Hivatalosan is megkezdte a 2022-es évet a Marvel Studios, hiszen a decemberi Sólyomszem finálé és a Pókember: Nincs hazaút elsöprő sikere után debütált az idei első tartalmuk, a Holdlovag is a Disney+-on. A karakter élőszereplős adaptációja a rajongók hosszas várakozását követően 2019 augusztusában került bejelentésre, hogy aztán a sajtó 2020 őszén megerősítse a főhős szerepére leszerződött Oscar Isaac (Jelenetek egy házasságból, Dűne) nevét is. A hat részes limitált sorozatot közel fél évig Magyarországon forgatták, a mai naptól kezdve pedig heti bontásban tekinthetők az epizódjai az MCU eddigi talán egyik legsötétebb és legkomolyabb élőszereplős tartalmának.
Figyelem! A cikk nyomokban spoilereket tartalmaz!
Nem szokásom személyesebb sorokkal kezdeni egy írást és gyanítom, hogy nem is fognak a kedves olvasók hasonlókat látni a jövőben, de egy fontos dolgot mindenképp szeretnék leszögezni még a legelején, hogy helyre tegyem az elvárásokat az írásom kapcsán: Holdlovag a mindenkori kedvenc képregényhősöm, idestova egy bő évtizede várom, hogy viszontláthassam élőszereplős formában Marc karakterét. Olyasvalaki tollából olvassátok most ezt a pilot kritikát, aki sunyiban kijárt a forgatásokra leskelődni és megvárta szerencsétlen Oscar Isaacet a hotel bejárata előtt, hogy hazafelé már vigyorgó fejjel és egy dedikált képregénnyel szambázzon végig a Duna-parton. Éppen ezért nem kevés elvárással ültem le a pilot elé, amiről már jó ideje tudom, hogy eléggé szabadon adaptálta a füzetek lapjain megismert karaktert, emiatt pedig könnyen lehet, hogy elnézek vagy épp felrovok olyan hibákat, amik átlagnézőként fel sem tűnnének. Próbálok minél inkább objektív maradni az írás során, de ahogyan Isaac, úgy én is gyakran fogok valószínűleg váltogatni a rajongói és az újságírói énem között.
A történet főhőse Steven Grant (Oscar Isaac), egy esetlen, jámbor múzeumi bolti eladó, aki álmában gyakran - szó szerint - elkalandozik és sokszor nem is tudja megkülönböztetni az álmait a valóságtól. Steven küzd az alvási zavaraival és az egészséges emberi kapcsolatok kialakításával, melyben nagyban gátolja, hogy bizonyos interakcióiról egyszerűen elfeledkezik - mintha nem ő is beszélt volna le egy találkát valakivel. Amikor azonban az egyik álmáról kiderül, hogy mégis valóság volt és két nap teljesen kiesik Steven emlékeiből, elkezd jobban odafigyelni a telefon túlsó végén vagy a fejében felcsendülő hangokra, akik valamiért rendre Marc-ként akarják szólítani. Steven kénytelen szembenézni saját mentális betegségével és a sarkára állni, hogy kiderítse, mi történik vele. És persze hogy menekülni tudjon egy titkos szekta vezetője, Arthur Harrow (Ethan Hawke) elöl - aki valamiért roppantul érdekelt Steven/Marc helyzetét illetően.
Kezdjük a nyilvánvalóval: Oscar Isaac-kel óriásit húztak a Marvelnél. A disszociatív személyiségzavarral (korábbi nevén többszörös személyiségzavarral, az írásban később DID-ként hivatkozom rá) küzdő karakter különböző altereit már most látszik, hogy olyan odaadással és nüanszokkal tarkítva játssza el, hogy gyakorlatilag egyedül el tudná vinni a hátán az egész sorozatot - pedig a pilotban (még) csak két képregényes perszónájával találkozhattunk Steven és Marc személyében. Stevenként tényleg egy esetlen és ügyetlen férfi bőrébe bújik, akinek hangjában az erős angol akcentuson túl nem kevés fájdalmat és magányt vélünk felfedezni. Az egyik kedvenc jelenetem a nyitó epizódból az éttermes jelenet, ami tényleg szívszorító módon mutatja be, hogy a mentális betegségekkel küzdő személyek sokszor mennyire magányosnak érzik magukat - és mennyire egyedül hagyjuk őket.
