Végtelen útvesztő - Kritika

|

Megpróbáltunk újra kijutni a szabadulószobás filmek megszokott formulájából és bevizsgáltuk a legújabb Végtelen útvesztőt is. Kritikánkból megtudhatjátok, mennyire sikerült a sablon elől menekülni nekünk és a filmnek egyaránt.

Mielőtt ellepték volna Budapest szinte minden kis utcáját a szabadulószobák, a mozivásznon is találkozhattunk számtalan hasonló témájú filmmel. Talán a legnevesebb a Kocka széria közülük, amit 2004-ben a híres Fűrész franchise követett. De csemegézhettünk olyan filmek közül is, mint a Fermat szobája (2007), a Vizsga (2009), a Ház az erdő mélyén (2011), a Circle (2015), a Szabadulószoba (2017, angol címe szintúgy Escape Room, mint a mostani filmünké), az irodaházas The Belko Experiement (2017) és még ki tudja, hány halálos csapdákat felvonultató szobát hagytam ki a felsorolásból.

Kritikánkból megtudhatjátok, hogy a zsáner legújabb darabja, a Végtelen útvesztő hogyan szuperált elődjeihez képest a műfajában.

Hirdetés

A történet nem igazán untat minket, némi karakterfelvezetés után rögtön be is dobnak minket a mélyvízbe a főhősökkel együtt. A sztori szerint hat vadidegen titokzatos meghívást kap a világ egyik vezető, szabadulószobákat üzemeltető vállalatához, kipróbálni legújabb "játékukat". Mindezt persze egy busás, 10.000 dolláros főnyereményért. Nyilván azonban közel sem ennyire egyszerű a helyzete a játékosoknak, hiszen rögtön a legelső szobában rájönnek: itt bizony gyanúsan az életük a tét a pénzjutalom helyett, ahogy szobáról szobára haladva próbálnak kiszabadulni. No meg persze rájönni, hogy mi a közös bennük és miért épp ők lettek ennek a beteg játéknak a főszereplői.

Tekintve, hogy teljesen a műfajra jellemző formulát követi a Végtelen útvesztő narratív felépítése, egy ilyen film 3 nagyobb ponton tud működni vagy persze elbukni.

Az első a szobák és a csapdák eredetisége és látványvilága. Ilyen téren a film szerintem kifejezetten kreatív, a halálos helyiségek ötletesek és izgalmasak mindvégig. Ezt nem is ragoznám tovább, főleg, hogy igyekszem spoilermentes maradni.

A második kardinális pont a karakterek, ahol is egyfajta hibrid megoldást választott a film. Jó pár, műfajában hasonló alkotás ott bukott el, hogy igazából a nézőt egyáltalán nem érdekli Józsika élet-halál harca. Nem tud róla semmit, nem ismeri meg a film előrehaladtával az adott karaktert, ugyan miért rendítené meg, ha örökre az egyik szoba fogságában ragad?

Valószínűleg a Végtelen útvesztő készítői ezt a hibafaktort felismerhették, ugyanis rögtön a film elején a hat játékosból a három legfontosabb karaktert kissé részletesen is bemutatják. Feleslegesen ne várjunk Oscar-díjat a karakterábrázolásért, viszont ez a szekció már elősegített minket abban, hogy kissé feszültebbek legyünk a film későbbi részein és izguljunk értük szobáról szobáról haladva. A másik három szereplő nem kapott hasonló felvezetést, azonban később flashbackek formájában róluk is megtudunk egyet s mást. Nem is akárhogy!

Az például egy különösen szimpatikus húzás, hogy a szobákban elhelyezett kellékek vagy megoldások kulcsa (akár konkrétan, akár átvitt értelemben) szándékosan kötődnek a karakterek tragikus múltjához. Sikerült két legyet ütni egy csapással az íróknak ilyen téren, jár a piros pont. Ráadásul a színészi alakításokat is lehet dicsérni mind a hat játékos személyében.

Ami ezen a ponton nálam kissé negatívum, hogy szerintem ki lehetett volna ezekből a karakterekből többet is hozni a film végére. Az alapok ott vannak, viszont a film második felében egyre inkább csak a szokásos túlélési ösztön és az ebből adódó hót' egyszerű konfliktusok jelentek meg közöttük. Bár lehet nekem irreálisak az elvárásaim egy szabadulószobás filmmel, így viszont sosem fog megújulni és igazán újat mutatni ez a zsáner.

Végül, de nem utolsó sorban pedig a harmadik pont az maga a trükkös feloldás, a "Nagy Csavar", ami ezeknél a filmeknél jellemzően a földhöz vág, sajnos inkább negatív értelemben a legtöbb esetben. A Fűrész franchise, még ha a minőség az első rész után gyakorlatilag folyamatosan csökkent is, ebben kifejezetten erős maradt és ütős végeket tudott szolgáltatni. Kíváncsian vártam hát itt is, hogy mi lesz a nagy leleplezés, mi lesz színfalak mögött... és ezen a téren bizony követi a formula hibáit a Végtelen útvesztő. Egy kissé bagatell, "nesze semmi fogd meg jól" típusú leleplezést kapunk kézhez. Félreértés ne essék, azért nem okoz agyérgörcsöt, nincs vele különösebb gond, csak tényleg semmi extrát nem kínál és láttunk már ilyet elégszer.

Viszont a film tényleges lezárása ad némi okot a reménykedésre, ugyanis a legtöbb ilyen stílusú alkotás esetén rég láttam már olyat (a Fűrész óta igazából abszolút nem), ami több epizóddal is tervezne a jövőben. A Végtelen útvesztő esetén azonban kőkeményen felvezetnek egy potenciális folytatást egy izgalmasnak tűnő háttérszállal. Szóval végül úgy jöttem ki a moziból, hogy habár világot nem váltott a film, viszont eleget nyújtott ahhoz, hogy egy folytatást szívesen megnézzek 1-2 év múlva, a bevételeket látva pedig simán benne van egy második rész a pakliban.

Végtelen útvesztő

Kinek ajánljuk
  • Akik szeretik a szabadulószobás filmeket - minden klasszikus hibájuk ellenére
  • Akik már unják a céges csapatépítőket és inkább mást néznének szenvedni... :)
Kinek nem
  • Akik tudják, hogy ez a műfaj nem nekik való - ez sem rendítené meg a véleményüket
Hirdetés
X

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.