A filmes apa-szerepek megsokszorozódtak az utóbbi időben. Az Életem fénye, az Előre, az Adam-projekt, az Apaság vagy Az apa Anthony Hopkins lehengerlő alakításával mind-mind az apalét kihívásait és érzelmi oldalát taglalta különböző koncepcióval és megközelítésből. Akad köztük komoly hangvételű dráma, de előszeretettel mesélnek minderről a fiatalabb korosztálynak is, melynek újdonsült tagja a Paramount+-on debütált Henry Joos-Ariel Schulman-rendezés, a Titkos főhadiszállás (Secret headquarters).
A történet főszereplője Charlie (Walker Scobell), aki a véletlennek köszönhetően szembesül a ténnyel, hogy az őt egyébként elhanyagoló apja, Jack (Owen Wilson) valójában az a szuperhős, akiért kicsi kora óta rajongott. Barátaival, Lizzie-vel (Abby James Witherspoon), Bergerrel (Keith L. Williams) és Mayával (Momona Tamada) éppen apjánál vannak (aki bevetésen lehet valahol), amikor rájönnek, hogy a ház alatt található a titkos főhadiszállása, ami tele van szuperfegyverekkel, majd belebotlanak egy misztikus gömbbe is, amit a fegyvergyártó Argon (Michael Peña) mindenképp meg akar szerezni, ugyanis Jack valójában ebből nyeri az erejét. A szálak természetesen gyorsan összeérnek, és megkezdődik a küzdelem a gömbbért, amit korántsem olyan könnyű megszerezni és megvédeni.
Ha vetünk egy pillantást a film plakátjára vagy a szinopszisára, valahol érthető, hogy elfog bennünket a félsz. Na, jött egy streaming film, amiben Owen Wilson Owen Wilsont játszik, és ehhez asszisztál néhány kölök, akik azt sem tudják, hogy mi fán terem a színészkedés. Az előítéleteket most azonban érdemes félretenni, ugyanis a Jerry Bruckheimer produceri felügyelete alatt készült Titkos főhadiszállás egy teljesen szerethető vígjáték, ami nem találja fel a spanyolviaszt, de egy Adam-projekt mellé simán odatehető.
Az alapszitu érdekes, a CGI többségével ellentétben a poénok általában működnek (Peña karakterének minden pillanata aranyat ér), a kisebbeknek lehet min izgulniuk, de a felnőttek sem maradnak útravaló nélkül, mert a film ugyanakkor nem hátrál meg olyan témák - persze műfajba illeszkedő - feszegetésétől sem, mint például a válás. Charlie átéli, hogy milyen az, amikor nem két szülő gondoskodó szeretetében nő fel, hanem csupán édesanyja törődését kapja meg. Az apja "nemtörődömsége" alapvetően a szuperhősléttel magyarázható a film szerint, de valójában ez sokkal tovább mutat.
A végeredmény nem tartogat senki számára meglepetéseket, a komolyabb kitérők ellenére megmarad a Titkos főhadiszállás egy könnyed családi kikapcsolódásnak, aminek megvannak az értékei, de összességében egy ugyanolyan gyorsan feledhető (és momentumaiban, castingjában is arra hajazó) darab, mint Shawn Levy legutóbbi filmje, Az Adam-projekt.
