George Clooney rendezői pályája ígéretesen indult. Az Egy veszedelmes elme vallomásai, a Jó estét, jó szerencsét, illetve A hatalom árnyékában is szuper alkotások lettek, aztán érkezett a megosztó Kecskebűvölők, a teljesen félrement Suburbicon, végül a maximum korrektnek nevezhető Az éjféli égbolt. Most egy ígéretesnek tűnő coming of age történettel rukkolt elő a The Tender Bar képében (ami itthon Iskola a pult mentén címmel fut), de a végeredménnyel sajnos nem lehetünk maradéktalanul elégedettek.
Történetünk a 70-es években indul, a fiatal JR (Tye Sheridan) édesanyjával a nagypapához költözik, mivel nincs pénzük fenntartani az albérletet. A kisfiúnak remek agya van, sokat olvas és író szeretne lenni. Charlie bácsikájának (Ben Affleck) van egy bárja és JR sokat időzik itt, szívesen hallgatja a helyi szesztestvérek életbölcsességeit. De vajon mire lesz ez elég a nagyvilágban?
A film J. R. Moehringer memoárján alapul, tehát igaz történetről van szó. A sztori adott, az alapfelütés egyáltalán nem rossz, ebből az alapanyagból egy kifejezetten autentikus felnövéstörténetet ki lehet hozni. Azt nem mondom, hogy ez semmilyen formában nem sikerült, de a helyzet korántsem olyan fényes. Nem tudom, hogy Moehringer műve is hasonló stílusban mesél-e, de ha nem, akkor a legnagyobb hibák Clooney nyakába varrhatók. Gondolok itt arra, hogy az elbeszélői stílus gyakran fókuszát veszti és csak tengődik térben és időben.
Egyszer a múltban találjuk magunkat, másszor a jelenben, de mintha maga Clooney sem lenne tisztában azzal, hogy mit miért csinál. Rengeteg témába belekóstol, de különösebben semmit nem bont ki. Látjuk a szárnyait bontogató JR-t, ahogy felnő, felveszik a Yale-re, egy olyan szerelmet üldöz, mely sosem teljesülhet be, közben apjával, aki kiskorában elhagyta is szeretne kapcsolatot létesíteni és még sorolhatnám. Valahogy céltalannak érződik az egész, a drámának nincs mélysége és nem alakul ki az érzelmi kötelék a szereplők felé.
Mi lenne a konklúzió? Ne végezzük úgy, mint a pultot támasztó iszákosok, akik az élet nagy szakértői, mégsem jutottak sehova? Lehet, de ebből is többet ki lehetett volna hozni. Egyedül Charlie bácsi az, akire lehet támaszkodni. A nagydumás csapos, aki mindent jobban tud, de nem tudunk rá haragudni, mert áldott jó szíve van. Ez pedig elmondható a filmről is. Rengeteg hibája van és nagyon nem találja a helyét, de valahogy árad belőle egy olyan szintű kedvesség, hogy valamiért mégis jól esik az ember lelkének. Épp ezért bosszantó, hogy nem hoztak ki belőle többet, mert fajsúlyosabb drámával és összetettebb cselekménnyel egy szuper darab lehetne a The Tender Bar.
A színészek hozzák, amit kell, Tye Sheridan még mindig ügyes, Christopher Lloydot bárhol jó látni, akit azonban ki kell emelni, az Ben Affleck. Talán a Holtodiglan óta nem volt ennyire jó, kis szerencsével még egy mellékszereplői Oscar jelölés is befigyelhet, nem is érdemtelenül.
A The Tender Bar frusztráló élmény is lehetne, mert ott motoszkál az emberben, hogy ebben az alapanyagban bizony több volt. A lágyszívűsége és ártalmatlansága miatt mégsem akarnám ízekre szedni, mert egy kedves és életigenlő darab. Kár, hogy Affleck alakításán kívül szinte semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna már jobb formában, így gyanítom, hogy hamar a feledés homályába fog merülni.
