odasózásától. Az elképesztő minőségi újraszínezésnek, a fényekkel való játszadozásnak és úgy kompletten a képminőséget illető utómunkának köszönhetően a Terminátor 2 kis túlzással úgy festett, mintha frissen jött volna ki az Álomgyár kapui mögül. Az éjszakai jelenetek végre valahára tökéletesen kivehetőek, a gyógyintézet kékes, hideg színvilága sokkal hangsúlyosabb, Schwarzi vörösen izzó kiberszeme pedig kifejezetten… menő. Ami pedig talán még fontosabb, a film kevés, indokoltan használt speciális effektjeihez nem nyúltak a Lightstorm stúdió emberei, aminek hála a T2 pontosan ugyanaz a film maradt, ami mindig is volt, csak kapott mellé egy definitív kiadást.
Szóval a technikai ráncfelvarrás kifogásolhatatlan minőségűre sikeredett, ami azért nem annyira magától értetődő a mai világban, ám mégsem emiatt mondom azt, hogy irány azonnal a moziba. Kaptam már meg a komment szekcióban, hogy ha olyan jókat írok XY filmről, akkor mégis miért "csak" 90%-ot adok rá. Amiért az elvem, hogy egy jó film nem 80%-nál kezdődik, az pontosan a Terminátor 2 féle alkotások miatt született meg. Vannak fantasztikus alkotások, olyanok, melyek szinte rögvest garantálják, hogy évekkel később klasszikusként beszélünk majd róluk. Viszont itt van a T2, ami sci-fi akciófilm létére, nem hogy vállalható produkció a mai elvárások terhe alatt, de mind a mai napig odacsap egy bődületes méretűt szinte minden műfajtársának. A - nem túlzás - zseniálisan megkoreografált akciójelenetek mellett tökéletes egyensúlyban van jelen a humor, a jövő ijesztően pontos megjövendölése, a piszkosul erős karakterek kémiája, Schwarzi "Schwarzisága", Brad Fiedel elnyűhetetlen zenéi és egy olyan páratlanul megírt forgatókönyv, ami értelmet ad minden egyes jelenetnek, így nincs olyan érzése a nézőnek, hogy itt pusztán szórakozásból robbantanak fel egy teljes gyárkomplexumot. És hát a fenébe is, ez a tökös akció sci-fi még könnyeket is képe csalni az ember szemébe, ez pedig komolyan csodaszámba megy ebben a műfajban.
Engem nagyon nehéz lekötni a zúzós akciózással, James Cameron ezzel a remekművel viszont egy olyan élményt adott nekem fiatal srácként, és most, 2017-ben is, amit egy életre magammal viszek. A kiváló felújításnak köszönhetően olyan minőségben, és végül is egyel több dimenzióban csodálhatjuk meg a '90-es évek ikonikus darabját, amire eddig még nem volt lehetőség. Az pedig nagyon, de nagyon sokatmondó, hogy idén már több tucat vetítést megjártam, de csak egyetlen film részesült tapsviharban a közönség által: ez pedig nem más, mint a Terminátor 2. - Az ítélet napja.