Mi vár minket a halál után? Lesz-e következménye annak, hogy miképp éltünk? Milyen értékrend szerint lesznek elbírálva tetteink? Milyen hely a túlvilág? A pokolban a végtelenségig szívni fogok? A menyországban kellemesen hideg a sör minden kortya? Ezekre a kérdésekre ad pofonegyszerű választ a The Good Place című sorozat: egy jól megtervezett pontozási rendszer alapján életed összes tette plusz, avagy mínusz pontokat adnak hozzá személyes morális statisztikádhoz, aminek összszáma alapján eldől, hogy a Jó helyre, vagy a Rossz helyre kerülsz-e.

A széria számos meglepetése és érdekes aspektusa miatt a szűkre szabott szinopszis után is rébuszokban fogok majd beszélni arról, miért is bámulatos, vicces, okos és szörnyen megható sorozat a The Good Place. Aki kíváncsi egy spoileres elemzésre, az ide kattintva elmerülhet egy kivesézősebb cikkben. Szóval, ahogy történetünk indul: a fenti bejegyzésben említett információkkal szembesül Elanor, a sorozat egyik főszereplője rögtön az első epizód első percében, amikor kénytelen konstatálnia, hogy elhunyt, viszont a Jó helyre került, hiszen igen erkölcsös élete volt. A Jó hely szomszédságokra van osztva, a saját kerületében megismeri lelki társát, Chidit és a többi szomszédját. Elanor viszont nem merülhet el nyugodtan a túlvilági élet örömeiben, hiszen tisztában van vele, hogy egy hiba folytán került ide, mivel a jólelkűség teljes ellentéte volt jellemző arra az életre, ami hozzá kötődik.

A The Good Place a szokásos sitcom narratívájával működik: mindegyik epizódban egy épp felvetődött probléma megoldására törekednek főszereplőink, illetve egy, vagy két szálon játszódó 20 perces részekre van darabolva az évad. A show atyja, Michael Schur olyan sorozatokhoz köthető íróként, mint A hivatal és a Városfejlesztési osztály, ilyen ikonikus vígjátékszériák után nem is csoda, hogy pont ő az, aki új szintre emelte az egész zsánert. A The Good Place nem csak megőrizte a sitcomokra jellemző fergeteges humort, feszes tempót és kedélyes hangulatot, de olyan mély témákba is elmélyedt, mint a vallás, filozófia, teológia, erkölcstan, és mindezeket oly közérthetően és lebilincselően tálalja, hogy... most mondjam ki, hogy valami egészen maradandó született?

Elanor lelki társa, Chidi filozófiaprofesszor volt halála előtt, és miután Elanor kitálal neki, elkezdi a lányt etikára oktatni, hogy nagy filozófusaink mit gondoltak réges-régen az erkölcsről, hogy ezáltal megértesse Elanorral, hogyan válhat jó emberré (aminek hála talán nem bukik le, és nem kerül a Rossz helyre, ahol örök szenvedés várja). Eme oktatás által kap a néző is tanulságos eseteket morális dilemmákról, amikkel hőseink epizódról epizódra szembesülhetnek, és lehet részese annak a sok morfondírozásnak, mit is jelent jó embernek tenni. A négy évad alatt, amikor már úgy tűnik, hogy felvettük a sorozat ritmusát, és kezd egy jól megszokott struktúrára épülni minden epizód, a készítők átforgatják az egész felállást, és csak levegőért kapkodunk, mire újra megszokjuk a feje tetejére állt helyzetet. A témákra is évadról évadra rádob egy új réteget, haladunk az egyszerűbb morális dilemmákból a komplexek felé, végül pedig olyan egzisztencialista felvetések is középpontba kerülnek, amikre leginkább egy létkérdésekkel foglalkozó dráma esetén számítanánk.

De mindez úgyse lenne működőképes, ha a színészeink nem vinnék el a hátukon a fentebb említett szituációkat. Kristen Bell a tőle megszokott rutinjával hozza az önző, tettre kész, suttyó lányt. Mellette a kevésbé ismert arcok is tökéletesen helyt állnak, mint William Jackson Harper az izgulós, döntésképtelen etikaprofesszor, Jameela Jamil feltűnési mániás gazdag celeb és Manny Jacinto a rendkívül buta, de jó szándékú figura szerepében. Ted Danson még rajtuk is túltesz, aki megállás nélkül sziporkázik a szezonok alatt, mint a Jó hely egy építésze, akinek az alapjáraton természetellenesen nyájas megjelenése, barátságos hangszíne, tökéletesen belőtt frizurája miatt kapásból el tudtam hinni, hogy nem is egy emberi lény.

Megnevettet, jó hangulatot varázsol, minden epizódjában szórakoztató, pont ahogy egy jó sitcom teszi. De emellett okos, mély, elgondolkodtató, erkölcsi dilemmák és létkérdések közé csap, és tálalja ezeket mindenki számára fogyaszthatóan. A záróepizód pedig olyan gyönyörűen tett pontot ennek a nagy utazásnak a végére, ami még belőlem is előcsalt néhány könnycseppet a meghatódottság miatt. A The Good Place mosolyt csal az arcunkra, de emellett egyaránt hat az érzelmeinkre és az intellektusunkra. Csodálatos élmény ez a sorozat, amit csakis ajánlani tudok.