A Ponyvaregény a '90-es évek egyik meghatározó filmklasszikusa már most, és marad is az emberi történelem végéig, ez ellen pedig kevesen tudnának hitelesen érvelni. Jól mutatja a film időtálló jellegét, hogy mai napig születnek mémek belőle, idézeteket harsogtatnak a rajongók, illetve újabban Quentin Tarantino NFT-ket bocsátott ki sosem látott filmfelvételekből.
Leginkább azonban Samuel L. Jackson alakítása miatt marad emlékezetes a Ponyvaregény, amit azonban csak Oscar-jelöléssel jutalmazott az Akadémia, díjazással már nem - azt Martin Landau kapta meg a legjobb mellékszereplő kategóriában Lugosi Béla megformálásáért az Ed Wood című filmben. Bár Jackson időközben a filmtörténelem legtöbb filmbevételét termelő fekete színésze lett, az Oscarhoz azóta sem került közelebb. A színész a The Timesnak adott nemrégiben interjút, melyben tőle megszokott módon fejtette ki véleményét a majd 30 évvel ezelőtti kudarcról, és az Oscar-jelenségről.
"Úgy hiszem, hogy a feketék csak akkor nyerhetnek, ha valami aljas szar alakot alakítanak. Mint Denzel (Washington), aki egy szörnyű rendőr volt a Kiképzésben. Van rengeteg lélekmelengető szerepe, mint a Malcolm X. De nem, inkább egy ilyen köcsög szerepért adjuk oda neki. Szóval talán megnyerhettem volna én is az Oscart (a Ponyvaregényért). Azonban a díj önmagában nem vezet vaskosabb csekkhez - inkább az, hogy beülteted a nézőket a mozikba, és ebben szerintem nagyon jó munkát végeztem. Ez minden filmre érvényes. Néhányan azért járnak moziba, hogy elérzékenyülhessenek. Mások a szuperhősöket szeretik. Ha valaki több nézőt vonz be nálad, az azt jelenti, hogy nem elég széles rétegű a közönséged. Akadnak sikeres színészek, akiktől senki sem tudna idézni. Én ellenben az a fazon vagyok, aki szarságokat mond és azok pólókra kerülnek. Szerintem kellene egy Oscar-kategória a legnépszerűbb filmek számára, hiszen végső soron erről szól az üzlet."
Nem Jackson az első a közelmúltból, aki beleáll az Oscar-gálába. Például Seth Rogen szerint egy természetes folyamat a nézők részéről az érdektelenség. Az Akadémia azonban nincs kibékülve ezzel, és foggal-körömmel küszködik a nézettségi számok feltornázásáért, ám az újító szándékok, mint a három műsorvezető, vagy bizonyos kategóriák mellőzése az élő adásból inkább kontraproduktívnak tűnnek a végső cél szempontjából.
Ti mit gondoltok, Jackson megérdemelte volna a Ponyvaregényért az Oscart, vagy igazából, ahogy ő is nyilatkozott, egyáltalán nem a díj a fontos, hanem hogy szórakoztassanak egy színész filmjei?