Hirdetés

Évadkritika: Trónok harca - 7. évad

|

A vég kezdete...

Hirdetés

Hogy ez a vég mennyiben jelenti minden idők egyik okkal legnépszerűbb, legkevésbé a konvekcióknak megfelelő sorozatának a hanyatlását és a finsihben való bukását, vagy a történet befejezésének az eljövetelét, még kérdéses. Mindenesetre annyi biztosan kijelenthető, hogy nem ez lesz a rajongók kedvenc szezonja, még akkor sem, ha rég esedékes történések - no meg karaktersorsok - következtek be. Talán úgy tudnám a leginkább jellemezni, mint a Harry Potter és a Halál Ereklyéi óta előszeretettel használt (és azt leszámítva teljesen felesleges) kettő, vagy több részre szedéseket egy film franchise zárlatának az esetében. Tényleg a véget látod, viszont tudod, hogy ez még csak az első felvonás, a nagy konklúzió, a minden mondat végére kerülő pont majd csak ez után érkezik. Beleértve a nagy drámai csúcspontokat is. Ennek megfelelően kezelték a Trónok harca készítői a hetedik évadot is, amely híján volt az érdemi meglepetéseknek vagy az igazán katartikus pillanatoknak, mégis fontos megálló volt a mindent eldöntő finálé előtt, amit a továbbiakban (természetesen) SPOILEREKKEL tarkítva tárgyalunk ki.

Hirdetés

Viszont mielőtt belemennék részletesebben ezekbe a csavarokba, hadd tisztázzak valamit az évadot ért egyik sorozatos kritikára, tény szerint a fanservice-re és a biztonsági játékra. Az igazi meglepetések hiányát úgy vélem már kb. a negyedik évad óta felesleges felróni a szériának, elsősorban azért, mert addigra George R.R. Martin kiszámíthatatlansága kiszámíthatóvá vált. Nyilvánvalóvá tette a történet, hogy kik azok a karakterek, akiket a fináléban látni akar (pont ezért volt teljesen felesleges az 1 évvel ezelőtti Jon Snow vajon halott marad, vagy sem kérdéskör) és kik azok, akik simán feláldozhatók a narratíva oltárán, pláne miután a sorozat időközben lehagyta Martin könyveit. Emellett mind a showrunnerek, D.B. Weiss és David Benioff, mind pedig az ötödik évaddal átrendeződött sakktábla, a leegyszerűsödött narratíva rájátszott erre (a "tér-idő" ugrásokat ezért se nagyon tudom igazán figyelembe venni), amit a hatodik évad még kiválóan is tudott kamatoztatni, viszont a vég elkerülhetetlen szele, a lezárás az most is nehezebb, ami áthatja ezt a 7 részes, csonka szezont. Ebből a szempontból nem mondhatnám, hogy a kiszámíthatatlanság az évad sara lenne, ezt már holtteherként régóta cipelték magukkal.

Ennek ellenére a fanservice és a biztonsági játék kritikák sok szempontból nagyon is élnek. Előbbi esetében nem a régóta beigazolódott teóriákra gondolok - amelyek ez esetben szintén eltudtak venni az adott jelenet hatásából -  hiszen hosszú évek óta mennek a rajongói találgatások és még Martin szerint is alig akad olyan, amire ne jöttek volna rá. Ez van, ha ekkora közimádat vesz valamilyen történetet körül: a nagy számok törvénye szerint ki fogják találni. Ezért sem vélem azt, hogy az ellőtt fordulatok, mint hogy az Éj Király szerez magának egy sárkányt, vagy a falon túli Öngyilkos Osztag összeengedése a rajongóknak szólt volna. Ellenben az, hogy az olyan közönség kedvenc karaktereket, mint Jorah, Bronn, vagy Tormund nem merték megölni (de azért látványosan eljátszottak velük), már egyértelműen a fan-service/biztonsági játék zónába tartozik (a kettő itt lényegében egy és ugyanaz), miközben szereplők szürkültek el, vagy helyeztek parkolópályára - és itt nem csak olyan figurákra gondolok, mint Varys, Jamie, Brienne, vagy maga Tyrion - hanem feleslegesen cipelték magukkal, hogy aztán már erőtlenül véreztessék ki őket.

