Shawn Levy rendező és Ryan Reynolds alig kilenc hónappal a Free Guy megjelenése után ismét egy közös filmmel rukkoltak elő, ám mozik helyett ezúttal a streaminget igyekeztek meghódítani a Netflixen keresztül. A debütálás pedig nézettségi számok tekintetében egyáltalán nem sikerült rosszra, hiszen az első hetében csupán két filmet néztek meg több órán keresztül a streamingplatformon - a Különösen veszélyes bűnözőket, illetve Adam McKay szatíráját, a Ne nézz felt.
Ha egy rövid kritikát akarnék írni Az Adam-projektről, akkor simán jellemezhetném úgy, hogy ez egy Free Guy, csak időutazással, kevésbé kidolgozott cselekménnyel és karakterekkel. Levy nemrégiben nyilatkozta azt, hogy olyan filmeket szeret rendezni, amiben sok szív, látványosság és kaland van, és a mostani Netflix-filmje tökéletesen beleillik ebbe a metszethalmazba. Ahhoz azonban, hogy ezt feltétlenül élvezni tudjuk, érdemes helyére raknunk az elvárásainkat.
Ugyanis Az Adam-projekt kapcsán hiába hívószó az időutazás, ez mégis inkább egy felnőtté válás története, melyben a főhős Adam (Ryan Reynolds) végül megbékél saját démonjaival. Ám az ilyenkor megszokott flashback technikák helyett időutazás révén tud szembesülni a főhősünk előbb fiatalkori önmagával (Walker Scobell) és az anyjával (Jennifer Garner), majd az apjával (Mark Ruffalo), akinek elvesztése annak idején elindította őt egy súlyos, depresszióval kikövezett gyászlejtmenetben.
Mivel inkább a családi és önkonfrontációkra lesz kihegyezve a cselekmény, ezért az időutazás alapszabályait igencsak lazán kezeli Levy, ami miatt a veterán sci-fi rajongók gyorsan kikapcsolhatják Az Adam-projektet. Ám Levy lépten-nyomon ki is hangsúlyozza a filmjében, mennyire nem érdeklik őt a filmtörténet előző darabjaiban felállított időutazós szabályok, és ez a lazaság legalább következetes marad.
Reynolds már kisujjból rázza ki az ehhez hasonló szerepeket, és itt is megőrzi a névjegyévé vált humorát - habár kétségtelen, hogy kissé komorabb karaktert kapott a Free Guyhoz képest, de ez szintén jól áll neki, sőt. A karakteríve pont a kezdeti mélységben való pozicionálás miatt válik teljessé a fináléra. Ruffalo a kevés játékidejében is képes rálépni a fejlődés útjára. Ám Az Adam-projekt megítélése a fiatal Adamet alakító Scobellen áll vagy bukik - aki Reynoldshoz hasonlóan képes lesz a film során kibékülni a néha hajmeresztő okosságokat puffogtató kisgyermek "érettségén", annak kellemes élményként fog elraktározódni az emlékezetében Az Adam-projekt. Aki viszont eleve ki van hegyezve az okoskodó gyerekkarakterekre, azok nagy eséllyel falra fognak mászni Scobell jeleneteitől.
Levy elköteleződése a streamingplatform mellett a mostani filmje kapcsán a fentebb felsorolt okokból jó döntésnek bizonyult. A látványvilág pont azokra a pár percekre kiemelkedő, amikor annak kell lenniük - bár olykor még ezeknél is vannak szegényes részletek, amik szemet szúrhatnak -, ám alapvetően nem ez lesz a film erőssége. Ahogy az átgondoltság sem. Bár Catherine Keener karaktere is több idősíkon bukkan fel, ami során árnyalni próbálnák a jellemét és motivációját, alapvetően egy tipikus rossz arc ő, aki csak a cselekmény kedvéért válik antagonistává. Ugyanígy kihagyott ziccer Zoe Saldana, akinek deus ex machinába illő felbukkanásán túl különösebb szerepe nincsen - csupán plusz egy nagyobb név, aki miatt vonzóbb lehet a film a laikus néző számára.
Ezek csupán azért róhatók fel Az Adam-projektnek, mert mind a premissza, mind a trailer egy látványos akciókalandot ígért, aki pedig ennek tudatában ül majd be a tévé elé, az nagy valószínűséggel csalódni fog. A címben előforduló technológiai találmánnyal ellentétben ez a film nem az időutazásról szól, hanem inkább egy nehézségekkel teli élet fontos fordulópontjaira reflektál, melyek révén a főhős gyakorolhatja az önelfogadást. Mindezt pedig a Free Guyra is jellemző geek kultúrára való utalásokkal és beszólásokkal díszítették fel.
Az Adam-projekt üzenete a korunk túlterheltséggel küszködő fiatal felnőttjei számára különösképp fontos, ám összességében Levy új filmje korántsem lett annyira koherens, mint a Free Guy volt. Ezért is érdemes az elvárásainkkal tisztába kerülni, mielőtt nekikezdenénk Az Adam-projekthez, melyet egyesek egy szívmelengető családi (és felnőtté válási) kalandként fognak megélni, míg mások viszont nem fognak tudni elvonatkoztatni a számtalan idegesítő és önellentmondó hibától, melyet egy, a marketing által sci-fi-akcióként bepromózott film nem engedhetne meg magának. A filmben rejlő polarizált kettősséget a végső verdikt is reflektálja, ám ha csak a szív részét kellene értékelni, akkor simán megérdemelné az eggyel jobb plecsnit.
