Szóval, a Ne engedj el egy roppantul érdekes film. Nem úgy érdekes, ahogy azt mi szeretnénk, hanem inkább több helyen sántít. Kezdeném most így az elején a történettel. Az 1960-as években kezdődik, egy angol magániskolában, ahol olyan gyerekeket nevelnek, akikből később szervdonor lesz, és esélyük sem lesz arra, hogy normális életet éljenek, mint minden más ember. Olyan deja vu érzésem van. Ebbe az iskolába jár a három jó barát Kathy, Tommy és Ruth. Élik ezt az életet, még egy nap egy tanárnő ráébreszti őket arra, hogy nem fognak olyan sok ideig élni, mivel őket csak azért hozták létre (erre még később kitérek) hogy szervdonorként szolgáljanak és nagy valószínűséggel a 30-as éveiket már nem élik meg.