Ami megkülönbözteti Steven karakterét a sokadik "nyomorpornó" főhőseitől, hogy itt a készítők és Isaac ügyeltek rá, hogy ne szánalmat, hanem empátiát keltsenek a nézőben, még hozzá úgy, hogy Steven iszonyatosan próbál jobb lenni és fejlődni. Tesz az alvási zavarai ellen (rejtvényekkel, könyvekkel), próbálja megmutatni a munkahelyén, hogy többet ér vagy belátja, hogy miben kell még fejlődnie, ha egy értelmes párkapcsolatot szeretne kiépíteni. Nem hagyja el magát és nem is tolják túl a magyar rövidfilmekből ismerős "sajnáld a főhőst, mert szenved" toposzt - emiatt pedig nem is érezzük holmi szerencsétlennek Steven karakterét, sőt. Isaac-ék számára fontos volt egyébként a DID megfelelő ábrázolása is, amit úgy érzem, hogy a főszereplő alakításán túl az őt körülvevő emberek reakciójából ismerhetünk meg igazán. Egy-egy roham vagy "váltás" után furcsán néznek rá, flepnisnek tartják, vagy alkalmanként félnek is tőle. Apropó váltások…
A show különlegességét a Mementóra vagy a Harcosok Klubjára hajazó narratív megoldások adják. Mivel a készítők a klasszikus eredettörténet struktúra helyett egy non-lineáris struktúra mellett tették le a voksukat, így nem Marc (aki vélhetően az igazi, domináns alter lesz), hanem Steven szemén át ismerjük meg a történetet - és legalább annyira össze is leszünk zavarodva, mint ő. Egy komolyabb és egy rövidebb akció jelenet bújik meg a pilotban, ahol a személyiségek közötti váltásnak köszönhetően egyelőre még nem a szokásos közelharci bunyónak lehetünk majd szemtanúi, hanem nos… igazából semminek. Hiszen bármikor, ha akcióra kerül sor, az bizony Marc terepe, őt viszont még Stevennel együtt nem ismerjük meg (csak a pilot végén tűnik fel "teljes valójában") - szóval nem is látjuk, csóri katonákkal mi is történik pontosan. A karakter jellegzetességéből adódóan emiatt mind a történet építkezése, mind az eddigi akciók egy egészen különleges ízt ígérnek a Holdlovag későbbi epizódjaira nézve. Sokszor nem fogjuk tudni, mi is történik pontosan, jó pár dialógus később fog értelmet nyerni és végig megbújik egy erős rejtélyfaktor a sorozatban, amit Stevennel együtt fedezhetünk fel a későbbiek során.
A karakter egyiptomi eredete mind zenei, mind képi világban is prominens módon hangsúlyt kap a pilotban, sokkalta inkább, mint a képregényekben. A központi konfliktus is eléggé erősen az egyiptomi mitológiából táplálkozik és a képregényekhez képest ez egy zseniális újítás, hiszen az Ammit istenséget körülvevő mítosz és a mérleg szerepe egy DID-s karakter szempontjából egy remek húzás, kíváncsian várom, hogy Ethan Hawke karakteréből mit hoznak ki később - még úgyis, hogy a klasszikus "világuralomra törő" motiváció első jelei azért már felsejlettek a nyitó epizódban. Khonshu (aki a híres F. Murray Abraham hangján szólal meg) piszkosul jól néz ki és a kapcsolata Stevennel/Marc-kal pont olyan toxikusnak és manipulatívnak ígérkezik, mint ahogyan azt a karakter kedvelői és ismerői megszokhatták.
Őszintén szólva a Disney+ sorozatok számomra hagytak nem kevés kivetnivalót maguk után, számomra azonban - és itt azért megint csak emlékeztetnék mindenkit az egyik első bekezdésemre - magasan a Holdlovag kezdett a legerősebben. Amit a hibáknál mindenképp meg kell említeni, az a CGI: az autós üldözés során a zöld hátteres Alpok vagy a hegyről lezúduló farönkök nem festettek túl jól és nem véletlenül nem mutatták a sakált sem, amivel a végső képsorokban Marc megküzd Holdlovagként. Képi világát tekintve egyébként pazar és technikás megoldásokkal is találkozhatunk azért, a tükrökkel való játék például az epizód legvégére sem csépelődik el. Szerintem sokaknak az se lesz annyira szimpatikus (én speciel imádtam, de mindenképp meg kell említenem), hogy nem is érződik túlzottan klasszikus értelembe vett Marvel/szuperhősös tartalomnak, valamint konkrétan nulla (tényleg) utalást vagy referenciát találunk majd az MCU bármelyik másik filmjére vagy sorozatára.
A Holdlovag pilotja egy ígéretes, komorabb kalanddal kecsegteti a nézőket, két elképesztően tehetséges színész vezénylésében, akik - Oscar Isaac-kel az élen - láthatóan mindent beleadtak. Ha akarunk látni egy, a megszokott Marvel tartalmaktól némileg eltérő, komolyabb (mentális betegségek kezelése) témával foglalkozó sorozatot egy roppantul komplex, egyiptomi fűszerezésű antihősről, mindenképp tegyünk vele egy próbát.