Utóbbira kiváló példa a Tövis Királynő, de legfőképp a fináléban kicsinált örökös westerosi machinátor, Kisujj is. Lord Balishnek mióta eljött Királyvárból nem igen termett babér - ebben persze a megváltozott alaphelyzet is közrejátszott, jelezvén, hogy lejárt az ideje - éppen ezért az írók hiába próbáltak ismét mozgásba lendíteni a híres bábjátékost Deresben, érdemi indítékot elfelejtettek neki adni és szembeötlően az ő bukására húzták fel a Stark-lányok kényszeredett rivalizálását. Amely porba hullás ettől függetlenül is pazar: a jelenet felépítése, ahogy a saját érdekében felfedi a titkát, majd ezt ellene is fordítják, és a szegény ember Gary Oldmanje (ezt most abszolút dicséretnek szántam!) Aiden Gillen játéka is remek, a katarzis viszont elmarad pont a felvázolt okok miatt. Amennyiben még az ereje teljében lévő Kisujj körül fogy el a levegő egy kiöregedett oroszlán helyett - akárcsak Olenna esetében - a hatás is erőteljesebb lett volna, így viszont inkább csak egy vállrándítás a jussuk, pedig ezek a karakterek többet érdemeltek volna.

Mint ahogy a többiek is. A felgyorsított narratívát ugyanis elsősorban a méltán híres figurák sínylették meg és átkerült a hangsúly a látványos csatákra: ez még Daenerys rajtaütésén Lannistereken abszolút jól sült el (noha közel sem maradéktalanul) az évad - meg úgy az egész sorozat - leglátványosabb összecsapását eredményezve, ellenben - a kifejezetten suttyóként ábrázolt - Euron Greyjoy hirtelen rajtaütései, vagy a falon túli kaland tocsogott az önkényes és slendrián forgatókönyvírói húzásokban és utóbbi résznél még meg is állja a helyét a tér-idő kontinuumot ért kritika. Ez a szedett-vedett társaság, akikben egy az igazán közös, hogy lélegeznek, annyira más elvek és ideológiák mentén haladtak idáig, lényegesen többet érdemelt volna egy  mindössze látványos, de igazi izgalmat nélkülöző fináléba torkolló epizódnál. Ahogy a régóta esedékes Tűz és Jég, azaz Daenerys és Jon megismerkedése és egymásba szeretése is, hiába remek látni (az egyébként korlátozott képességű) Emilia Clarke és Kit Harrington közötti szikrákat.

Ezért is volt örömteli, hogy az évadzáró behúzta a kéziféket és ismét a figurákra, a köztük lévő ellentétekre helyezte a hangsúlyt, ami a nagy találkozást figyelembe véve szükséges is volt. Tyrion és Cersei, vagy utóbbi és Jamie, esetleg Jon és Theon beszélgetése, vagy korábban Varys elkötelezettsége Daenerys mellett, a Véreb önnön múltjával való szembenézése mind-mind kiemelkedő momentumok, még ha a korábbiakhoz képest haloványabb árnyékaik is önmaguknak, de ebben közrejátszik az is, hogy azóta jó néhányan megkérgesedtek. Mert Isten igazából ezért is nehéz érdemben haragudni erre a szezonra: akármennyire is folyamodnak kényszerű megoldásokhoz a készítők, ezzel leplezve, hogy megadott irányelvekre nem lehet úgy sorozatot építeni, mint egy egész regényciklusra, akármennyire egyszerűsödtek a karakterek, a múltjuk, a nézeteltéréseik, a tetteik, a sebeik amiket magukkal hordoznak megmenti a jelenüket és továbbra is ígéretessé teszi a jövőjüket. Ami csak remélni tudom, hogy a fináléra éppen ennyire igaz lesz.

Trónok harca - 7. évad

Kinek Ajánljuk
  • Ha az előző évadokat túl lassúnak találtuk!
  • Akik szerint elég volt az okos tervekből! Jöjjön a zúzás!
Kinek Nem
  • Amennyiben még igazán szeretnénk meglepődni!
  • Ha a sorozatot elsősorban az intrikák, a figurák és a szövegek miatt szeretjük!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.