Hirdetés

Toldi - Kritika

|

Gyönyörű, modern krónikás mű eleveníti meg Arany János költeményét.

Hirdetés

Jankovics Marcell valószínűleg a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alakja volt, de mindenképp a hazai animációs műfaj úttörője. A kultúránk és nemzeti identitásunk részévé vált Magyar népmesék sose készülhetett volna el ismert formájában a jelentős hozzájárulása nélkül.

Ez már önmagában egy szép örökség lenne, az író-rendező, de legalább annyira grafikus és kultúrtörténész életműve a magyar irodalom olyan klasszikusait, vagy épp mondavilágának darabjait varázsolta a vászonra, mint a János vitéz, Kacor király, Fehérlófia vagy épp az eposzi léptékű Az ember tragédiája. Most azonban elérkeztünk a tavaly májusban elhunyt Jankovics életművének utolsó darabjához, a vitéz Toldi Miklós történetéhez.

Hirdetés

Arany János elbeszélő költeményének nagyvásznas megelevenedése olyan szempontból is unikális, hogy eredetileg egy rajzfilmsorozatról beszélünk, mely 2021-ben futott a Duna Televízió képernyőjén, összesen 12 epizódon - vagy ha úgy tetszik: éneken - keresztül. Az alkotás viszont ezzel még nem nyerte el végleges formáját, a készítők ugyanis bő 4 éven keresztül dolgoztak a Toldi egész estés, mozifilmes változatán. A film pedig a végeredményt elnézve elképesztően alázatos munkával el is készült, ámbár azt Jankovics már nem élhette meg. A befejezés terhe végül a film társrendezőjére, Csákovics Lajosra hárult. A Toldi egész estés vágása nem pusztán arról szól, hogy a sorozat epizódjait ímmel-lámmal egymáshoz illesztették. Nem, a történet egy új dramaturgiai ívet kapott azáltal, hogy számos jelenet kikerült a filmverzióból, de legalább annyi eddig nem látott szegmens is bővíti azt. Mindemellett a Toldi hangzásvilága is gazdagabbá vált, ahogy a digitális utómunka is a mozi élményéhez igazította a film jeleneteit.

A Toldi filmverziója őszintén olyan benyomást kelt, mintha Arany János művének megírásával párhuzamosan készítették volna a 19. század közepén. Értelemszerűen nem a technikai megvalósításra célzok, hanem arra az alázatra, és az alapjául szolgáló műhöz való hűségre, amely a Jankovics - Csákovics kettős munkáját jellemzi. Kezdjük ott, hogy a forgatókönyv nem dolgozta át Arany írását drámai műnemmé, hanem gyakorlatilag érintetlen formában maradt elbeszélő költemény. Ez a történetvezetés szempontjából fontos tényező, hiszen a látottakat végig Széles Tamás hangja narrálja, aki sugárzó átéléssel és retorikai, esztétikai érzékkel szavalja el a Toldi minden strófáját. Vizuális történetmesélés és szavalás találkozása a film, amiből következik, hogy maguk a cselekmény figurái is Széles Tamás hangján szólalnak meg. Számomra borzasztó szimpatikus volt ez a - egyébként teljesen logikus - megközelítés, mely valószínűleg nem fog mindenkinél működni, főleg akkor, ha valaki egy klasszikusabb filmélményre számítana. A Toldi ehelyett egy vizuálisan is megelevenedő irodalmi műalkotás, amiben épp annyira az élmény veleje Széles Tamás orgánumának kísérete, mint a világszínvonalú látványvilág.

A Toldi ugyanis egy olyan igényes és ízléses vizuális megvalósítással bír, amire nem csak itthon, de a világ bármely táján büszkék lehetnének. Egyszerre hozza el a klasszikus, képkockáról-képkockára kézzel rajzolt rajzfilmek élményét, mialatt azt a modern animációs technikák adta lehetőségekkel ötvözi. Jankovics és Csákovics filmjének szinte minden koncepciója vibrál az élettől, ahogy olyan részletgazdag snittekket is láthatunk majd, amit a hazai rajz- és animációs filmek történetében talán még soha - gondolok itt akár a budai vár látképére. A jelenetek olykor észrevétlenül, olykor pedig olyan fantáziadús áttünésekkel és vizuális megoldásokkal váltakoznak, amik nem csak a film grafikusainak és animátorainak parádés munkájáról tanúskodnak, de hasonló mértékű átgondoltságról is. A legkisebb túlzás nélkül mondhatom, hogy a történet oroszlánrészét elmesélő vizualitás nem pusztán gyönyörű, de legalább annyira kifejező és személyiséggel teli is, mely sok szempontból talán Jankovics Marcell munkásságának csúcsa egyben - ami pedig nem kis szó.

A Toldi a fő látványvilágával párhuzamosan egy merőben más vizuális stílust is megvillant. A cselekményen kívül eső háttérinformációkat, vagy az időben korábban elhelyezkedő eseményeket a film a díszítettségükről ismeretes középkori könyveket, a kódexeket idézve mutatja be. A stílszerű történelmi vonatkozáson túl ezek a szegmensek tovább tarkítják a film alapvetően is széles és változatos vizuális palettáját, amire szükség egyáltalán nem volt, de ez is jól tükrözi a Toldiba fektetett munka mennyiségét.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A képi megoldások kapcsán végig egyetlen dolog zavart az egész filmet átívelően: Arany János kifejező, számos költői képpel, metaforával és megszemélyesítéssel élő művét rendre túl szó szerint értelmezte és ábrázolta az. Teljesen világos, hogy ezzel a fiatalabb nézők műértelmezését igyekezték segíteni, ahogy az is egy jogos szempont, hogy egy filmalkotásnak épp az a dolga, hogy ezeket a költői képeket valójában is megelevenítse. Mégis, az olyan megoldások, mint amikor Toldi György vitézei ténylegesen sáskaként lakmároztak, ahelyett, hogy emberi alakban láthattuk volna az állatias zabálást, inkább elvettek az eredeti szöveg érzékletességéből, mintsem felerősítették azt.

Jankovics Marcell és Csákovics Lajos filmje arra vállalkozott, hogy Arany János művét eredeti formájában, elbeszélő költeménynek meghagyva viszi vászonra, amiből nem pusztán különleges, de legalább annyira igényes, szöveghű és odaadó filmélmény kerekedett ki. Széles Tamás csodálatos szavalását mitikus elemekkel díszített képek elevenítik meg, és a fiatalosabb, modernebb filmek főhőseire hajazó Toldi Miklóst a főszerepben talán olyan közel hozta a mai közönséghez, mint még soha. Méltó és gyönyörű lezárása ez Jankovics Marcell életművének, aki valószínűleg egy újabb örök érvényű feldolgozást tett le az asztalra.

Toldi

Kinek Ajánljuk
  • Annak, akit érdekel egy odaadó, szöveghű feldolgozás.
  • Aki vevő egy vizuálisan kísért irodalmi élményre.
  • Aki egy igényes, fantáziadús animációs filmre vágyna.
  • Aki egy gyönyörű, a magyar kulturális identitást tisztelő élményre vágyna.
Kinek Nem
  • Annak, aki egy szabadabb fel-, vagy inkább átdolgozásra számítana.
  • Akit eltántorít, hogy szinte egyetlen hang szavalja végig a cselekményt.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.