Mi lett veled, David Ayer? A Kiképzés írója egyértelműen a zsarufilmjeivel vált híressé, majd 2012-ben el is készítette a műfaj egyik legjobbját Az utolsó műszak képében. Utána kikacsintott a második világháborúba a korrekt Haraggal (a kettő közti Szabotázs maximum szódával elment), majd jött a lejtmenet. Hiába lett sikeres a Suicide Squad és a Netflix berkein belül készült Bright, a színvonaluk finoman szólva sem verdeste az eget. A The Tax Collectorral Ayer visszatérhetett a gyökereihez, csak az a kérdés, minek?
Los Angeles bandákkal keresztezett negyedeiben járunk, David (Bobby Soto) és Creeper (Shia LaBeouf) pedig az egyik ilyen szervezet pénzbehajtói. Sokáig semmi probléma nincs, ám amikor feltűnik a színen egy új gengszter, a dolgok váratlan és véres fordulatot vesznek.
A rendező előszeretettel mutatja be műveiben a rendőrök munkáját, az utcai bandákat, mindezt Los Angeles keményebb negyedeibe helyezve. Az efféle környezetben érzi legjobban magát és itt is tud leginkább kibontakozni. Ehhez képest a The Tax Collector úgy néz ki, mintha egy tizenéves, arcoskodni vágyó wannabe bűnöző hozta volna tető alá, aki egyszer fogott a kezében egy pisztolyt.
Az első harmad akár Az utolsó műszak inverze is lehetne, azaz nem a rend őreit látjuk bevetés közben, hanem a behajtókat. Házról-házra járunk, közben a kocsiban zajló beszélgetések közt ismerjük meg a karaktereket. Ez a koncepció kiválóan működött a fent említett alkotásban, de jelen esetben sajnos nincs így. A dialógusok üres fecsegések, mindezt telepakolva iszonyú ciki utcai szlenggel. Erre rátesz egy lapáttal, hogy a két főhős közti kémia szemernyit sem működik, jellemük felszínes és jellegtelen. David a családos, higgadtabb vezéralkat, aki mégis apja árnyékában él, míg Creeper a verőlegény. Ő maga az ördög, sokan rettegnek tőle, de, hogy miért, arról fogalmunk sincs. Az egész film során csak játssza az eszét, fenyegetőzik, sértődött kisgyerekként köpköd vagy tör össze dolgokat. Ettől lenne valaki félelmetes? Inkább csak egy nagyszájú, "mindenkibe beleállok" mentalitású kisfiúnak tűnik, aki addig ficánkol, amíg nem kap egy emberes pofont (Shia LaBeouf paródiába illően keménynek hiszi magát a káposztafüleivel). David szálába próbáltak némi drámát erőltetni, de ezen a téren is megbukik a film. Következetlen döntések, túldramatizált műbalhék váltogatják egymást és jóval több van ezekből, mint ami indokolt lenne.
Egyedül az akciók menthetnék az összképet, de mindössze kettőt, jóindulattal maximum hármat látunk belőlük. Ayer legalább ilyenkor hozta a rá jellemző naturalista erőszakot, akad néhány fincsi jelenet, kár, hogy túl nagy funkcióval nem bírnak. A zárás megadná a feloldozást, behoz egy csavart a képbe, de a csendes fejcsóváláson kívül másra már nem futotta tőlem.
Vannak olyan rendezők, akik igen hektikus pályafutással rendelkeznek, Ayer azonban kezd csúnyán elhasalni. A The Tax Collector egy tessék-lássék akció-thriller, ami annyira keménynek akarja mutatni magát, hogy ahhoz képest Dominic Toretto és csapata óvodás játszókörnek tűnik. Alaposabb drámával, jobban megírt karakterekkel ez lehetett volna a már említett inverze Az utolsó műszaknak, így azonban csak egy teljesen üres film, amit nagyon hamar elnyel a süllyesztő.
