Hirdetés

Thor: Ragnarök - Kritika

|

Három az asgardi igazság, avagy a Ragnarök következtében kő kövön nem marad... a rekeszizmainkból.

A Marvel Filmes Univerzumán belül a Thor-filmek mindig is lesajnált, mostohagyereknek számítottak (pedig nem is adoptálták), annak ellenére, hogy valójában igen is bátor vállalkozásnak számítottak. Elvégre Tony Stark két egotripje, de azért mégis lényegesen földhözragadtabb kalandja után 2011-ben jött Thor első - szintén egótól duzzadó - kalandja, skandináv mitológiával, jégóriásokkal, szivárványhíddal, ráadásul mindezt egy Shakespeare-drámába oltva. Kenneth Branagh filmje ennek ellenére viszont túlontúl színpadias, művi lett és Joss Whedon a Bosszúállókban ugyan néhány önironikus mondattal és gaggel lazított a főszereplőn, az ezt követő második kaland sem volt az igazi, hiába varázsolta Alan Taylor (Trónok harca) valamivel élettel telibbé Asgaardot. 4 éve (bizony, már olyan rég!), a Sötét Világ inkább volt Loki filmje, semmint a villámok istenéé, hiába érzett rá jobban Chris Hemsworth a szerepre. Egyszerűen Loki lényegesen érdekesebb, izgalmasabb karakter, mint hősiesebb testvére, emellett Tom Hiddleston is jobb színész ausztrál kollégájánál. Már-már az ember kezdett volna beletörődni, hogy Thor megmarad ilyen merevnek, de aztán jött az elmúlt évek legpimaszabb filmese (és ő csak innen a "szomszédból", Új-Zélandról) és végre megadta a villámok istenének a régóta megérdemelt méltóságát. Mindezt úgy, hogy elvette azt.

Hirdetés

Taika Waititi okkal szerzett népes rajongótábort magának két legutóbbi rendezésével, a Hétköznapi vámpírokkal és a Vademberek hajszájával. Mindkét esetben ügyesen játszott el a zsáner szabályaival és a nézői elvárásokkal, majd röhögött rajtuk egy nagyot, velünk együtt. A Thor: Ragnarök tökéletesen illeszkedik az életműbe: pofátlanul vagány, szemtelenül vicces, tele szívvel és lélekkel, ami az előző epizódokból nagyon hiányzott. Elsősorban Thorból. Hemsworthnek jól áll a szerep, ez kétségtelen, de elsősorban a kiállásában, nem a játékában. Míg Robert Downey Jr. már a kezdettől fogva eggyé olvadt Tony Starkkal azzal, hogy olyan laza, mint a rigalánc, és Chris Evans naiv hősét mind a változó kornak, mind a színésznek sikerült árnyalnia, addig Thor ugyanolyan dölyfös és ezzel együtt merev maradt.

A rendező azonban felismerte azt, hogy Hemsworthnek remek érzéke van a komédiázáshoz (még ha ezt eddig feledhető vígjátékokban is bizonyíthatta) és nem meghazudtolva magát - valamint a Marvel Filmes Univerzumának alaptónusát - Waititi nem kevés öniróniát adott hősének és vele együtt a filmjének is. A Ragnarök ugyanis egy két órás energiabomba, ahol sorra váltják egymást a jobbnál jobb verbális és vizuális poénok - feltéve ha vevőek vagyunk az efféle humorra - mindezt úgy, hogy a szériára jellemző shakespeare-i királydráma sem veszett kárba. Hovatovább a humoron túl is képes olykor meglepni minket a Ragnarök, amelyben a kissé becsapós marketing is közrejátszik.

Az önreflexivitás - amelyből van itt a Marvel Univerzumára éppúgy, mint a rendező saját műveire, vagy a Flash Gordonra - és a könnyedség viszont ezúttal a történet rovására ment. Noha Waititi eddig sem a sztorimesélésben volt erős, hanem a történeti elemek kiforgatásában, a címmel ellentétben ez inkább egy Planet Hulk, semmint egy Ragnarök feldolgozás, aminek elsősorban Cate Blanchett gonosza látta a kárát. Legalábbis a játékidejét tekintve, pedig a színésznő valósággal tobzódik a szerepében.

Ahogy mindenki más is, feltéve ha nem írják ki őket elég hamar: Hemsworth részről részre egyre inkább megtalálta a közös hangot figurával, de láthatóan ő is jobban érezte magát most a szerepben, hogy azt nem kellett végletekig komolyan vennie. Mark Ruffalo zöld behemótként és civilként is remek, mint mindig, ahogy Hiddleston is élvezettel tért vissza a mindig kiszámíthatatlan Lokiként (és most nem is telepszik rá a filmre), Jeff Goldblum pedig rég volt ennyire elbűvölően jó, ahogy az újonc Tessa Thompson is ragyogó, nem különben egy vicces CGI comic reliefként a rendező maga.

Azonban a korábbi Thor-filmeket hiába veri, a Marvel nagy átlagából nem sikerül kitörnie, vagyis amit a széria legtöbb mozijához hasonlóan elveszít a vámon - tehát a történet súlya, komplexitása és komolysága - azt megnyeri a réven a rengeteg önreflexivitással, váratlansággal, valamint látvánnyal, beleértve a sokszor a Star Warsszal vetekedő flórát és faunát. Vicces, szórakoztató és látványos, amely tónusában (és zenéjében) lényegesen közelebb áll A Galaxis Őrzői-filmekhez, min elődeihez. Ha ahhoz nem is elég, hogy bebocsátást nyerjen a szuperhősfilmek Valhallájába, de ahhoz bőven, hogy ne döntse romba sem hőse, sem pedig a széria nimbuszát.

A cikk szerzője a filmet az Egyesült Királyságban látta, ahol október 24-től vetítik a mozik. A Thor: Ragnarök magyarországi bemutatója november 1-jén esedékes!

Thor: Ragnarök

Kinek ajánljuk
  • Ha szeretted a Hétköznapi vámpírok és a Vademberek hajszája humorát!
  • Vagy ha A Galaxis Őrzőiért is odáig voltál!
  • Ha úgy érzed, ráfért már a hősre az, hogy lazítsanak rajta!
Kinek nem
  • Ha a cím alapján komolyabbra számítottál!
  • Amennyiben úgy véled Thornak nem kellene ennyire komolytalannak lennie!
  • Ha nem szereted, ha az előzetesek olykor (kicsit) átvernek!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.